Tekla

Ilyen horrorfilmet biztos nem látott még a moziban

2017.07.04. 11:20

Programkereső

Már vetítik Lichter Péter avantgárd horrorfilmjét, ami nemcsak a műfaji klisékkel, de a nézővel is bátor játékot játszik.

1990, az összeomlás után. Egy alternatív történelmi dimenzióban, egy 1990-es kataklizmát követően egy erdei vadászházban rejtőzködő férfi hónapok óta küzd a túlélésért. Egy nap egy elhagyatott gyerektáborban észrevesz valakit.

Így szól a Fagyott május hivatalos sztorija, amit a magyar kortárs kísérleti film helytartója, Lichter Péter rendezett. Lichter a Fidelionak adott tavalyi interjújában már mesélt az akkor még csak készülő filmről, amit avantgárd horrorfilmnek nevezett.

Ugyanitt elmondta azt is, szerinte mi a kulcs az avantgárd és kísérleti filmekhez: meg kell tanulni levetkőzni az elvárásainkat.

Ha viszont egy film horrorként hirdeti magát, afelé bizony kéretlenül is elvárásokat támaszt az ember, még akkor is, ha nem mezei, hanem avantgárd horrorfilmről van szó. Lichter korábban abban reménykedett, hogy a Fagyott május így nem csak a kísérleti filmek rajongóit, hanem a műfaj híveit is érdekelheti.

Pedig Lichter alkotása elsősorban így is avantgárd film, ami bőséggel használja a horror elemeit. Amikor ezt olyan nyilvánvaló módon teszi, mint a sztoriban leírt fordulatnál, akkor kezd a szó szoros értelmében beindulni a film: a néző izgul, együtt él a szinte végig szubjektív szemszögű kamerával, alig várja, hogy végre megpillantsunk valamit a házak vagy a fák között - de ez csak üdítő kivétel, egyfajta játék a nézővel.

Lényegében az egész film egy pszichológiai kísérlet, de legtöbbször nem ilyen egyértelműen csal létre minket. Krasznahorkait, Bodort, vagy akár Tarkovszkijt idéző sivár, szürke és kilátástalan erdőben járunk, fák, bokrok és levelek végtelen áradatában, szubjektív nézetben. A képek remek összhangban állnak a zenével és zörejekkel, az egész pedig olyan hatásos, hogy ha az ember nem  unja meg 10 perc után és vonja ki magát alóla, egészen biztosan egyfajta sajátos transz-állapotban kerül. Ekkor pedig a Fagyott május elkezd működni: egy ilyen világban, ebben a hangulatban a legkisebb zörejnek, csálén álló ágnak is jelentést tulajdonít az agy.

Elkezdünk paranoid módon szándékot és jelentést tulajdonítani minden árnyéknak vagy reccsenésnek.

Az erdő ihletett képeit a remekül beillesztett found footage-részletek, illetve egy régi számítógépen írt üzenetek sorai taglalják. A villózó, el-eltűnő, majd ismét élesedő komputer hangulata remekül passzol a látottakhoz, az azon írt üzenetek viszont néha túl direktek, vagy épp túlzottan költőiek, és megtörik a hangulatot.

Embert próbáló és rendhagyó film a Fagyott május, amit azért is nehéz helyén kezelni, mert nincs neki ilyen: van is sztorija meg nem is; néha túl hosszúnak tűnik, máskor olyan érzésünk van, hogy még órákig néznénk; van, hogy működik horrorként, máskor pedig az egész műfajcímke csak egy csalóka csapdának tűnik. Ilyen film viszont, ami ennyi kérdést felvet és válaszolatlanul hagy, ráadásul elég bátor kikezdeni a néző pozícióját - ilyen film ritkán kerül a magyar mozikba.