Gyöngyi

Szexbotrány törte ketté a nagykőrösi sikolykirálynő hollyoodi karrierjét

2017.05.28. 12:39

Programkereső

Hajmássy Ilona operaénekesnőből vált hollywoodi üdvöskévé, majd az olcsó B-filmek kelléknőjévé. Ilona Massey néven ismerte meg a világ, csillagot kapott a Hírességek sétányán is. Világsztárként sem felejtette el, honnan jött: kiállt az 56-os forradalom mellett, Amerikában is Nagykőrös jó hírét keltette.

A Frankenstein mozik - ahogy a horror- és szörnyfilmek nagy része - soha nem a női főszereplőről szóltak. Ők katalizálják a cselekményt, értük folyik a küzdelem, vagy épp őket kell megmenteni - általában két fontos feladatuk van: gyönyörűnek lenni és sikítani. Mégis, a közel fél tucat feldolgozás és folytatás egy rakás ikonikus színésznőt és alakítást adott a filmvilágnak: Mae Clarke Elizabeth-je a klasszikus Frankenstein-ben; Valeria Hobson ugyanebben a szerepben a Frankenstein menyasszonya című folytatásba; Josephine Hutchison (Frankenstein fia) és Evelyn Ankers (Frankenstein szelleme) Elsa von Frankenstein szerepében. És ott van magyar Ilona Massey, vagyis Hajmássy Ilona, aki szintén Elsát alakítja a már nevében is pompás Frankenstein és Vérfarkas című filmben.

GettyImages-506006869
Fotó: Universal History Archive / Getty Images Hungary

Előbbi színésznők a sikoltozás mellett számtalan filmtörténetileg is jelentős alkotásban szerepeltek, és bár karrierjük nagy részében "széplányok" maradtak, remek alakításokat is hátrahagytak a szörnyfilmek mellett. Hajmássy Ilona a Frankenstein és Vérfarkassal ért fel a csúcsra, ahonnan karrierjében már csak lefelé vezetett az út.

Mégis, ő az egyetlen Frankenstein-színésznő, aki csillagot kapott a Hollywood-i Hírességek Sétányán.

A színésznő Hagymási Ilonaként született 1910. június 16-án - a közvélekedéssel ellentétben nem Nagykőrösön, hanem - Budapesten. Szülei viszont tősgyökeres nagykőrösiek voltak, akik lányuk születésekor épp a fővárosban éltek. Ez persze soha nem akadályozta meg a kőrösieket, hogy a színésznőt földijüknek tekintsék.

A Hagymási család nehéz körülmények között élt, Ilona később, befutott színésznőként így emlékezett vissza gyerekkorára egy amerikai riporternek:

Megváltásnak érzem, hogy tudom milyen az éhezés és a szenvedés. Budapesten, ahol felnőttem, 7 éves koromig nem tudtam, milyen íze van a húsnak. Ennyire szegény volt a családom.

Hátrányos helyzete is hozzájárult, hogy az I. világháború után a kis Ilona egy gyereknyaraltatási program keretein belül egy ideig Hollandiában lakhatott. Hollandul ugyan csak egy kicsit tanult meg, magyarul viszont szinte teljesen elfelejtett ezalatt - hazatérve nem tudott beszélni saját családjával sem, mint a csecsemőnek kellett újra megtanulnia a nyelvet, ami pár hónap alatt sikerült is neki.

Az iskola elvégzése után tanonclányként dolgozott egy belvárosi varrodában, majd varrónő szakmunkás lett. 1927-ben vált minősített női szabóvá. Munkakönyvéből kiderül: ekkor termete közepes, arca hosszas, szeme kékes, szemöldöke barna, orra, szája rendes, fogai épek, haja világos barna. Nővére férjének fodrászatában kezdett el dolgozni, de közbe már a színpad felé kacsingatott - Lázár Ödönnél jelentkezett a Király Színházba:

- Mit tud? - kérdezte az igazgató. - Semmit! - felelte a lány önérzetesen. - Énekelni tud? - Nem! - Táncolni? - Nem. - Hát akkor mit akar itt? - Görl szeretnék lenni!

