Máté, Mirella

Felszabadulni a mozgásban

Így készülnek a tértáncos gyerekek Cserdiben a Hősök terére

2017.04.27. 10:15

Programkereső

Harmadik éve működik a Budapesti Fesztiválzenekar projektje, a TérTáncKoncert. A Hősök terén látható látványos előadás mögött nehéz, de élményekkel teli munka van. A Fidelio a tértáncosok egyik vidéki regionális találkozóján járt.

Cserdibe megyünk, amely egyike a TérTáncban résztvevő településeknek. Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány ügyvezető igazgatója visz autóval, rögtön beszélgetni kezdünk. Azt már tudom, hogy a TérTánc 2015-ben indult projekt, célja, hogy hátrányos helyzetű és jobb sorsú – roma és nem roma – gyermekek számára biztosítson foglalkozásokat: táncot klasszikus zenével. Az érdekel, hogyan lehetséges félezer gyereknek megtanítani úgy egy koreográfiát, hogy aztán ez egy összpróbával kerek és kész produkcióvá álljon össze.

Huszonnégy tértáncos csapatunk van,

akikkel tánctanárok foglalkoznak, egy tanár pedig az egymáshoz közel álló iskolák között osztja meg az idejét” – mondja Rita. Hamar kiderül, hogy a folyamat nem zökkenőmentes. A TérTánc több egy koreográfiánál, amit egy nyilvános szereplés és – sok gyerek számára különleges élményt jelentő – budapesti kirándulás követ. A foglalkozások célja, hogy kreatív, együttműködő, csapatmunkában gondolkodó, és a mozgásban felszabadult gyermekeket neveljenek. És ez akármennyire is jól hangzik, nem egyszerű.

„Nem zavarodik össze egy gyerek, ha napi hat-hét-nyolc órán keresztül, frontális oktatás keretében tölcsérrel töltik a fejébe az információt, és arra nevelik, hogy csöndben kell lenni, aztán délután részt vesz egy foglalkozáson, ahol azt várjuk tőle, hogy legyen kreatív, bátor és nyitott?” – teszem fel a kérdést.

A számos nehézség ellenére a TérTánc foglalkozások eredménnyel járnak. És ez többnyire nem számokban kifejezhető. De vannak gyerekek, akik számára életük legfontosabb örömforrásává vált a tértáncolás, sokaknak pedig ablak a világra. Galambos Rita elmondja, hogy nyáron négynapos tábort szerveztek a gyerekeknek Hollókőn.

A tanárok azt kérdezték tőlem: mi ez a csoda?

Azok a gyerekek, akikkel gond van az iskolában, gond nélkül alkalmazkodtak a tábor egyszerű, jól megjegyezhető és logikus szabályaihoz. „A legnagyobb gondot a bolt jelentette. Sok családban természetes, hogy energiaitalt és chipseket fogyasztanak a gyerekek az egészséges főtt ételek helyett, de a TérTáncTáborban erre nem volt lehetőségük." A szigor persze nem drákói, a tábor kapuja tárva nyitva állt. „Mégsem ment ki senki – meséli Rita. – Még akkor se, ha a labda kirepült a kerítésen. Odajöttek hozzám, és megkérdezték, kiszaladhatnak-e érte.”

Cserdi Baranya megyében fekszik, alig négyszázan lakják, polgármestere révén mégis ismeri az egész ország. Bogdán László néhány éve működő közösséget szervezett a hanyatlásra ítélt faluból, oktatást indított a háztáji gazdaságok fellendítéséért, a falu tulajdonában lévő földeken gazdaságilag sikeres termelésbe kezdett a falu lakosaival. Híresen hírhedtté vált, amikor a cigánygyerekekkel ellátogatott a fiatalkorúak börtönébe.

