Cecília

Képzőművészet az Auschwitz-rekviemen

2012.10.24. 11:55

Programkereső

A koncerttel és Dokumentumfilm Fesztivállal is egybekötött programsorozat a holokauszt roma áldozataira emlékezik. Otto Pankok és Ceija Stojka kiállítását november 15. és 23. között lehet megnézni a Francia Intézetben.

A második világháború alatti roma népirtással foglalkozó kutatások a még mindig felfedezésre váró ismeretlen epizódok hiányában a mai napig számos hiányzó láncszemet tartalmaznak ahhoz, hogy a világ megismerje a romák történelmének tragikus fejezetét. A túlélők személyes traumáinak megismerése, az egyéni hangok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a náci üldöztetés a kollektív emlékezet részévé váljon. A roma népirtás témájával képzőművészeti kontextusban is nagyon ritkán találkozhatunk. Nagyon kevés olyan alkotót ismerünk, aki akár festészeti témaként, akár túlélőként vállalkozott volna arra, hogy a második világháború szenvedéstörténetének roma vonatkozású eseményeit vizuális eszközökkel dolgozza fel.

A német expresszionista képzőművész Otto Pankok és az Ausztriában élő holokauszt-túlélő Ceija Stojka hazai bemutatásával a koncentrációs táborokban elpusztult romák tragédiájára, a holokausztra, és a fájdalmak felidézésével a világban a mai napig sem szűnő népirtások áldozataira emlékeznek a kiállítások. A két művész munkáit először láthatja a magyar közönség. A Francia Intézet kiállítótermében bemutatásra kerülő alkotások (festmények, grafikák, szobrok) számos európai múzeum és magángyűjtemény anyagából kerültek kiválasztásra.

Otto Pankok (1893-1966) a düsseldorfi, weimari és párizsi művészeti tanulmányait félbeszakítva, katonaként szolgált Franciaországban, majd az első világháború után visszatért Düsseldorfba, ahol folytatta művészi pályafutását. Harmincas évekbeli franciaországi látogatásakor fokozott érdeklődéssel tanulmányozta a roma közösségeket és életmódjukat. Németországi hazatérését követően ez az élmény meghatározó tényezőjévé vált művészetének. Pankok a német expresszionizmus jelentős képviselőjeként kollégáival, Paul Klee-vel, Oskar Kokoschkaval, Otto Dix-szel, Hans Arppal együtt vált üldözötté Hitler hatalomra kerülésével.

Roma portréit bemutatták az 1937-es Elfajzott Művészet (Entartete Kunst) című hírhedt náci propaganda-kiállításon, munkáinak jelentős részét a Harmadik Birodalomban megsemmisítették. A második világháborút követően Pankok a Düsseldorfi Akadémia tanára lett, ahol műtermét többek között Günter Grass is lelkes tanítványként látogatta. Pankok alkotói korszakának legismertebb darabjai a harmincas években készült roma embereket ábrázoló réz- és fametszet portréi, valamint a negyvenes évek második felének nagyméretű szénrajzai, melyeken a koncentrációs táborokat túlélő roma családok tragikus sorsa elevenedik meg. 1947-ben jelent meg Cigányok című albuma.

Mintha Pankok egyik szereplője elevenedne meg az osztrák roma holokauszt-túlélő Ceija Stojka (1933-) személyében, akinek színes festményeit gyerekkori tragédiáinak sorozata teszi felkavaróvá. Az íróként ismert művésznőnek elsőként jelent meg önéletírása a holokauszt roma eseményeire vonatkozóan (1988, 1992). Ceija Stojkát kislányként deportálták családjával együtt az Auschwitz-Birkenau-i haláltáborba, ahonnan nővérével és az édesanyjával együtt előbb a ravensbrücki, majd a bergen-belseni koncentrációs táborba szállították. 1945-ben a felszabadulásnak köszönhetően menekültek meg. Stojka édesapját a dachaui koncentrációs táborból Hartheimbe vitték, ahol megölték.

Több mint negyven évvel deportálásuk után könyvet írt az emlékeiről, irodalmi munkásságának köszönhetően az egyik legismertebb roma írónő lett Ausztriában. Ceija Stojka a kilencvenes években kezdte a koncentrációs táborok emlékeit festményeken megörökíteni: a képeken meztelenre vetkőztetett, csonttá és bőrré soványodott roma nőket, haldokló gyermekeket, fegyvereket cipelő szolgákat, szögesdrótos kerítéssel körbekerített táborokat, fájdalomtól eltorzult arcokat látunk. Az autodidakta festőnő akril festményeinek vastag, erőteljes ecsetkezelése, élénk színei, időnként foltokban elrendezett felületei sok tekintetben rokoníthatóak a német expresszionista festők által alkalmazott stílussal és technikával.