Tekla

Humphrey Bogartot is legyőzte az Oscar-díjas magyar színész

Lukács Pál élete

2017.08.28. 09:33

Programkereső

Már veterán színész volt, amikor újrakezdte karrierjét Hollywoodban Lukács Pál - aztán nem sokkal később ismét kezdhette elölről. Romantikus hősöket és gonosz ellenlábasokat egyaránt alakított, a való életben viszont hűséges férj, és szerény, szorgalmas ember volt. A filmtörténelem egyik emblematikus alakítását legyőzve kapott Oscar-díjat.

A harmincas éves Hollywoodjának egyik legnagyobb eseménye a hangosfilmváltás volt. A mozgókép, miután megszilárdította helyét mint a hetedik művészet, kialakította saját formanyelvét, kitermelte mesterműveit és legnagyobb sztárjait, soha nem látott kihívással kellett szembenéznie: a hanggal. Az addig ünnepelt színészek és színésznők többsége nem tudott mit kezdeni az újdonsággal. Addigi színészi eszköztáruk, az arcuk, a gesztusaik és a mimikáik mind másodlagossá váltak - beszélni, vagyis helyesen és élvezhetően beszélni viszont csak nagyon kevesen tudtak. Chaplin például talpon maradt, de párja, a hasonlóan zseniális Buster Keaton már nem. Pedig Keaton amerikai volt - a némafilmsztárok jelentős része viszont nem, így csak akcentussal, vagy még azzal sem beszélték az angol nyelvet.

Lukács Pál épp ezekben a zavaros időkben érkezett a filmfővárosba. Nemcsak hogy szerepet kapott néhány némafilmben, de több filmben is együtt játszott Pola Negrivel, ami a hírnevet is meghozta neki. Ez viszont nem tarthatott sokáig, a stúdióknak hallgatniuk kellett az új idők új szavára, és a némafilmeket szép lassan felcserélték az újdonságuk miatt sokkal több pénzt hozó hangosfilmekre.

Lukács Pál viszont épp csak annyira értett angolul, hogy ne tudják eladni, erre pedig nemhogy karriert, de egy filmet sem lehetett építeni.
GettyImages-171080923
Fotó: Culture Club / Getty Images Hungary

Az ekkor már veterán színésznek számító Lukács egy filmnél még eltűrte, hogy a mesterségét megcsúfolva alászinkronizálják, de a színjátszás iránti alázata - na meg a büszkesége - nem engedhette, hogy az újra megtörténjen. Három hónap haladékot kért stúdiójától - végül hat hónapot kapott. Teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, és minden idejét arra áldozta, hogy angoltudását és kiejtését csiszolja. Hat hónap lejártával próbafelvételre hívták, akárcsak egy kezdő színészt, Lukács viszont nem ijedt meg ettől. Karrierje során másodszorra állt fel a padlóról, és építette magát újra a semmiből. A próbafelvétel olyan jól sikerült, hogy egy újabb, öt éves szerződést ajánlottak neki - immár mint beszélőfilmszínész.

Lukács Pál 1894. május 26-án született Budapesten egy zsidó származású családban. Apját Munkácsi Adolfnak, anyját Schneckendorf Máriának hívták. Később Lukács János reklámszakember fogadta örökbe, aki édesanyjával együtt nevelte őt. Eredetileg kereskedő akart lenni, ennek megfelelő iskolát is végzett, mielőtt a színjátszás megfertőzte. Beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, amit viszont alig 6 hónap után otthagyott, mivel szerződést kapott a Kassai Színháztól.

Harcolt az első világháborúban is, mielőtt az 1915-16-os idényben Kassán bemutatkozhatott Faragó Ödön társulatában. Nagyon hamar megkapta azokat a lehetőségeket, amelyekről a legtöbb színész egész karrierje során - legtöbbször hiába - álmodik.

Az iskoláit be sem fejezve rögtön szerződést kapott, a színpadot pedig meg sem tudta szokni, amikor 1917-ben már filmszerepet ajánlottak neki egy játékfilmben.

1918-ban feleségül vette Lamprecht Adolfina Auguszta Mária színésznőt, két év múlva viszont már el is váltak. Ugyancsak 1918-ban került a Vígszínházhoz, ami, mint a későbbiekben kiderül, fordulópontot jelentett a karrierjében. 1918. szeptember 14-én mutatkozott be a Pillangókisasszony Pinkerton-szerepében. Közben folyamatosan forgatott: ugyanebben az évben Balogh Béla két filmjében (Sphynx; A Császár katonái) játszott, 1919-ben öt filmjét mutatták be itthon. Ennek ellenére a színpad nála az első, a filmezést csak másodlagosnak tekintette.

Első szerepeiben mindig elegáns, sima modorú nőcsábászokat alakított, később viszont egyre több gonosz antihőst játszott, az ellentétes szerepek is jól álltak neki. 1926-27-ben az Andrássy úti Színházban is vendégszerepelt. Egy Békeffi László-darabban mutatkozott be, amelyet az író kifejezetten Fedák Sárira, a kor leghíresebb dívájára írt. A darabért elsősorban Fedák és Lukács kettőse miatt volt odáig a közönség

Az 1926-os színházi évad egyik legnagyobb szenzációja a Vígszínház A Noszty fiú esete Tóth Marival Harsányi Zsolt-féle átdolgozása volt - Lukács ebben a darabban is szerepet kapott, ő alakította Strommot, a fess huszárezredest. Mintha egyenesen rászabták volna - írta a korabeli kritika alakításáról.

Magas alakja, érdekes profilja, erőteljes fiatalságának őszes haja népszerű és jól ismert

- írta róla a Tolnai Világlap kritikusa.

1927-ben feleségül vette Benes Gizellát, akit Daisy néven ismertek Pest-szerte. A lány jómódú dzsentricsaládból származott, Lukácson pedig a Vígszínház Potemkin előadásán akadt meg a szeme. Lukács is észrevette Daisy-t a színpadról - szerelem volt az első látásra, ahogy később elmesélték. Megismerkedésük után színészi karrierje többször elszólította a színészt szerelme mellől, volt hogy egy évig távolt volt, ilyenkor viszont minden nap három szál rózsát küldetett kedvesének a névjegyével. Egészen a nő 1962-es haláláig együtt maradtak.

[PINTEREST] 599fdf8d1ed12

A külföldön is gyakran fellépő Lukács főleg a német nyelvterületeken, Németországban és Ausztriában ért el sikereket - Max Reinhardttal is együtt dolgozhatott. Budapesti színházi karrierje során pedig kilenc év alatt hatvan darabban szerepelt - Shaw, Csehov, Molnár és Pirandello-darabok adaptációiban is.

1927-ben vette nyakába a világot, és meg sem állt Hollywoodig.

Adolph Zukor, a Paramount magyar származású elnökének hívására érkezett, akit csak a filmvilág Napóleonjának neveztek, és aki a világ egyik legbefolyásosabb filmmogulja volt a korban. Lukács első útja Amerikában egyenesen hozzá, a Paramount stúdióba vezetett - azonban már a kapunál útját állták. Hova megy, mit akar, kivel van business-e? - kérdezte tőle a portás. Mr. Lasky, a filmgyár alelnöke már egy fokkal szívélyesebben fogadta, ő ugyanis látta Lukácsot a Vígszínházban. "Rendben van, kérem. Megnézzük a dolgot, csináltatunk egy próbafelvételt, és meglátjuk mit tud. A próbafelvétel eldönti, alkalmas-e a szerepre, amire most színészt keresünk" - hümmögte a Paramount fejese.

Lukács viszont mindezt nem biztatásnak vette - teljesen összetört.

Én azt hittem, hogy Hollywoodban beszámítják a múltat és az odahaza végzett munkát, a pesti színészi sikereket. Nem gondoltam, hogy itt éppen úgy próbafelvételt készítenek rólam, és éppen úgy vizsgáztatnak, mint egy kezdőt

- mesélte később.

Másnap már túl volt a próbafelvételen, harmadnap pedig már sorsa felől érdeklődött. Elzavarták, várjon csak nyugodtan, még nem került sorra. Egy nappal később már küldönc szaladt érte, és beinvitálták az irodába. Lukács a pár napos késedelem miatt már azt hitte, nem kell senkinek, így szóhoz sem jutott, mikor arról érdeklődtek, mennyit kér egy filmszerepért, vagy hogy mennyiért szerződne le a stúdióhoz.

Utólag megkérdezte, mire fel kellett neki is próbafelvételen részt vennie, mint egy kezdőnek. Azt válaszolták neki, hogy naponta 20-30 neves színész érkezik Hollywoodba a Comédie Francais-tól, a moszkvai Művész Színházból vagy épp Reinhardt színházából. Legtöbbjük még a próbafelvételig sem jut.

Lukács is annak köszönhette szerencséjét, hogy a Paramount két hatalmassága, Zukor Adolf és Lasky is jótálltak érte, a Vígszínháznak pedig akkoriban Amerikában is jól csengett a neve.

