Verdi, Giuseppe

Oké, kedves t2, megveszem Toscanini általad ajánlott felvételeit, s egyezzünk meg, hogyha nagyon nem tetszenek, Rád emlékeztetőül leborítom őket egy ködsüveggel .

Upsz! Kedves wise, nem kell mind a kettőt elolvasnod.

Kedves wise, folyamatos félreértésben vagy és ködöt szurkálsz. Ne tedd.

Toscanini száraz stílusáról, zsarnoki természetéről, a szétesett Bachanáliákró sokat olvashatsz - magyarul is, nem kell amerikai enciklopédiákat bújnod. A fenti minősítések egyike sem fed valódi értékítéletet, azaz a százaz és kopogós stílusáért van aki rajong, van aki meg nem. Én az utóbbiak közé tartozom - hozzá teszem néhány tucat Toscanini cd jelenlegi és lp egykori birtokosaként, valamint több meg nem lévő felvétel ismeretében -, de sok zeneszerető barátom meg pont ezért a rideg távoslágtartó megközelítésért szereti. (úgynevezett "kottahű vezénylés" problematika). Zsarnoki természetével sem állt egyedül a maestrók közt, kétségtelen, és mint immár huszonötödször írom neked, számomra tök mindegy Toscanini morálja, te lovagolsz ezen, és téged befolyásol (állítólagos erkölcsi tartása) pozitív irányban. Én az efféléktől függetlenül ítélem meg a muzsikát - (ld. Karajan, Abbado, Böhm horribile dictu Wagner maga).

Azt sem állítottam, hogy az elaggott karmester memória-zavara bármit levonna az életmű érétkéből. Sőt, épp azt mondtam, hogy ettől érdekes ez a felvétel (míg a többi Wagnereit unalmasnak tartom.)

Toscanini Wagner előadásainak megítéléséhez pedig, bár eddig óva intettelek, de - hogy ne a levegőbe beszélj ezen a téren - azért mégiscsak hallgasd meg az egyetlen létező hangzó dokumentumot: a Mesterdalnokokat. A zenekari részletek vezénylése, vajmi keveset mondanak el egy operaelődás atmoszférájáról.

Kedves wise, folyamatos félreértésben vagy és ködöt szurkálsz. Ne tedd.

Toscanini száraz stílusáról, zsarnoki természetéről, a szétesett Bachanáliákró sokat olvashatsz - magyarul is, nem kell amerikai enciklopédiákat bújnod. A fenti minősítések egyike sem fed valódi értékítéletet, azaz a százaz és kopogós stílusáért van aki rajong, van aki meg nem. Én az utóbbiak közé tartozom - hozzá teszem néhány tucat Toscanini cd jelenlegi és lp egykori birtokosaként, valamint több meg nem lévő felvétel ismeretében -, de sok zeneszerető barátom meg pont ezért a rideg távoslágtartó megközelítésért szereti. (úgynevezett "kottahű vezénylés" problematika). Zsarnoki természetével sem állt egyedül a maestrók közt, kétségtelen, és mint immár huszonötödször írom neked, számomra tök mindegy Toscanini morálja, te lovagolsz ezen, és téged befolyásol (állítólagos erkölcsi tartása) pozitív irányban. Én az efféléktől függetlenül ítélem meg a muzsikát - (ld. Karajan, Abbado, Böhm horribile dictu Wagner maga).

Azt sem állítottam, hogy az elaggott karmester memória-zavara bármit levonna az életmű érétkéből. Sőt, épp azt mondtam, hogy ettől érdekes ez a felvétel (míg a többi Wagnereit unalmasnak tartom.)

Toscanini Wagner előadásainak megítéléséhez pedig, bár eddig óva intettelek, de - hogy ne a levegőbe beszélj ezen a téren - azért mégiscsak hallgasd meg az egyetlen létező hangzó dokumentumot: a Mesterdalnokokat. A zenekari részletek vezénylése, vajmi keveset mondanak el egy operaelődás atmoszférájáról.

Kedves t2, mivel a zenei befogadás nem egzakt tudomány (s még egy darabig nem is válik azzá, hacsak az fMRI fejlődése fel nem gyorsul), elképzelhető, hogy a "száraz" és "kopogós" jelzők más-más fogalmakat ébresztenek bennünk. Ami a "zsarnok" megjelölést illeti, nos alig hiszem, hogy ez a többi karmester között megkülönbözteti Toscaninit, elvégre ugyanis egy zenekar mégsem működhet úgy, mint a spanyol polgárháború anarchista milicistái, akik ugyebár többségi szavazással döntötték el, hogy egy kiadott parancsnak engedelmesnednek-e.

Ami Toscanini bakiját illeti, bevallom, nem hallottam róla eddig, bár elég sokat mozogtam receptív és produktív szinten is olyan körökben, ahol a new yorki zenei élet és zenetörténet beszédtéma volt, ez spéci kimaradt (Toscanini életrajzom, bevallom, még nincs, de az Encyclopedia of New York City c. kiadványban utánanézhetek, ha gondolod, igaz, csak az első kiadás van meg), tehát kérdés, mennyire "köztudott" a dolog. Az ilyen eset szerintem kábé annyira árnyékolja be egy nagy művész pályáját, mint Kirsten Flagstad "sunnyogása" a híres-nevezetes Furtwängler-féle Trisztán-felvételen, vagy Böhm melléütése a MET egyik Nürnbergi-előadásán a verekedős jelenetben, netán Pavarotti kifütyülése a Scala Don Carlos-előadásán. Apró adalék.

Ugyanez vonatkozhat a politikai állásfoglalásokra, amely persze ugyanúgy reflektorfénybe kerülhet, amennyiben a szellemi-kulturális élet jelentős személyiségeit vizsgáljuk, lett légyen szó Toscaniniről vagy akár a Wagner-utódokról (ha ez nem így volna, akkor a nyáron általam Bayreuthban megvásárolt "Wer nicht mit dem Wolf heulte" c. könyv - szerzője Gottfried Wagner - sem találhatott volna kiadóra, Friedelind Wagner "Nacht über Bayreuth" c. művéről nem is beszélve).