Vilmos

Loyolai Szent Ignác, a wannabe-lovaghős

2017.04.30. 10:10

Programkereső

A jezsuita rend alapítója romantikus hősként képzelte el magát, egy ágyúgolyó viszont egészen más mederbe terelte életét: Istenhez fordult és a katolikus egyház egyik legnagyobb reformista híve lett. Megtérését és életét dolgozza fel az Ignác című film.

1531 pünkösd vasárnapján a francia hadsereg a navarrai Pamplona citadellája alatt gyülekezett. A harc nem volt döntő jelentőségű a Habsburg- Valois háború szempontjából, inkább csak a helyi erőviszonyokat tekintve számított. A vár védelmét szolgáló maroknyi spanyol katona nem túl nagy elánnal készült az ütközetre, legtöbben a biztos vereség tudatában inkább feladták volna a várat. Mégis akadt egy katona, aki utolsó csepp véréig készen állt a harcra és ezt várta el az alá beosztottaktól is.

Ő a dicsőségért ragadott kardot, még akkor is, ha ez a kis helyi ütközet nem igazán kecsegtetett ezzel.

A katonát Inigo Lopez de Loyolának hívták, 1491-ben született Guipuzcoas tartomány egyik baszk nemesi családjának sarjaként. Nem volt hivatásos katona, a spanyol király hívására, kalandvágyból állt be a seregbe. Hírnevet szeretett volna szerezni, nyomot hagyni a világban és megvédni királynője becsületét - ha pedig véletlenül mindeközben hősi halált hal, annál jobb. Kedvenc lovagtörténetei is így végződtek, ő pedig mindig ilyen regényes életet - és halált - képzelt el magának.

GettyImages-51245202
Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary

A dicső halál végül nem sokon múlott: egy ágyúgolyó megsebesítette, de nem halt meg, a pamplonai vár viszont elveszett. A csalódott Inigo nem ezt siratta, hanem hogy nem esett el harc közben, sérülése miatt pedig többet nem is állhat katonának. Az az elszabadult francia ágyúgolyó viszont nem csak az ő sorsát, hanem a katolikus egyházat, és ezzel közvetve több millió ember életét változtatta meg.

Ez az a film, amire 500 éve várunk

- kezdte az Ignác című film előtti bevezetőjét Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes. Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapító szentjének életéről spanyol nyelven, spanyol színészekkel, spanyol helyszíneken forgattak kosztümös kalandfilmet. Az Ignác mégis filippínó film, hiszen a JesCom (Jesuit Communications), vagyis Jézus Társaságának Fülöp-szigeteki médiatagozata készítette. A végeredményen ez egyébként nem látszik: a trükkök és speciális effektusok kissé darabosak, de egyébként a látvány miatt nem kell szégyenkezni, a kosztümök és a fényképezés is remek, ahogy a főszerepet alakító Andreas Muñoz is.

Az Ignác a regényes élettörténetnek természetesen a hitbeli oldalát domborítja ki - mindezt pedig ízlésesen, de nem finomkodva teszi. Aki nem vevő a film üzenetére, az a néha meseszerű, néha viszont csak elcsépelt és blődli - főleg a film első felére jellemző - jeleneteket is nehezebben nyeli le. Az Ignác igazán akkor kezd el működni, mikor a főhős is a helyes útra lép.

Az film első fele Inigot mint romantikus lelkű, wannabe-lovaghőst ábrázolja: kora nemességének kicsapongó életét éli, nem veti meg a nőket és az italt sem, mégis, hajtja valami magasztosabb eszme. Többet akar: valami maradandót alkotni, csak épp ekkor még azt hiszi, mindezt csak kardforgatással és dicső harccal érheti el.

Inigo életvidám és elegáns ifjú volt, kedvelte a pompát az öltözködésben, és szeretett nagy lábon élni, büszke volt divatos, szőke hajára, és nagy gondot fordított a körmeire... Hozzá volt szokva, hogy páncélban járjon, vállig érő hosszú hajat, két színű, felhasított öltözéket és tarka barettet hordott

- jegyezték fel ifjúkoráról.

A pamplonai ütközetben szerzett sérülése aztán mindent megváltoztatott. Minél hamarabb fel akart épülni, hogy ismét katonának állhasson, ezért orvosával ismét eltörette lábát, hogy az helyesen forrjon össze. Ennek ellenére sérült végtagja rövidebb lett mint a másik, így katonai álmai szertefoszlottak.

Más olvasnivaló nem lévén Jézus és a Szentek életéről kezdett el olvasni, ez pedig elementáris hatással volt rá.