- hangzott a legenda szerint a beszélgetés. Az akaratosság persze magában nem volt elég, kellett Zerkovitz Béla unszolása is, hogy felvegyék a színházba. "Jó nézni a színpadon az ilyen teremtést!" - vont vállat végül is Lázár, a színházigazgató, és havi hatvan pengő fizetésért felvette. Havi 200 pengő fixxel az ember könnyen viccelt akkoriban - a fiatal lánynak viszont ez a fizetés is egy vagyon volt az addigi keresetéhez képest. Két darabban lépett fel, az első a Diákszerelem volt.

Hajmássy Ilona Metro-Goldwyn-Mayer
Fotó: Metro-Goldwyn-Mayer

Amint varrónőből színésznővé vedlett, nevét Hagymásiról Hajmássy-ra változtatta.

Egyik fellépése közben Munkácsi Márton fotós véletlenül fényképezte le őt.

A fotó végül megjelent a Színházi Életben, és próba-szerencse alapon Munkácsi még Berlinbe is elküldte a képet. Az egész ország megismerte Hajmássy nevét és arcát, és a fiatal fotós pályája is beindult. A kép csodálói között ott volt Szávozd Miklós, egy gazdag földbirtokos is. Ő nem teketóriázott, és nem sokkal később feleségül vette Hajmássyt, családi beleegyezés nélkül.

Szávozd kellékfeleségnek szánta a gyönyörű színésznőt, aki legfeljebb csak az ő oldalán szerepelhetett volna a társasági eseményeken. Hajmássynak viszont más tervei voltak, nem akarta feladni álmát, még akkor sem ha a földbirtokos mellett előkelő életet élhetett volna. Végül Szávozd családja volt az, aki közbeavatkozott és kierőszakolta a válást - bánatában a gazda öngyilkos lett.

A gyengéd érzelmek nélküli házasságban Hajmássy beleszeretett a művészetekbe, és elhatározta, ha törik, ha szakad, híres színésznő lesz.

A pénzből, amihez a tragikus kimenetelű házasság alatt jutott hozzá, elkezdett énektanárhoz járni és nyelvleckéket venni. Szerencsét próbált Bécsben is. Itt ismét egy jóindulatú segítő, Zádor Jenő révén került be egy színházba, a Volksoperhez. A Toscában szerepelt először.

1935-ben a moziban is debütált: két osztrák filmet is forgatott, később, immár befutott színésznőként viszont azt nyilatkozta, gyakorlatilag semmire nem emlékszik belőlük. Ekkor ugyanis még inkább a színpadra koncentrált - a bécsiből a magyar Állami Operaházba igazolt. Németh Mária patronálta, aki első fellépésénél kézen fogva vezette a színpadra:

Ne félj, te csacsi! Fölösleges a lámpaláz, nem lesz itt semmi baj!

- biztatta. Nem sokkal később még ennél is többet köszönhetett Németh-nek: megbetegedésekor az operaénekes Hajmássyt ajánlotta maga helyére Josephine császárné szerepére. Bemutatkozásakor a közönség először meglepődve fogadta a beugrót, de Hajmássy már a belépő áriájával lekenyerezett mindenkit. Átütő sikert aratott.

"Kiléptem a színpadra és felzúgott a nézőtéren a taps. Első pillanatokban azt hittem, hogy ez a taps nekem szól. Rettenetesen le voltam gyengülve, ki voltam merülve, de ettől a tapstól felfrissültem, s úgy éreztem, hogy ismét megjön az erőm. Sikerem volt. Este megismétlődött a siker."

A két előadás után hazamentem, de a szörnyű izgalomtól két éjszakán keresztül egy pillanatra sem tudtam elaludni. Amikor másnap a nagyszerű kritikákat olvastam, akkor ijedtem meg igazán: Úristen, micsoda vakmerőség volt tőlem, hogy három próba után fel mertem lépni Németh Mária szerepében a pesti közönség és a pesti kritikusok előtt!

- emlékezett vissza.

Ekkoriban történt, hogy Louis B. Mayer filmmogul, az MGM stúdió egyik alapító-tulajdonosa Európába látogatott, hogy friss arcokat fedezzen fel az amerikai film számára - Bánky Vilmát is hasonló módon vitték Amerikába idején.

Egy anekdota szerint Hajmássy és Mayer nemcsak hamar összebarátkozott, de a színésznő hamar az amerikai kedvenc táncpartnerévé vált. A visszaemlékezés szerint egy rumba táncmulatság alkalmával a gyönyörű estélyit viselő Hajmássy-val az ő duójuk volt a parkett és az este fő szenzációja.

