Friderika

Sejtelmek

2016.10.31. 10:01

Programkereső

A filmvászon olyan sztárjai, mint Dexter Fletcher, Mike Myers, Simon Pegg vagy a fiatalabb színészgenerációból Margot Robbie sokak számára ismerősek. Az operavilág egyik csillagának, Edita Gruberovának szintén több millió rajongója van világszerte. De vajon mi a közös ezekben a népszerű művészekben?

Az elmúlt év során került nyilvánosságra, hogy az Opera új logisztikai és művészeti központtal bővül, amelynek helyszíne a 2009-ben bezárt Északi Járműjavító lesz, és az Eiffel Műhelyház nevet fogja viselni. Ezekben a napokban pedig már javában zajlanak az átépítést megelőző bontási folyamatok, hogy a csarnok 2017 késő tavaszán készen álljon arra, hogy a nagyközönség előtt is megnyissa kapuit. A különböző műhelyek és látogatócentrum mellett létrejön egy kisszínház is, amely Bánffy Miklós, az Operaház egykori legendás intendánsának nevét viseli majd. Itt lép fel jövő nyáron a bel canto királynője, Edita Gruberová is Donizetti egyik operája, a Roberto Deveraux koncertszerű előadásán.

2016 májusában azonban ez a hatalmas tér egészen más képet mutatott, lehetővé téve azt, hogy néhány napra vasúti pályaudvarrá változtassák át Vaughn Stein Terminal című disztopikus thrillerének kedvéért. A film tónusához illően a forgatás minden nap késő délután kezdődött és hajnalig tartott. Az utolsó estére az Opera néhány munkatársával együtt kilátogattam, és egy cseppet sem modern, de működő vasútállomás látványa bontakozott ki a szemünk előtt. Danny Gulliver line producer mesélte el nekünk, hogy a helyszínvadászok rengeteg olyan létesítményt vizsgáltak meg, amely stílusában és hangulatában is megfelel a forgatókönyvet is jegyző rendezőnek és alkalmasak az általa felvázolt jelenetek megvalósítására. Több javaslatot is tettek, és a brit stáb végül Budapest mellett döntött, mert elmondásuk szerint az Egyesült Királyságban sosem találtak volna ekkora méretű, használaton kívüli komplexumot.

A47A0737 (1)
Fotó: Opera Magazin

Amikor Molly Hassell producer körbevezetett minket, megmutatta, hogyan alakították át a csarnok egyes részeit. Volt itt metrómegálló, hirdetőoszlopok málló plakátokkal, a digitális korszak előtti menetrendi tájékoztatók, telefonkészülékek a nyolcvanas évekből, valamint egy várótermi kávézó, amelynek külső részét egy régi iroda üvegfalai adták. A belső teret a Műhelyház egyik egészen más pontján rendezték be. „Elképesztő, mekkora ez az épület! Olyan jeleneteket is le tudtunk itt forgatni, amik nem is ezen a pályaudvaron játszódnak” – mondta, és szavai nyomán az objektum egy távoli részén egy annak rendje-módja szerint felépített gyóntatószék sejlett fel előttünk.

Ahol nemsokára korszerű díszletraktárak és elegáns öltözők lesznek, ott tapintható volt a feszültség a füstben és porban gomolygó forgatás során: a bérgyilkost alakító Dexter Fletcher és a rejtélyes hordár, Mike Myers között izzott a levegő, de a kávézóban felszolgáló Margot Robbie (aki A Wall Street farkasa című Scorsese-filmmel robbant be a köztudatba) sem az, akinek elsőre látszik.

87 AR 0406 (1)
Fotó: Matt Petit

A szünetekben a színészek hétköznapi emberekké alakultak vissza, és mivel a készülő produkciót még titoktartás övezte, rendhagyó módon inkább ők kérdeztek minket a Műhelyház titkairól, de főleg azon ámultak el, hogy hogyan lesz itt operajátszás közel egy év múlva.

Mike Myerst (Wayne világa, 54, Austin Powers-filmek, Becstelen Brigantyk) a sminkmesterek öregedő, megtörtnek látszó vasúti alkalmazottá varázsolták, szinte árnyalak volt a félhomályban, szemében rettegés villant, amikor kést szegeztek neki. Aztán egy „Cut!” kiáltás a rendezőtől, és Myers arcán újra a tőle megszokott huncut mosoly ragyogott. Míg a kameraállások átrendezése tartott, azt tudakolta, hogyan adnak majd itt elő például egy Pillangókisasszonyt. Nos, sehogy... Az Eiffel Műhelyház ugyanis nem a nagy produkciók színtere lesz, így megmutattuk neki, hol épül majd fel a Bánffy Kisszínház, a kamaradarabok és a koncertszerű előadások otthona.

Dexter Fletcher, akit a magyar közönség széles körben A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső kapcsán ismert meg, az utóbbi években rendezőként is tevékenykedik. 2013-as filmje, a Sunshine on Leith nagy sikert aratott az angolszász világban. „Ezzel az alkotással messzebbre merészkedtem mindattól, amit valaha csináltam – vallotta egy interjúban. – Kihívást akartam, a saját határaimat szerettem volna feszegetni.”

Mike Myers
Mike Myers
Fotó: Matt Petit

Fletcher számára a zene világa sem ismeretlen felesége, a litván származású Dalia Ibelhauptaitė révén, aki prózai színházi produkciói és rövidfilmjei mellett főként operarendezőként ismert. Mozart mellett előszeretettel állítja színpadra 19. századi komponisták műveit, de alkalmanként modernebb opuszokkal is megpróbálkozik, mint Prokofjev A játékos című darabja, a Sweeney Todd-musical vagy az elektronikus operafantázia, az XYZ.

Ibelhauptaitė a moszkvai akadémián tanult, hazáján kívül Európa több országában dolgozott már, tavaly pedig New Yorkban is bemutatkozott. Ugyan huszonöt éve Londonban él, munkáiban nem tagadja meg kelet-európai gyökereit, filozófiájában pedig sokat merít távol-keleti élményeiből. Fontos számára az önreflexió, az aprólékos elemzés. „Meg kell vizsgálni minden részletet, de nem azokat a felszínes dolgokat, amelyekkel gyakorta találkozunk, és azonnal elfelejtünk” – vallja.

Dalia Ibelhauptaitė is itt volt férjével Budapesten, ahol további helyszíneken folytatódtak a Terminal előkészületei. Amikor a végleges verzió a mozikba kerül, a közönség már az új Eiffel Műhelyházat is birtokba veheti, ám az egykori járműjavító sajátságos hangulata nem vész el: a leglátványosabb jelenetek háttereként a filmkockák örökre megőrzik az átépítés előtti, különleges atmoszférát.