Sosztakovics, Dmitrij

Szovjet-orosz zeneszerző. 1906. szeptember 25-én született Szentpéterváron. Az itteni konzervatóriumban tanult 1919-30-ig zongorát, zeneelméletet és zeneszerzést Steinbergnél. 1926-ban mutatták be I. (f-moll) szimfóniáját, amit 1927-ben követett a második. Ezután színpadi zenék, operák és balettek következtek (1928-32). Lady Macbeth című operáját a közvélemény dekadensnek és absztraktnak tartotta, ezért Sosztakovics visszavonta a művet, de csak 1960-ban dolgozta át; Moszkvában ez a változat egyértelmű sikert aratott. 1937-től a szentpétervári konzervatóriumban, majd 1943-48 között Moszkvában töltött be tanári állást. Szimfonikus szerzőként komoly elismerést először V. c-moll szimfóniájával (op. 47) vívott ki 1937-ben. A következő szimfóniák (VI. h-moll, op. 54 – 1939, VII. C-dúr, op. 60 – 1942, VIII. c-moll, op. 65 – 1943, IX. Esz-dúr, op. 70 – 1945) többnyire a II. világháború negatív élményét dolgozzák fel. 1948-ban a kritika újra elmarasztalja őt és Prokofjevet is, amire Sosztakovics a Dal az erdőről c. kantátával válaszol. A darab 1950-ben el is nyeri a Sztálin-díjat. A háború utáni művei közül kiemelkedik a Hegedűverseny (op. 99 – 1948), a Concertino (1954), a fiának, Makszimnak írt F-dúr zongoraverseny és a 11 zsidó népdal. Sosztakovics több darabjába szőtt bele zsidó-, illetve klezmer témákat, így vállalva szolidaritást velük és tiltakozva az antiszemitizmus ellen. 1960 utáni szerzeményei fiatalkori alkotóperiódusát idézik fel újra. Megfigyelhető nála a tételek egybeolvadásának tendenciája, illetve az a törekvés, hogy egy ciklikus mű minden tétele egyetlen vagy több, de közös gyökerű motívumból épüljön fel. A szerző 1975. augusztus 9-én hunyt el Moszkvában.