Gábor, Karina, Ders

Mikor hívhatunk egy helyet hazánknak?

Az állampolgár-kritika

2017.01.26. 09:23

Programkereső

Magyarországról manapság inkább lelépni szokás, Vranik Roland filmjének főszereplője mégis azért küzd, hogy végleg itt maradhasson.

Kalandvágyból itthon maradtunk - mondta Hofi Magyarországról, de Wilsonban semmi hasonló motiváció nem munkálkodik. Éppen ellenkezőleg, ő csak egy nyugodt helyre vágyik, ahol nem kínozzák egymást elvetemült csoportok, és a terhes nőkből sem vágják ki gyereküket. Egy ilyen afrikai országból menekült ugyanis Budapestre évekkel ezelőtt. Biztonsági őrként dolgozik, jól beszéli a nyelvet, albérletben lakik, kedves, megértő és intelligens. Bár bőrszíne más, mint az itt lakóké, ugyanazok az álmai, vágyai és igényei vannak: azt akarja, hogy elismerjék és megbecsüljék, családot akar alapítani és végleg letelepedni. Ezért hajt mániákusan az állampolgársági papírra is: 

úgy véli, ha hivatalosan is magyar állampolgárrá válik, akkor már semmiben nem fog különbözni szomszédjaitól, vagy épp a sarki hentestől.
mozikepek (5).png
Fotó: Kiss Nelly

Az állampolgár alapsztorija, és a jelenleg uralkodó politikai-társadalmi helyzet miatt nagyon

könnyen válhatott volna egyoldalú, harcosan ideologizáló, unalmasan blődli filmmé.

 Vranik Roland viszont érzékenyen és nagyon okosan nyúlt az alapanyaghoz, így minden előzetes feltevésemre és sztereotípiámra rácáfolt - mindezt egy cseppnyi erőltetettség és izzadságszag nélkül.

A főhőst játszó, egyébként valóban Budapesten élő és a BKK-nál dolgozó dr. Cake-Baly Marcelo telitalálat a főszerepre. A plakátról még óriási, morózus alakként tekint le ránk, hogy aztán két jelenet alatt rájöhessünk, mennyire csalóka az első benyomásunk. Alakja nehezen és mégis könnyen bekategorizálható, ezért is működik olyan remekül a film: menekültként érkezett az országba, de nem idomul azokhoz az elvárásokhoz, amiket sokan ehhez a szerephez kötnek.

Nem elégedik meg azzal, hogy befogadták, egy percig sem tetszeleg az áldozat szerepében, akaratos, csökönyös, és mindvégig kiáll elvei mellett.

 Tudja, hogy akkor hívhat hazájának egy helyet, ha a papír mellett érzelmek és a családja is oda kötik. Így tehát két fronton is küzd azért hogy magyar lehessen. Az első harcot az állampolgársági vizsgán és bevándorlási hivatalban vívja - azt gondolhatnánk, ez a nehezebb. Pedig a második front a keményebb: szerelmet talál egy középkorú, családos magyar tanárnő személyében. Közben befogad egy terhes szír menekült nőt, akit egykori lakótársa ültetett fel.

MG 5597
Fotó: Kiss Nelly

Fassbinder óta tudjuk, hogy a félelem megeszi a lelket, főleg ha eltérő származású szereplők közötti szerelemről van szó. Wilson és Mari viszont ugyanolyan pár, mint a mellettünk vagy felettünk lakók: veszekednek, szeretkeznek, wellneseznek, csak épp eltérő a bőrszínük.

Vranik óvakodik az olcsó hatáskeltéstől, nem mitizálja sem Wilsont, sem a fővárost és a magyarokat.

Nincs tipikus "szarittlenni" Magyarország-kép: vannak segítőkész és kevésbé segítőkész emberek az országban, csak úgy mint mindenütt máshol.

mozikepek (4).png
Fotó: Kiss Nelly

Az állampolgár drámai oldala sem pusztán abból adódik, hogy egy egykori afrikai menekült beleszeret egy magyar nőbe. Egy ennél sokkal komplexebb képet fest a film, amit remekül ábrázolt karakterekkel jelenít meg. Nemcsak megszeretjük, de együtt is érzünk a figurákkal. Valódi alakokat láthatunk a vásznon, problémákkal, álláspontokkal, származással és múlttal, amit nem tudnak és nem is akarnak elfelejteni. Mindezt keresetlen egyszerűséggel, hol viccesen, hol megdöbbentően drámaian. Bele kell húzniuk a magyar filmeknek, mert könnyen elképzelhető, hogy már januárban megvan az idei legjobb.