Fidipédia / Zeneszerzők

Verdi, Giuseppe

1813. október 10-én Le Roncole-ban született, a Pó síkságon, apja kocsmáros volt. A falu orgonistájától kapta első zeneleckéit, majd tíz éves korában a bussetói gimnáziumba került, ahol már néhány művet is komponált a helybeli zenekar számára. Tizenkilenc éves volt, mikor a milánói konzervatóriumban elutasították felvételi kérelmét, ezért magánúton tanult Lavignánál. A harmincas évek elején egy bravúros beugrással (Haydn Teremtés c. oratóriumának vezénylésével) hívta fel magára a figyelmet. Első operáját (Oberto) 1839-ben mutatta be a milánói Scala. Ezzel kezdődött első alkotói korszaka, amely 1850-ig tartott, és magába foglalta a Nabuccót (1842), a Lombardokat (1843), az Ernanit (1844), valamint Schiller három drámájának operai feldolgozását (Jeanne d'Arc, A haramiák, Luisa Miller). A második korszakból való a Rigoletto (1851), a Trubadúr (1853) és a Traviata (1853), a harmadik korszak kiemelkedő alkotása A végzet hatalma (1862), a Don Carlos (1867) és az Aida (1871), az utolsó, kései korszak két remekműve az Otello (1887) és a Falstaff (1893). Ez után már csak a Quattro pezzi sacri című énekkari sorozat került ki a mester műhelyéből, aki 1901. január 27-én Milánóban hunyt el. Verdi egész életművét az őszinte érzelem és az ezt kifejező dallam elsődleges fontossága hatja át. Ábrázolásának középpontjában mindig az ember (és nem a miliő) áll. Ehhez elsősorban emberi hangra volt szüksége a zeneszerzőnek, innen a vokális műfaj kizárólagossága életművében. Még önálló hangversenyszám gyanánt megszólaltatható nyitányt is keveset írt, és ezek sem hasonlíthatók a klasszikus nyitányokhoz: a komponista nyilvánvaló célja nem a virtuóz zenekari darab, hanem a szó szoros értelmében vett előkészítés a színpadi cselekményre. Az opera fő motívumait felhasználó nyitányból nem alkot szabályszerű szonátatételt, hanem egyveleg jellegű „katalógust” nyújt a drámához.

Olvasson tovább!

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.
  1. 75 22:55 2010.11.23
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Oké, kedves t2, megveszem Toscanini általad ajánlott felvételeit, s egyezzünk meg, hogyha nagyon nem tetszenek, Rád emlékeztetőül leborítom őket egy ködsüveggel Kacsintás.

  2. 74 22:30 2010.11.23
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Upsz! Kedves wise, nem kell mind a kettőt elolvasnod. Kacsintás

  3. 73 22:28 2010.11.23
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Kedves wise, folyamatos félreértésben vagy és ködöt szurkálsz. Ne tedd.

    Toscanini száraz stílusáról, zsarnoki természetéről, a szétesett Bachanáliákró sokat olvashatsz - magyarul is, nem kell amerikai enciklopédiákat bújnod. A fenti minősítések egyike sem fed valódi értékítéletet, azaz a százaz és kopogós stílusáért van aki rajong, van aki meg nem. Én az utóbbiak közé tartozom - hozzá teszem néhány tucat Toscanini cd jelenlegi és lp egykori birtokosaként, valamint több meg nem lévő felvétel ismeretében -, de sok zeneszerető barátom meg pont ezért a rideg távoslágtartó megközelítésért szereti. (úgynevezett "kottahű vezénylés" problematika). Zsarnoki természetével sem állt egyedül a maestrók közt, kétségtelen, és mint immár huszonötödször írom neked, számomra tök mindegy Toscanini morálja, te lovagolsz ezen, és téged befolyásol (állítólagos erkölcsi tartása) pozitív irányban. Én az efféléktől függetlenül ítélem meg a muzsikát - (ld. Karajan, Abbado, Böhm horribile dictu Wagner maga).

    Azt sem állítottam, hogy az elaggott karmester memória-zavara bármit levonna az életmű érétkéből. Sőt, épp azt mondtam, hogy ettől érdekes ez a felvétel (míg a többi Wagnereit unalmasnak tartom.)

    Toscanini Wagner előadásainak megítéléséhez pedig, bár eddig óva intettelek, de - hogy ne a levegőbe beszélj ezen a téren - azért mégiscsak hallgasd meg az egyetlen létező hangzó dokumentumot: a Mesterdalnokokat. A zenekari részletek vezénylése, vajmi keveset mondanak el egy operaelődás atmoszférájáról.

  4. 72 22:28 2010.11.23
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Kedves wise, folyamatos félreértésben vagy és ködöt szurkálsz. Ne tedd.

    Toscanini száraz stílusáról, zsarnoki természetéről, a szétesett Bachanáliákró sokat olvashatsz - magyarul is, nem kell amerikai enciklopédiákat bújnod. A fenti minősítések egyike sem fed valódi értékítéletet, azaz a százaz és kopogós stílusáért van aki rajong, van aki meg nem. Én az utóbbiak közé tartozom - hozzá teszem néhány tucat Toscanini cd jelenlegi és lp egykori birtokosaként, valamint több meg nem lévő felvétel ismeretében -, de sok zeneszerető barátom meg pont ezért a rideg távoslágtartó megközelítésért szereti. (úgynevezett "kottahű vezénylés" problematika). Zsarnoki természetével sem állt egyedül a maestrók közt, kétségtelen, és mint immár huszonötödször írom neked, számomra tök mindegy Toscanini morálja, te lovagolsz ezen, és téged befolyásol (állítólagos erkölcsi tartása) pozitív irányban. Én az efféléktől függetlenül ítélem meg a muzsikát - (ld. Karajan, Abbado, Böhm horribile dictu Wagner maga).

