Gábor, Karina, Ders

„Dargay elvtárs, remek! Csak...”

Vendégségben Henrik Irénnél

2017.03.04. 09:45

Programkereső

Dargay Attila a hazai animációs filmgyártás egyik legnagyobb hatású alakja, olyan, mindannyiunk által ismert és szeretett rajzfilmfigurák megteremtője, mint Szaffi, Vuk vagy Lúdas Matyi. A rajzfilmrendező emlékét özvegye, Henrik Irén ápolja fáradhatatlanul. A rajzfilmklasszikusok egykori operatőre otthonában fogadta stábunkat, ahol az ismert figurák eredetije mellett sosem látott Dargay-rajzokat is elénk tárt, és mesélt idei terveiről is.

Henrik Irénnel – Irénkével – a Dunára néző lakás nappalijában ültünk le beszélgetni, pontosan ott, ahol egykor Dargay Attila, Nepp József, Jankovics Marcell és a többi legendás rajzfilmrendező beszélt át egy-egy új ötletet vagy álmodott meg ismert figurákat. Dargayéknál ugyanis az otthon töltött időt is rajzfilmtervek és rajzfilmhősök töltötték ki. Irénke visszaemlékszik egy olyan nyárra, amikor az egész család Zánkán nyaralt, ám ez lényegében abból állt, hogy a Lúdas Matyi forgatókönyvén dolgoztak: „Szabtuk-varrtuk a terveket napokon át, még a Kanadából hazalátogatott testvéremet is befogtuk, aki az Attila által diktált szöveget gépelte. Így zajlott nálunk egy nyaralás.”

Dargay Attila ontotta magából a rajzokat. Száznál is több filmet készített életében. Nem minden tervére kapott azonban engedélyt. A Lúdas Matyinál például kilenc verzió előzte meg a végleges változatot. „Az elképzelések között szerepelt volna tortacsata, beszélő liba és a végleges egynél több liba is, ám mindig azt mondták, »Dargay elvtárs, remek! Csak...«” – jegyzi meg Irénke. Kevesen emlékeznek már, de eredetileg a Vuk sem a mai formájában került forgalomba: az 1981-es rajzfilm sorozatnak készült, a Magyar Televízió Húsvét környékén sugározta, ám a Pannónia Filmstúdió úgy döntött, készüljön belőle egész estés rajzfilm. Karácsonyra már játszották is a mozik, óriási siker lett.

A filmstúdióban zajló munka közepette Dargay sosem felejtette el, kiknek is készülnek valójában a filmjei. Nem csoda, hogy leghűségesebb közönségének, a gyerekek a véleményére adott a leginkább. „Leültette őket, majd elkezdte mesélni nekik a történetet, és amikor azt látta, hogy nem figyelnek oda, mindig tudta, hogy ott valami nem stimmel.” Egyébként is szívesen és sokat foglalkozott gyerekekkel, gyakran látogatott el iskolákba, ahol együtt rajzolt velük.

Néha már úgy érezte, leszakad a keze, mert egyfolytában csak rajzolta a figurákat

– jegyzi meg Irén nevetve. „Nekünk nem lett” – teszi hozzá – „de mindig azt mondta, az ő gyerekei azok, akik a rajzait szeretik.”

A rajzolásra egyébként nem volt elkülönített idősáv: bárhol, bármikor és bármin megszülethettek az új figurák, legyen szó akár szalvéta-csücsökről. A komolyabb munkák persze a dolgozóasztalnál készültek, Dargay Attila filmgyárbeli asztalát pedig ma Irénke őrzi. A nagyméretű bútordarab fel-le állítható, forgatható, a közepén pedig egy üveglap található, amelyet alulról meg lehet világítani. Ide helyezte a művész a lapokat, hogy lássa, két mozdulat közé hová kell berajzolnia a figurát.

Dargay, mint a grafikusok többsége, maga sosem volt teljesen elégedett a munkáival.

Sokat dolgozott egy-egy rajzon. Filmjeinél az úgynevezett gömbkonstrukciós grafikai ábrázolást használta, amely révén rendkívül rugalmas mozgatást tudott elérni. Ez adja az ismert dargays stílust.