A szenvedélyes tánc közben viszont elszakadt a színésznő ruhájának vállpátja, így Hajmássy véletlenül hatalmasat villantott.

Egy pillanatnyi hezitálás után pedig gyorsan kiviharzott, hogy megjavítsa ruháját. Ilona persze másképp emlékszik vissza arra, hogyan kapott hollywoodi szerződést 1937-ben: eszerint Mayer egy csehszlovákiai fellépésén figyelt fel rá, amikor az Aidát adta elő.

Nelson Eddyvel a Balalajka című filmben (1939)
Nelson Eddyvel a Balalajka című filmben (1939)
Fotó: Metro-Goldwyn-Mayer

Akárhogy is történt, immár álomszerződéssel a zsebében, még az utazás előtt Ilona hazalátogatott szüleihez Nagykőrösre. Ő volt a vidéki város hőse, óriási érdeklődés övezte minden lépését: a lapok beszámoltak róla, hogyan tölti utolsó napjait itthon a Nagykőrös üdvöskéje, fogadásokat rendeztek neki, ajándékokkal halmozták el. Egy nappal kénytelen volt elhalasztani utazását, hogy minden felkérésnek eleget tudjon tenni.

A vidéki látogatás után Ilona úgy érezte, lezárta karrierje magyarországi fejezetét, és most már nyugodtan utazhat a tengerentúlra. Nem mindenki értett ezzel egyet. Korábban is sokat pletykáltak arról, hogy a színésznőt gyengéd szálak fűzték Egyed Zoltánhoz, a kor egyik ismert színházi újságírójához. Egyed ezt később maga is megerősítette, mikor elpanaszolta a szomorú szerelmük történetét a Film Színház Irodalomban. Mindenesetre Hajmássy úgy utazott Hollywoodba, hogy a kapcsolatot lezártnak tekintette - Egyed viszont nem, ezért pénzt és fáradságot sem kímélve utána utazott.

A filmbe illő, romantikus vallomással tarkított találkozás viszont nem jöhetett létre, az újságírónak már a filmstúdióba sem sikerült bejutnia, az őrök megállították.

Egyed csalódottan hazakullogott, majd megírta regényben a történetet.

Hajmássy egyike volt annak a közel három tucat színésznőek, akiket azért importáltak Európából, hogy csökkentsék az amerikaiak egzotikus, gyönyörű színésznők iránti étvágyát. Persze neki is át kellett esni a szokásos procedúrákon: szigorú diéta, társasági etikett, gardróbcsere. A Van Dyke -redezte Rosalie című filmben mutatkozhatott be 1937-ben. Partnere Nelson Eddy és a géppuskalábú lánynak becézett Eleanor Powell voltak. A film egy kollégiumi futballsztrárról szól, aki beleszeret egy inkongnítóban lévő balkáni hercegnőbe.

Következő filmje még nagyobb siker lett: a Balalajka című zenés mozi ismét egy rejtőzködő uralkodó és egy egyszerű, hétköznapi ember szerelméről szólt. Nelson Eddy játszotta a munkásnak álló orosz herceget, Ilona pedig a forradalmi eseményekbe belekeveredő kávéházi énekest, akibe beleszeret. A The New York Times így írt róla:

Úgy néz ki, mit Dietrich, úgy beszél mint Garbo és úgy fog mosolyogni ránk a magazinok címoldaláról, mint senki más!

A film Magyarországra is eljutott, így itthon is mindenki megismerte Hajmássy játékát. A hazai újságok egyébként is folyamatosan beszámoltak minden mozdulatáról: odáig voltak érte, mert a sikerek közepette sem felejtette el, honnan jött. Büszkén beszélt nem csak Magyarországról, de Nagykőrösről is. Nemcsak honfitársait bűvölte el, de a vele dolgozókat is. 1939-ben a Los Angeles Examiner-ben jelent meg egy vallomás egy bizonyos Mr. Jim Jamestől:

Munkás vagyok az MGM stúdiónál, a feleségem pedig az öltöztető osztályon dolgozik. Mind a ketten Miss Massey-t tartjuk itt a legnagyobbra - Marion Davies-zel és Binnie Barnes-szal ők hárman a legkiválóbb hölgyek, akik valaha betették lábukat a stúdióba!

