Emma

Szobor és kerület véletlen találkozása a boncasztalon

2012.10.05. 07:07

Programkereső

Váli utca, a 10-12. és 14. számú társasházak közötti apró park. Az ablakból kikönyököl a néni, mély beszélgetés folyik, két kisgyerek pedig komoly iramot diktálva cikázik a lábak között - őket nem a falon figyelő új képek érdeklik. Tömő utca 14., Leonardo kert. Az este meglepően meleg, a mozivászon előtt nyugágyak várakoznak, kicsit távolabb felsejlik nyolcvannyolc parcellányi zöldség és néhány omladozó faldarab. A helyszínspecifikus művészetet népszerűsítő PLACCC Fesztiválon jártunk. Kétszer is. BESZÁMOLÓ

Még mindig rengeteg kulturális programmal áld meg minket Európa ezen meglehetősen ironikus területén az ég. Minden valószínűséggel a lelkesedésnek és az elhivatottságnak - mert nem a két marékkal szórt támogatásoknak és a hátba veregetéseknek - köszönhetően vannak még mindig olyan események, mint amilyen például PLACCC Fesztivál. Tavaly például nekik köszönhetően lehetett a volt MTV-székházban valódi sci-fibe lépni virtuális valóság szemüvegekkel a belga CREW társulattal, azelőtt pedig a Space Színház ültetett fel a Kálvin téren a Hotel Mercure átlátszó hídjára, az előttünk elterülő helyszínt alkalmi színpaddá téve. Az idei PLACCC-on három fiatal képzőművész projektjét látogattuk meg a XI. kerületben, majd átnégyeshatosoztunk a VIII. kerületbe a meglepő fordulattal nem német, hanem olasz ZimmerFrei kollektíva szubjektív dokumentumfilmjére.

A sarok fix

Kárpáti Anna (1923-1993) idén 45 éves, Budapesten jó eséllyel az egyetlen fekete embert ábrázoló Néger fiú című szobra idáig leginkább elfejtve ült a helyén, az Allee bevásárlóközpont mögött egy társasházak közötti kis parkban. Antal Balázs, Hatházi László és Fodor Zoltán képzőművészek viszont meglátták, megszerették, felkutatták a történetét, reflektáltak rá, emléket állítottak neki és elnevezték mindezt Fix sarok projektnek. A szoborra először Antal Balázs hívta fel a figyelmet: "Ennek egy egészen egyszerű oka van: én környékbeli lakos vagyok, nap, mint nap járok erre és izgalmasnak találtam a szobrot. Ez volt a kiinduló pont, így jutottunk el a szobrásznőhöz és egy korhoz, ami engem leginkább az Art Universitas program elődjére emlékeztet: amikor egy megépített bérházhoz vagy társasházhoz valamilyen anyagi százalékban szükséges volt műalkotást is rendelni. Jelen esetben a szobor a házzal együtt érkezett és került elhelyezésre."

A képzőművészek végül a hatvanas és hetvenes években is használt sgraffito technikával (egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok rétegeinek visszakaparásával és kikarcolásával) készítették el Kárpáti Anna pályájának kiemelkedő darabjait bemutató köztéri alkotásukat a Néger fiú mögötti társasház tűzfalára. Szeptember 29-én a PLACCC Fesztivál részeként egész napos mókával ünnepelték a régi szobrot és az új munkát: napközben szólt a zene, kitelepült az Olvasóliget és a szakma is leült beszélgetni. Polyák Leventét, Sugár Jánost és Százados Lászlót Mélyi József moderálta, és még egy volt lakó is mondott beszédet, hogy gratuláljon a fiatal képzőművészeknek. Felmerült a budapesti tűzfalak és elfelejtett köztéri szobrok szerepe, a Fix sarok readymade jellege és persze a nagy kérdés, hogy mindehhez a művészi szándékhoz hogyan álltak és állnak hozzá a lakók.