Irénke maga is otthon van a rajzfilmkészítésben, hiszen évtizedeken át dolgozott operatőrként a Pannónia Filmstúdióban, ahol olyan alkotásoknál működött közre, mint a Vuk, a Szaffi, a Lúdas Matyi vagy a Hófehér. Egy rajzfilm elkészítésénél első az ötlet, meséli, majd ha ez elfogadásra talált, akkor készül az irodalmi forgatókönyv, amely már tartalmazza a teljes cselekményt, a figuraterveket a dialógokkal, a képi anyag viszont még nincs benne. Ezt a képes forgatókönyvben dolgozza ki a rajzoló, nem is akárhogyan:

Úgy kell megrajzolnod, hogy ha téged holnap elüt a hajókötél, akkor is el tudják nélküled készíteni a rajzfilmet

– teszi hozzá Irénke.

A házaspár nemcsak a magánéletben alkotott összeszokott csapatot, hanem a munkák során is tudták egymást segíteni. „Gyakran elmondtam a véleményemet, és ha úgy érezte, hogy valamiben igazam van, mindig azt felelte, »Miért csak most szólsz?«. Hallgatott rám” – emlékszik vissza Irénke, aki olyannyira hatással volt a megszülető rajzokra, hogy férje az ő kérésére örökítette meg kedvenc kutyafajtájukat, az airedale terriert Az erdő kapitányának főkarakterében.

A 2009-ben elhunyt rajzzseni hagyatékát ma Irénke ápolja, figuratervek, beállítási rajzok és képes forgatókönyvek töltik meg a raktárként funkcionáló helyiségeket, ám ez így is csak egy töredéke annak, amit Dargay megalkotott. Sok rajz kallódott el a filmstúdiókban, nyomdákban és kiadóknál, noha manapság egyre gyakrabban tűnnek fel újra az antikváriumok polcain. Mint Irénke mondja, férjét nem foglalkoztatta annyira eredeti rajzainak a sorsa.

Majd csinálok másikat, mondta mindig. De egy idő után már nem volt mikor

– jegyzi meg.

Több generáció nőtt fel ezeken a rajzfilmeken, nem csoda, hogy népesre duzzadt rajongótábor követi a mai napig Dargay figuráinak utóéletét. A kapcsolattartás elsődleges módja lépést tart a korral: külön facebook-oldalról értesülhetünk a friss eseményekről. Ezek egyike egy nagyon különleges kiállítás, a lengyelországi Rzeszówban lévő Esti Mese Múzeum ugyanis március végétől egy hónapig Dargay Attila rajzait és képes forgatókönyveit látja vendégül, hiszen rajzfilmjei és képregényei nagy népszerűségnek örvendtek Lengyelországban is. Április elsején pedig a Lúdas Matyi rajongói láthatják kedvenc rajzfilmjüket ismét nagyvásznon az Urániában, ahol az 1977-ben bemutatott film a negyvenedik születésnapját ünnepli. Dargay idén lenne 90 éves, a kerek évforduló ürügyén még számos izgalmas rendezvény, kiállítások, filmvetítések vannak készülőben, de ezekről még korai lenne beszélni. A Gellért-hegy oldalában lévő Vuk-játszótér viszont a tavasz beköszöntével továbbra is várja kiskorú látogatóit.

A számtalan kedves és jól ismert rajzfilmhős mellett ki gondolná, hogy több olyan karaktert is őriz a hagyaték, amelyekkel még nem találkozhatott a nagyközönség? Pedig így van, avat be minket Irénke, és a mappákból sorra kerülnek elő a Dargayra jellemző stílusban megrajzolt, ám ismeretlen alakok: a trójai mondakör karakterei, Daphnis és Chloé, valamint egy külön érdekesség, János vitéz, ahogy Dargay elképzelte (ennek aztán a Jankovics Marcell-féle változata készült el és vált ismertté).

Végül egy újabb dosszié kerül elő, spirálozott füzetek társaságában, amelyek egy komplett forgatókönyvet tartalmaznak a hozzá tartozó figuratervekkel. Mely történetet dolgozta fel Dargay Attila munkaidőn túl, önszorgalomból az utolsó tollvonásig? Miért nem láthattuk eddig ezeket a figurákat? Tovább bővülhet a Dargay-rajzfilmek sora? Pattognak a kérdések, ám erről nem árul el többet vendéglátónk, mivel komoly tervei vannak vele. Reméljük, hamarosan beszámolhatunk róla!

Lapozzon bele Dargay Attila vázlatfüzetébe: