Cecília

Cyberpunk és hiperreál

2012.03.16. 07:03

Programkereső

Tűpontos ecsetkezelés, bizarr képzettársítások, fanyar humor. Nyári István vásznain virtuális horror-mesék, megkapó kiborg-kalandok kelnek életre.

Képzelj elsőnek fröccsöntött babákat, mutánsokat, mindenféle poszthumán létformát. Gondolj hozzá pár giccskörnyezetbe költöztetett urban fantasy-t, például Philip K. Dick regényeit plüsstigrisekkel, króm-pudlikkal, plasztik-pegazusokkal körítve. Álmodd Betty Boopot mint markáns víziót egy futurisztikus, csillagközi cukrászdába, s mindehhez jöhet még Scooby Doo meg a hihetetlen Hulk alsógatyák mintázataként. Ha összeáll benned egy kacatokkal telepakolt, popkulturális utalásokkal sűrűn átszőtt, ám érzelmileg sivár, fényképélességű univerzum, akkor megérkeztél Nyári István virtuális birodalmába. A Virág Judit Galériában a hetvenes évek óta alkotó, a fotórealizmus felől érkező festőművész legújabb munkáiból nyílt kiállítás.

A tárlat hangsúlyos helyen, külön teremben mutatja be Nyári nagyméretű, félalakos portréit. Zömmel semleges, világosszürkés, finom zöldben játszó hátterek előtt látjuk őket. Egyedül a Nem kínai vagyok, hanem taiwani főhőse feszít egy felhőkarcoló tetején, mögötte arctalan metropolisz toronyházai sejlenek fel. A feltűnő figurális kompozíciók közös jellemzője, hogy a rajtuk szereplő modellek kezét Nyári minden esetben kiemeli. A karkötőkkel, órákkal, gyűrűkkel ékesített csuklók - akárha ékszerreklámok esztétikumát követnék - nehéz választás elé állítják a látogatót. Az arcról ugyanis óhatatlanul a fémes kiegészítőkre téved tekintetünk, megbontva és rögtön újjá is szervezve ezzel a művek intim auráját.

Legjobb példa tán a Benjamin, a gyűrűk ura című kép. Az ábrázolt fiatal férfi - egyébiránt a festő fia - bal kezén viselt, aprólékosan kidolgozott ékszer ellenállhatatlanul vonzza, egyszersmind el is vonja figyelmünket az ugyancsak részletgazdag arcról. A csodaszép gyűrű a könyöklő, finoman előre dőlő, ránk sandító modell szemei mellett afféle csillogó, második fókuszpontot teremt, sajátos izzást kölcsönözve így a vászonnak. Nyári a kilencvenes években készített dobozképein a keresztény motívumkincset profán, már-már giccskörnyezetbe ültetésével játszott el. Ehhez hasonlóan film- és popkultúra találkozik a katolikus ikonográfiával a Szt. Sebestyén felveszi a hihetetlen Magnum arcot című festményen is. A hagyomány szerint halálra nyilazott vértanú sérüléseit nyílvesszők helyett a modell bőrébe kapaszkodó tűzőgép-kapcsok okozzák. A sebekből szivárgó vér ellenére önelégült arcot vágó figuráról nehezen jut csak eszünkbe a népszerű filmsorozat magánnyomozója, arckifejezése sokkal inkább az angol nyelvű címben is említett Derek Zoolander nevű filmes karakterre emlékeztet.

Virág Judit Kortárs Galéria: Nyári István - Benjamin, a gyűrűk ura, 2010
Virág Judit Kortárs Galéria: Nyári István - Benjamin, a gyűrűk ura, 2010

A Háromkezű amazon című vásznon Boris Vallejo barbár-fantasy jegyei keverednek a cyberpunk-regényekre jellemző testprotézisek hangsúlyozásával. Mindezt ráadásul a megvalósult testtoldások korával, azaz napjaink testkép-eszményével is összeveti a művész. A modell ódon páncélja alól hófehér push-up melltartó villan, megkönnyítve mintegy, hogy a lány saját megemelkedett mellkasába márthassa vásári tucatpengéjét. Mialatt magát leszúrja, ábrándozó arccal, hősnő-címlaplányként pózol. A többi tablón apadhatatlan, keserű humorral sorjáznak a Nyáritól jól ismert abszurd helyzetek, groteszk társítások - számos irodalmi-filmes referenciával bolondítva persze. Hamlet nagymonológját egy fürdőkádba ültetett, szilikon-koponyára pisilő műanyagbabával játszatja újra a művész, a Túl a barátságon című Ang Lee-filmet két cowboy-kalapos plasztik-Ken idézi meg, a Texasi láncfűrészes Bőrpofáját pedig a Balaton-felvidék szőlőlugasai között, egy terített asztal díszítőelemeként látjuk viszont.

A Zárás előtt a múzeumban című vásznon a hatvanas-hetvenes évek divatja szerint öltözött, erősen propaganda-ízű arcot vágó házaspár jár egy gyéren világított kiállítóteremben. Még szerencse, hogy az asszony elemlámpájának fénye Teletubby-figurát vetít a levegőbe. A humor forrása itt a bájos anakronizmuson túl az, hogy Nyári egy képbe sűríti a művészet szentélyét a konfekció-öltözettel és az ezredforduló popkulturális mesevilágával. Hasonló elképzelés szülhette a Tini Nindzsa Teknőc Madonna című festményt is. A kép monumentális teret tár elénk, mintha egy kastély kupolatermében lennénk. A kompozíció középpontjában egy bőrcipőt viselő, meztelen test lebeg - ágyékát és fejét fedi csak fehér lepel. Mindez fekete-fehérben és olyan pontossággal, mintha régi fényképet néznénk. Varázslat. A háttérben megbújó televízió képcsövén látszó, megkötözött mutáns teknősök azonban zavarba hoznak, jóleső bizsergést indítanak el és tudatják, sőt tudatosítják is egyszersmind: Nyári István-művel van dolgunk.

Nyári metál-rózsaszirmokkal és króm-golyócskákkal teli, frottír-kutyás, marcipánszíves, késes-szikés-játék-gépfegyveres mikrokozmosza nem éppen szirupos babaszobák álom-belsőit mutatja be. Inkább a rózsaszín felszín alatt lapuló, fojtó feszültségekre, félelmes gondolatokra fókuszál. A festőművész alkotásait a kilencvenes évek közepén Wehner Tibor "szűkszavú kavalkádként" jellemezte. A Virág Judit Galériában kiállított munkák többségére is áll ugyan e találó megállapítás, érzésem szerint azonban némelyik kép túlbeszélt, és épp azért válik triviálissá, mert sziporkázó ötletei egymást oltják ki. A test-protézisekkel, csövekkel és robotkarokkal, ajándékboltok kacatjaival és mesehősökkel teli vásznak tűpontosan megfestett gagyi-kritikája még mindig meghökkenti és elképeszti ugyan Nyári művészetének ismerőit, viszont ahhoz már nem elég a tárlat, hogy sokadszorra le is nyűgözze őket. Akik viszont nem ismerték eddig a mester munkásságát, rajonganak viszont a pop-artért, a hiperrealizmusért, a képregénykultúráért vagy a vizuális szellemesség, a képi humor érdekli őket, nos, számukra a Virág Judit Galéria Nyári-kiállítása kötelező anyag.

Március 20-án 17:00 órakor tárlatvezetes is lesz a művész részvételével.
A Virág Judit Galéria előző kiállításáról, a 
121 legszebb Mednyánszky festményről kritikánkat itt olvashatják.