"Egy ilyen folyamat teljesen sallangmentesen úgy mehet végbe, ha az ember folyamatosan egyeztet azzal a közösséggel, akinek a lakóterületére szánja az elképzelését." Antal Balázs szerint a probléma úgy merült fel, ahogyan előre haladtak az életmű feldolgozásában: az eredeti és jóváhagyott látványtervnél egy komplexebb anyagon kezdtek el dolgozni. "Itt volt egy kommunikációs hézag. Nem tájékoztattuk megfelelő időben a lakókat, hogy a koncepció marad, de a látványterv némileg módosul. Az elrendezés és a vizuális megoldások változtak." A most látható sgraffito képen a kronologikusan ábrázolt Kárpáti-szobrok fotószerű háttere is látható szemben az eredeti puritánabb elképzelés helyett - ezzel nem lett probléma. Az alkotók viszont a Néger fiú adatlapját is szerették volna a fal egynegyedén megjeleníteni, amibe már nem egyeztek bele a lakók - a terv viszont megmaradt.

A művészek a PLACCC közreműködésével a Képző és Iparművészeti Lektorátus által kiírt pályázatra jelentkeztek, amit köztéri műalkotás állítására írtak ki. Antal Balázs és Hatházi László a 2010-es Placcc Fesztiválon is részt vett a kőbányai kínai piac tigrisavató akciója kapcsán.

A nyolcadik omladozó

Ahhoz, hogy egy behatárolt felületen valami egészen mást lássunk, mint aminek ott kellene lennie, a mozi óta nem sokkol minket. Megszoktuk a nagy fekete varázsdobozt a nappaliban. Viszont még mindig kizökkentő tud lenni, ha éppen azt látjuk az amúgy manipulált mozgóképen, amit éppen élőben is nézünk. A ZimmerFrei csoport a budapesti nyolcadik kerület hangulatát átlényegítő dokumentumfilmjének, a Temporary 8th-nek (Átmeneti Nyolc) vetítési helyszíne telitalálat volt: a Leonardo közösségi kertben vizsgálhattuk a Leonardo közösségi kertet, minden mással együtt, ami a környéken körül vett minket.

A ZimmerFrei kollektíva, vagyis Massimo Carozzi, Anna de Manincor és Anna Rispoli a film, a színház, a zene és a performansz határterületén készítenek munkákat. Különböző helyszíneken járva ugyanazzal a módszerrel vizsgálják az elképzelt városi tereket, ahol a mentális és fizikai képzetek egésszé olvadnak össze. Ez a bonyolultnak hangzó elképzelés tulajdonképpen történeteket igyekszik feltárni helyszíneken keresztül. Az eredmény egy interjúkkal teletűzdelt, erősen szubjektív képzet egy behatárolt területről. Az alkotók elmondásuk szerint például arcokat azért nem mutatnak gyakran, hogy a kép, az esztétikum ne vonja el a figyelmet a tartalomtól.

A Temporary 8th viszont egészen egyszerűen gyönyörűen fotózott munka, a hangulata pedig pontosan adja vissza a város egy részének erejét és szomorúságát. A ZimmerFrei előzetes helyszínbejárások után választotta éppen a nyolcadik kerületet. "Májusban érkeztünk Budapestre, öt napra. Körülvittek minket sokfelé, hogy megtaláljuk a megfelelő helyszínt. Egy kisebb, behatárolható területet kerestünk, így választottuk végül a VIII. kerületet. Ez még mindig túl nagynak bizonyult, de úgy éreztük ez az a sajátos helyszín, ahonnan a budapesti életet érdemes vizsgálnunk" - mondta Massimo Carozzi.

Látjuk a Práter, a Szigony, a Tömő és a Gyulai Pál utca környékét, a Corvin negyedet, a Grundot, a Blaha Lujza, a Mátyás és a Teleki tereket, nézünk pályaudvart, kínai piacot, temetőt is. A forgatás jórészt biciklivel zajlott, a csoport segítségére volt idegenvezetőként Vidovszky Emma projektkoordinátor, Szemerey Samu és Erdős Zoltán urbanisták és egy Teleki téri hajléktalan férfi. Szerepel a filmben még MC Busa Pista is az Irie Maffiából és Fekete János Jammal a Belmondóból, egy egészen elképesztő beatbox-szal. A kollektíva korábban forgatott Koppenhágában (The Hill), Brüsszelben (LKN Confidential) és Bolognában (Panorama Bologna) is, a terveik között pedig például Marseille szerepel.

A Temporary 8th a PLACCC Fesztivál felkérésére készült az In Situ (európai hálózat a köztéri alkotásokért) közreműködésével.