Ahogy talpra állt, úgy döntött, feladja nemesi előjogait, vagyonát és zarándoknak áll. A film remekül ábrázolja a sorsát keresgélő Inigót. Addig lovaghőseihez akart felnőni és úgy viselkedett mint azok, ekkor pedig új, választott példaképeit, a szenteket, például Assisi Szent Ferencet kezdi el utánozni. Durva csuhát ölt, mezítláb ered útnak, a városba pedig koldul, de valahogy nem érzi sajátjának mindezt. Ő is tudja tudja, hogy csak másokat másol - hamisan.

Manrézában, egy Montserrat közeli kisvárosban érik meg a lelke valójában az átalakulásra. Egy csipkebokrokkal benőtt barlangba vonul, ahol a halál széléig koplal és kínozza magát - végül nemcsak a külsőségekben, de legbelül is elhagyja addigi életét. Ez az Ignác legfontosabb pontja, ami át-átszövi az egész filmet: Inigonak meg kell küzdenie démonaival, addigi hitével, és felismernie, mi az amit addig rosszul csinált. Ahogy későbbi tanításaiban is gyakran emlegeti: 

jót és rosszat csak az ideális, tankönyvi esetekben egyszerű elválasztani egymástól, az életben viszont ritkák az ilyen könnyű döntések.

Átalakulása során megszületik benne könyvének, a Lelki gyakorlatoknak a magja és kidolgoz egy újfajta hitgyakorlási módot, ami a bevett egyházi dogmák helyett a személyre, annak gondolataira és intuícióira koncentrál. Ez persze nem tetszik a katolikus egyháznak, az inkvizíció fel is lép ellene: többször börtönbe zárják, és máglyahalállal is fenyegetik.

Nem kell meglepődnünk azon, hogy a film milyen szelíden dorgáló az inkvizíció intézményével szemben: Ferenc pápa személyében ma a katolikus egyház élén az első jezsuita pápa ül, aki bár nem fél szembenézni az egyház bűneivel, a film mégis csak mérsékelten meri kritizálni az intézményt.

946630 0

Inigot az inkvizítorok a filmben nem babusgatják, de nem is igazán gyötrik meg. Szigorú, de igazságos bíróságként jelennek meg. Mint tudjuk, ez nem feltétlen volt így. Mindenesetre Ignácot a valóságban is felmentették és útjára bocsátották - eddig tart az Ignác.

A film Inigo személyében elsősorban az alázatosságot, a tenni akarást emeli ki, nem titkolva tanító szándékát. A későbbi Szent Ignác alávetette magát az egyházi hierarchiának, méltósággal viselte az inkvizítorok nyomozását is, de kiállt saját gondolatai mellett, amiket később az egyház is elfogadott.

1534-ben Párizsban alapított közösséget társaival. A Szentföldre szerettek volna menni, de a közeledő török vész miatt kivételesen abban az évben nem indult zarándoklat. Így hát Rómába mentek ahol felajánlották szolgálatukat III. Pál pápának.

Zarándokpapoknak, reformpapoknak nevezték őket.

Ez lett későbbi fő jellemzőjük, és emiatt emlékszünk ma is Loyolai Szent Ignácra. Az inkvizíció, a hatalomgyakorlása és mérhetetlen vagyona miatt sokan elfordultak a katolikus egyházról. Ignác fő műve, a Jézus Társasága szerzetesrend viszont egy öntudatra ébredő és megújuló egyház bázisa és szimbóluma lett.

Inigo tudta, hogy még tanulnia kell, és hogy az imádság önmagában nem elegendő, így felnőtt fejjel visszaült az iskolapadba, amit annak idején a katonáskodás miatt hagyott abba. Több mint 10 évig tanult hogy méltóképp vezethesse társait.

Ezek a papok az egész világot meg akarják reformálni!

- fakadt ki ellene egy pap, és igaza volt. A szerzetesrend egyre nőtt, nemcsak Európában, de az egész világon alakultak tagozatai.

Inigo 1556. július 31-én halt meg. A feljegyzés szerint úgy, mint bárki más. Egy másik írás szerint viszont pont úgy, ahogy élt: alázatosan. Mikor érezte, hogy közel a vég, saját maga és egy beteg páter számára áldást kért. Titkára nem gondolta hogy sürgős, ezért elodázta a dolgot. Mire az Inigo körül lévők észbe kaptak és a gyóntatóért, valamint a pápáért szaladtak, már késő volt: Inigo szerényen kilopakodott az életből. Ignácot 1622-ben avatták szentté.

Fő művének, a Jézus Társaságának halálakor 1000 tagja volt. Ma ez a katolikus egyház legnagyobb szerzetesrendje, 126 országban több mint 18 000 taggal.