Bogdán László az irodájába invitál minket, ami inkább úgy néz ki, mint egy workshop helyszíne. A plafonról hatalmas papírlapok lógnak alá, rajta a falu által feljegyzett dolgokkal, melyek a közösségi életre, a cigányságra, a munkára, a családra vonatkoznak. Cserdi már évek óta fogadja a Fesztiválzenekart: Kakaókoncertet adtak és az interaktív, játékos Zenevár című közösségi programjukat is elvitték a faluba – mindezt ajándékba. Kérdésemre, hogy miért van szükség ezekre az eseményekre, Bogdán így felel:

„Feltételezzük, hogy az embereknek nincs igényességük. És amint megmutatod nekik, felmerül bennük az igény az igényességre. Itt Cserdiben még soha nem játszott a Jolly meg a Kis Grófo. És amíg hatással tudok lenni erre, én inkább a Fesztiválzenekart választom. Nem azért, mert Fischer annyira gizda” – mondja. Nem a Fesztiválzenekar ismertsége és elismertsége fontos számára. –

Hanem azért, mert szabadok és tehetségesek ezek a művészek.

A helyi sportpályán kislányok gyakorolják a koreográfiát, öröm nézni őket. „Ezek a gyerekek olyan fegyelmezettek, mint a királyi balettművészek” – jegyzem meg a polgármesternek. Ő szenvedélyesen felel:

Mert ez a királyi balettművészet!

Semmi különbség nincs a kettő között. Ott nagyobb a sztárgázsi. El kell felejteni – nincs olyan, hogy valaki zseni. Munka van, és ember. Az ember ki tud teljesedni a munkájában.”

Három iskola tanulói vesznek részt a tértáncpróbán, a bükkösdi és a pécsi Bártfa utcai iskolából, illetve az Élménytár Tanodából érkeznek a gyerekek. A projekt vezető koreográfusa Vári Bertalan, ő lesz az, aki a Hősök terén szervezett fellépésre összefogja a huszonégy táncos csoportot. Leonard Bernstein musicaljéből, a West Side Storyból készült Szimfonikus táncokból szól két tétel, a gyerekek hangosan kiáltják: MAMBO!

Uzsonnaszünet, a Bártfa utcai iskolások képeslapot írnak alá a polgármesternek: „Nem mindennap lehet része a megtiszteltetésben, hogy itt vagyunk” – „szemtelenkedik” az egyik lány. Egy cserdi fiúval is beszélgetek, aki csendes büszkeséggel elmondja, hogy nagyon jól tanul az iskolában, és egyébként cukrász vagy rendőr akar lenni.

Közben megérkezik a Fesztiválzenekar néhány művésze, Horváth Bence a trombitát, Herboly László Attila pedig a dobot mutatja be a gyerekeknek. Miközben a gyerekek – a legbátrabbak a lányok! – egy standard beatet próbálgatnak a doboknál, még három rézfúvós művész érkezik: Bazsinka József (tuba), Tóth Zoltán (trombita) és Szőke Zoltán (kürt).

„Ami nem kötelező, az egyszerűen nem megy” – mondta Galambos Rita még az autóút alatt, és most ezt tapasztalom én is. A tanárok ugyanis – hiába épp most érkezett öt zenész kétszáz kilométerről – szó nélkül hazaviszik a gyerekeket, és sietségükben még szabadkozni is elfelejtenek. Nincs idejük, nincs kedvük – mindegy is, miért. Pedig péntek kora délután van, verőfényes napsütés és Fesztiválzenekar. A megmaradt cserdi gyerekeknek zenél a dobokkal kiegészült rézfúvóskvartett. Mielőtt visszaindulnánk Budapestre, Bogdán László és a helyiek megvendégelik a zenészeket és a szervezőket a polgármesteri hivatalban.

Pedig micsoda élményeket jelenthetnek ezek a koncertek és ezek a találkozások!

Csak meg kell becsülni őket. Tossenberger Adél, a zenekar PR-menedzsere mutat egy fotót, amely egy másik helyszínen, Tégláson készült. Íme:

Mosolygós arcok, zene, öröm – erről szól az egész. Nem érdemes sietni. "Salgótarjánban egy kislány elmondta nekem, hogy a TérTánc az élete" – meséli Adél. Ezek a gyerekek – illetve az elhivatott tanárok teszik a TérTáncot élménnyé, és ez az élmény sugározik minden nyáron a Hősök terén tartott előadáson is.

A hazaúton a fülemben cseng a cserdi polgármestere felkiáltása: „De hol vannak a gyerekek?” Nos, a gyerekek ott lesznek június 10-én a Hősök terén, és táncolni fognak, ez biztos. Csak el ne veszítsük őket valahol útközben. Hagyjuk őket táncolni, énekelni, zenét hallgatni!