Massey persze nem más mint Hajmássy, aki Ilona Massey néven kezdte meg hollywoodi karrierjét - ami nemsokára egy szexbotrány miatt hullámvölgybe került.

Ilona Sam Katz-cal, az MGM executive producerével szűrte össze a levet - mindenki biztos volt benne, hogy amint Katz véglegesíti válását, elveszi Ilonát. 1940-ben a stúdió elküldte a színésznőt Idaho-ba, hogy képviselje filmjét egy ottani bemutatón. Alan Curtis, egykori chicagói taxis és modell, feltörekvő férfiszínész is elkísérte másokkal együtt.

Autójuk viszont a hóviharban balesetet szenvedett - ez hozta össze Ilonát Curtis-szel.

A stúdió nem igazán lelkesedett a románcért. Egy bennfentes szerint Katz, a producer szerető úgy értesült Curtis és Hajmássy kapcsolatáról, hogy előbbi egy alkalommal a színésznő lakásán felejtette a kalapját.

"Megbélyegeztek!" - nyilatkozta Hajmássy egy rádióinterjúban. Azt is elmesélte, hogy a stúdió egyik producere azt mondta neki:

Térden állva fogsz nekünk szerepért könyörögni, de semmit nem fogsz kapni!

Erre a színésznő annyit mondott neki: "Arra várhat!" Karrierje viszont megsínylette ezt az időszakot. Azokat a szerepeket, amiket neki szántak, másnak adták oda, vagy egyszerűen törölték az egész produkciót. 1940-ben egyetlen filmben sem szerepelt - két év kihagyás akkoriban viszont sokkal nagyobb űrt jelentett mint ma.

1941-ben aztán ismét játszott: az Új bor című filmben partnere a szexbotrány másik szereplője, Alan Curtis volt. A Franz Schubert életéről szóló film viszont nem keltett nagy érdeklődést. Ilona és Curtis  nemsokára egyszerű ceremónia keretein belül, szűk körben összeházasodtak.

Az egykori operaénekesnő, hollywoodi üdvöske ezután kénytelen volt kém- és rémfilmek széplányát játszani, más szerepeket nem kapott. Ilyen volt az International lady vagy az Invisible agent című film is - és persze a Frankenstein és Vérfarkas, Hajmássy máig legmaradandóbb és legtöbbet emlegetett filmje. Eredetileg mindkét címszerepet Lon Chaney, a korai szörnyfilmek sztárja alakította volna, de a folyamatos átöltöztetés akadályozta volna a produkciót, így maga Drakula, vagyis a magyar Lugosi Béla ugrott be a Frankenstein-szörny szerepére.

Hajmássy előző filmjeit utálta, erről viszont csupa jót nyilatkozott - nagyon megkedvelte például Lon Chaney-t.

Lugosival is sokszor beszélgetett - ráadásul magyarul! - a díszletek között.

Igazán szoros kapcsolat nem alakult ki közöttük, mivel Lugosi ekkor már elég idős volt, és munkája nagy részét dublőre végezte helyette. Amennyire jó élmény volt a forgatás Hajmássynak, annyi magánéleti probléma gyötörte: úgy döntöttek, Curtis-szel elválnak egymástól. A hírek szerint a férfi italozásai és kicsapongásai vezettek el idáig.

A II. világháború idején Hajmássy az antifasiszta harc aktív tagja Amerikában, hangversenyekkel próbál pénzt gyűjteni - egyszer össze is hozott több mit egymillió dollárt a Vöröskeresztnek. Csillaga már nem ragyog olyan fényesen, mint egykor, de még mindig sztár: játszik a Mexikói vakáció című filmben, majd még néhány kevésbé ismert westernben és musicalben. 1949-ben a Love Happy című vígjátékban a Marx testvérekkel bolondozik együtt - Marilyn Monroe első filmjei egyikében ebben tűnik fel egy rövid szerepben. Ezután aztán Hajmássy inkább csak a tévében szerepel, '54-55-ben vetítik showműsorát is - egy nightclub-hangulatú varietét. 10 részt élt meg, de ezek mára mind eltűntek.

Hajmássy 1952-ben hozzáment egy manhattani antik ékszerészhez, akitől '55-ben el is vált.