    Azt sem állítottam, hogy az elaggott karmester memória-zavara bármit levonna az életmű érétkéből. Sőt, épp azt mondtam, hogy ettől érdekes ez a felvétel (míg a többi Wagnereit unalmasnak tartom.)

    Toscanini Wagner előadásainak megítéléséhez pedig, bár eddig óva intettelek, de - hogy ne a levegőbe beszélj ezen a téren - azért mégiscsak hallgasd meg az egyetlen létező hangzó dokumentumot: a Mesterdalnokokat. A zenekari részletek vezénylése, vajmi keveset mondanak el egy operaelődás atmoszférájáról.

  5. 71 15:43 2010.11.23
    -
     
    a hozzászólást még senki nem értékelte

    Kedves t2, mivel a zenei befogadás nem egzakt tudomány (s még egy darabig nem is válik azzá, hacsak az fMRI fejlődése fel nem gyorsul), elképzelhető, hogy a "száraz" és "kopogós" jelzők más-más fogalmakat ébresztenek bennünk. Ami a "zsarnok" megjelölést illeti, nos alig hiszem, hogy ez a többi karmester között megkülönbözteti Toscaninit, elvégre ugyanis egy zenekar mégsem működhet úgy, mint a spanyol polgárháború anarchista milicistái, akik ugyebár többségi szavazással döntötték el, hogy egy kiadott parancsnak engedelmesnednek-e.

     

    Ami Toscanini bakiját illeti, bevallom, nem hallottam róla eddig, bár elég sokat mozogtam receptív és produktív szinten is olyan körökben, ahol a new yorki zenei élet és zenetörténet beszédtéma volt, ez spéci kimaradt (Toscanini életrajzom, bevallom, még nincs, de az Encyclopedia of New York City c. kiadványban utánanézhetek, ha gondolod, igaz, csak az első kiadás van meg), tehát kérdés, mennyire "köztudott" a dolog. Az ilyen eset szerintem kábé annyira árnyékolja be egy nagy művész pályáját, mint Kirsten Flagstad "sunnyogása" a híres-nevezetes Furtwängler-féle Trisztán-felvételen, vagy Böhm melléütése a MET egyik Nürnbergi-előadásán a verekedős jelenetben, netán Pavarotti kifütyülése a Scala Don Carlos-előadásán. Apró adalék.

     

    Ugyanez vonatkozhat a politikai állásfoglalásokra, amely persze ugyanúgy reflektorfénybe kerülhet, amennyiben a szellemi-kulturális élet jelentős személyiségeit vizsgáljuk, lett légyen szó Toscaniniről vagy akár a Wagner-utódokról (ha ez nem így volna, akkor a nyáron általam Bayreuthban megvásárolt "Wer nicht mit dem Wolf heulte" c. könyv - szerzője Gottfried Wagner - sem találhatott volna kiadóra, Friedelind Wagner "Nacht über Bayreuth" c. művéről nem is beszélve).

Tovább a témához tartozó fórum oldalra.

Kiemelt cikkeink

Ahonnan a szél fúj

Németh Kristóf, Fábián Anita (forrás: Fidelio, fotó: Kádár-Csoboth Judit)

Az Örkény Színházban A vihar előadásán miután a nézőtér elsötétül, hosszú másodperceken keresztül nem történik semmi. KRITIKA

Minden, ami zene

Leonidasz Kavakosz hegedűművész május 18-án este a Richardo Chailly vezette Lipcsei Gewandhaus Zenekarával ad koncertet a Müpában.

Robi Botos: "A torontói jazzközösség gyorsan befogadott"

A nyíregyházi születésű jazzmuzsikus húsz éves kora óta Torontóban él, ahol az ország egyik legnevesebb zongoristájává vált. INTERJÚ

[[ Kategóriadoboz (Schilling-darabot mutattak be Belgiumban) ]]

Réti Anna: "A jelenlét tudatossága nehéz feladat"

Réti Anna táncos, koreográfus másodszor kapta meg a legszínvonalasabb alkotók elismeréséért járó Lábán Rudolf-díjat. INTERJÚ

Új szereposztásban a Macbeth

Verdi klasszikusát május 19-től Kálmándi Mihály, Bretz Gábor, Rálik Szilvia és Kiss B. Atilla szereplésével játsszák az Operaházban.

Európai utasok

Összesen 32 művész és 17 művészeti intézmény mutatja be a Kolozsvár-jelenséget a Műcsarnokban - a kiállítást július 1-ig lehet látni.

Service à la française

Egyetlen nemzet alkotásaiból álló koncertet mindig más füllel hallgatunk, majd megállapíthatjuk: ez olaszos, németes, franciás. KRITIKA

Május 24-én temetik Seregi Lászlót

Ugrin Gábor

A hazai és nemzetközi táncélet kiemelkedő művészét a dalszínház aulájában és a Farkasréti temetőben búcsúztatják.

Merre tovább, magyar zeneoktatás?

A magyar zenepedagógia két kerek évfordulója alkalmából egész napos rendezvénysorozattal ünnepeltek a zeneiskolák a Müpában. A Magyar Művészetoktatásért-díjak átadója és versenygyőztes zeneiskolások gálakoncertjei között a művészeti nevelés jövőjéről tartottak konferenciát.

Csillagok évada

A Budapesti Operettszínház a 2012- 2013-as színházi szezonban is sztárparádéval és kultikus darabokkal várja látogatóit.

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG