Toscanini, Arturo

Arturo Toscanini olasz karmester 1867. március 25-én született Pármában. Édesapja szabó volt, és Garibaldi seregében is harcolt. Toscanini kilenc éves korában kezdte zenei tanulmányait, először szülővárosában, majd Milánóban tanult csellót és zeneszerzést. Tizennyolc évesen kitüntetéssel végzett, majd egy olasz utazó operatársulat zenekarához szegődött dél-amerikai turnéra. Rio de Janeiroban, az egyik Aida előadás során beugrással helyettesítette a karmestert, az operát fejből vezényelte. Így kezdődött karmesteri pályafutása. 1886-1898 között a milánói, a torinói és a pisai operaház karmestere. 1892-ben például a milánói Teatro Dal Vermében vezényelte Leoncavallo Bajazzók című operájának világpremierjét, Torinóban, a Teatro Regióban többek között Puccini Bohéméletét mutatta be, és ő dirigálta Wagner Istenek alkonya illetve Trisztán és Izolda című operáinak olaszországi bemutatóját. 1897-ben megnősült, házasságából két fiú és egy lány született. 1898-1903-ig és 1906-1908-ig a milánói Scala zenei igazgatója és karnagya volt. Ezen évek alatt mutatta be például Wagner Siegfriedjét, Csajkovszkij Anyegin című operáját, Puccini Toscáját, és más olasz, francia, német, orosz zeneszerzők művét. 1908-1915-ig a New York-i Metropolitan-ben vezényelt. Az I. világháború alatt Olaszországban tartózkodott, és főleg jótékonysági hangversenyeken lépett fel. Az 1920-as évek elején újjászervezte a Scala zenekarát, mely 1917 óta nem működött, és Itáliában, Kanadában és az USA-ban több mint százhúsz koncertet adott velük. A Scala művészeti vezetői posztját 1929-ig töltötte be. 1928-ban a fasizmus előretörése miatt emigrált hazájából. Ő volt az első nem német karmester, akit meghívtak Bayreuthba. Itt 1930-ban és 1931-ben is vezényelt, a Trisztánt, a Tannhausert és a Parsifalt. 1933-as meghívását már visszamondta a nácik hatalomra kerülése miatt. Közben 1929-től a New York-i Filharmonikusok vezető karnagyaként bejárta Európát, Budapesten is fellépett. Kodály neki ajánlotta Nyári este című darabját, amit Toscanini vitt sikerre, és vezényelte a Psalmus Hungaricus-t is. Toscanini 1934 és 1937 között visszatérő vendége volt a Salzburgi Ünnepi Játékoknak, de az Anschluss után Ausztriába sem utazott többet. 1936-ban elfogadta az NBC (az amerikai rádiótársaság) meghívását újonnan alakult magas színvonalú zenekaruk vezénylésére, heti egy rádióközvetítés és számos lemezfelvétel rögzítésére. A II. világháború idején is az Államokban tartózkodott, Európába csak 1946-ba tért vissza a Scala újjáavatására, ami a bombázásokban súlyos károkat szenvedett. Az NBC zenekarától 1954-ben, 87 évesen vonult nyugdíjba, és 1957. január 16-án, néhány héttel kilencvenedik születésnapja előtt New York-i otthonában meghalt. Arturo Toscaninit minden idők legnagyobb olasz karmestereként tartják számon. Csodálták emlékezőtehetségét, tudását, egyéniségének varázsát, hajlíthatatlan akaratát. Munkája során a szólisták, a kórus, a zenekar, díszletek, kosztümök és a világítás maximális koncentrációját és összmunkáját igényelte a "teljes művészeti alkotás" (Gesamtkunstwerk - Wagner fogalma) létrehozása érdekében. Szakított a romantikus pátosszal - vezénylési stílusa határkő volt a zenekari előadóművészet történetében. Rendkívüli szuggesztivitását, mesteri technikáját alázattal állította a nagy mesterek szolgálatába.

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.