1956-ban, a forradalom idején Amerikában is nagyon aktív, tüntetéseket szervez és pénzt gyűjt Magyarországnak

Elvis Presley ugyanezt egyetlen fellépésén tette meg és teret neveztek el róla Budapesten, Hajmássynak ehhez az se volt elég, hogy egyenesen a Fehér Ház elé citált egy demonstrációt. A tüntetés során átnyújtott egy petíciót Donald S. Dawson tábornoknak is - kettejük között feszült volt a viszont, de összekötötte őket a kommunizmus iránti gyűlölet. Van, hogy ez is elég a boldogsághoz - később annyira megbarátkoztak, hogy össze is házasodtak. Ilona vissza akart térni Magyarországra is, de mivel kiállt a forradalom mellett, nem engedték haza. Egy nyilvános tiltakozása után viszont felhívták édesanyját Nagykőrösön azzal, hogy a lánya meghalt, nemsokára az újságok is megírták - így akartak ráijeszteni a mamára.

Ilona és férje úgy döntöttek, elvonulnak a hollywoodi nyüzsgés elől.

A Washington melletti Bethesdába költöztek egy gyönyörű, Happy Valley, azaz Boldog Völgy nevű birtokra. A rég elfeledett Hajmássy Ilona legutóbb pár éve pont azzal került be a hírekbe, hogy hihetetlenül lepusztult egykori otthonuk ismét kalapács alá került - a birtokkal még kevésbé volt kegyes az idő, mint Ilonával.

Nem adta fel teljesen a szereplést ekkor sem, de Hollywood helyett Havannába, vagy Dél-Afrikába járt énekelni - végre ismét azt csinálta amit szeret. Ezen felül viszont tipikus házaséletet éltek férjével: Ilona gyakran készített csirkepaprikást, és gondozta Hero és Nero nevű kutyáikat. A jótékonykodásról sem felejtkezett el: 1972-ben, amikor a Fund for Animals állatvédő egyesület irodát nyitott Washingtonban, nagyszabású partit adtak. A díszvendég két kanadai szürke farkas. Jethro és Clem voltak.

[PINTEREST] 59284358a2c06

Folyamatosan tartotta a kapcsolatot a kint szerencsét próbáló magyarokkal, próbálta segíteni őket. 1972. augusztus 20-án hunyt el rákban. Hamvait halála után férje a kőrösi református temetőbe vitte és édesapja sírjára szórta.

A világ legismertebb színésznője lehetett volna, de egy maroknyi film is elég volt, hogy beírja magát a filmtörténetbe, és csillagot kapjon a Hírességek Sétányán - a 13 magyar egyikeként.

Ugyan a világ Ilona Massey néven ismerte meg, ő soha nem felejtette el származását. Két évvel azután, hogy Amerikába utazott, földijei levelet írtak neki. Minden kőrösi büszke volt rá, de bántotta őket, hogy a nemzetközi siker kedvéért elhagyta a város legősibb családnevét.

Bele tudna nyugodni abba, hogy ez a név a színtelen, nemzetközi Ilona Massey legyen? Nem akarja, hogy a maga jövendő dicsőségéből a szegény, ismeretlen, letiport szülőhazájára is essen egy sugár? Nem azt akarja, hogy a Maga nevét a szülei, a magyar ősei nevét visszhangozza a világ egy kitalált, idegen tucatnév helyett?

- szólt a levél.

Hajmássy persze azonnal válaszolt is a levélre: elmagyarázta, hogy nem volt beleszólása  a névválasztásba, egyszerűen muszáj volt más néven szerepelnie, mert az eredetit az amerikaiak nem tudják kiejteni és megjegyezni. Viszont újdonsült nevével sem tagadja meg önmagát: a Massey nem más, mint igazi neve fele: Haj-Mássy.

Én a magyar mivoltomra nagyon büszke vagyok s ezért minden alkalmat meg is ragadok annak hirdetésére. A nyáron, ha hazamehetek, magammal viszem az itteni újságokat, amelyekben Nagykőrös is sokat szerepel.

"Még egyszer megköszönöm a kedves nagykőrösieknek irántam érzett szeretetét és remélem, hogy soha nem fognak bennem csalatkozni. Augusztusban már két éve lesz, hogy eljöttem Kőrösről. A honvágy már nagyon gyötör. A mielőbbi viszontlátásig üdvözlök minden jó nagykőrösit és kérem őket, továbbra is tartsanak meg szeretetükben. Maradok igaz hívük, szeretettel: Hajmássy Ilona."

Sorozatunk előző része: Bánky Vilma.