Lukács angoltudása akkoriban nagyjából annyira volt elég, hogy egy étteremben vacsorát tudjon rendelni. Első munkáiban ez mégsem zavarta, hiszen némafilmekben szerepelt. Háromszor is együtt játszhatott Pola Negrivel, aki akkora sztár volt, hogy maga választhatta ki filmbeli partnereit. Lukács megtetszett neki, így kaphatta meg első lehetőségét. A magyar színészt az első forgatási napon a díva magyar szóval köszöntötte. Annyi magyar sürgött-forgott akkoriban Hollywoodban, hogy szinte minden valamirevaló sztár magára szedett néhány kifejezést a nyelvünkön. Ahogy Magyarországon Fedákkal, az itteni legnagyobb sztárral, ott Hollywoodban Pola Negrivel, az ottani elsőszámú dívával is remekül kijött. A legenda szerint a szenvedélyes szerelmi jelenetek közben magyar recepteket sugdosott a fülébe.

GettyImages-3378233
Fotó: General Photographic Agency / Getty Images Hungary

A filmgyár ebédlőjében Lukácsot külön magyar asztal várta, ahol Vajda Ernő, vagy épp Bíró Lajos forgatókönyvírók ebédeltek, mintha a budapesti New York kávéházban üldögélnének, innen volt az asztal neve is: "kis New York". Nem Lukács volt az egyetlen feltörekvő magyar színész Hollywoodban. Mikor megkapta első szerződését, mely egyetlen filmre szólt, már akkor azt mondta: megérte Amerikába jönnie, mert kezet szoríthatott jóbarátjával, Várkonyi Miskával, aki sokat segített neki az idegen környezetben. 

Lukács Pál és Várkonyi Mihály, vagy ahogy Amerikában ismerték őket: Paul Lukas és Victor Varconi voltak a magyar férfi színészvilág legismertebb hollywoodi képviselői a korban. Zilahy Lajos azt írta róluk, hogy a magyarság két külön típusát testesítették meg.

Lukács a pesti korzók gyermeke volt, Várkonyi a vidéki domboké; Lukács dekadens, nyugatiasabb úr, Várkonyi pedig a falu levegőjét letagadni sem tudó, sűrűbb, keményebb férfi.

Lukács karrierje egyre jobban alakult a tengerentúlon: Pola Negri mellett együtt játszott a némafilmek legnagyobb magyar színésznőjével, Bánky Vilmával is az című filmben. Nem sokkal azután, hogy megismerték arcát és nevét, beütött a hangosfilmváltás Hollywoodban. Az Ének az esőben című film remekül bemutatja, mennyire szenvedtek a hang megjelenésével az addig ünnepelt színészek, így Lukács is. Az 1929-es The Wolf of Wall Street című filmben a magyar színészt hangalámondással támogatták meg. Ezután történt a már említett eset: Lukács elvonult, és rekordsebességgel fejlesztett angoltudásán. Az ugyanebben az évben bemutatott Half way to Heaven című filmben már a saját hangján szólalt meg.

Felépítette hírnevét Budapesten, majd a semmiből indulva vált némafilmsztárrá Amerikában - harmadjára is képes volt újrakezdeni, és hangosfilmszínészként is naggyá vált.

A 30-as években már sikeres és elfoglalt színész volt: játszott a Grumpy című George Cukor-komédiában; gengszterkirály volt a Nagyvárosi utcákban Gary Cooper mellett; a Fiatal asszonyok-ban Katharine Hepburn társaként tűnt fel; Az élnivágyó asszony című sokszoros Oscar-jelölt William Wyler-filmben és a Londoni randevú című Hitchcock-filmben is játszott.

Sylvia Sidney és Lukács Pál a Nagyvárosi utcák című amerikai film egyik jelenetében
Sylvia Sidney és Lukács Pál a Nagyvárosi utcák című amerikai film egyik jelenetében
Fotó: Paramount Pictures / Wikipedia

1932-ben interjút készített fele Julie Lang, a filmfőváros egyik legismertebb riporternője - amerikai szemmel csodálkozott rá a sikeres, ekkor még külföldi színészre - Lukács 1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. Lang igazi magyar gavallérnak és igazi amerikai férfinek nevezte Lukácsot, aki ráérősen eszik, sohasem siet, de mindig keményen dolgozik; gyakran ugratja színésztársait, remek házigazda, sok baráttal és víg társasággal veszi körbe magát.

A magyar színész Amerikában jómódban, de nyugodtan élt, botrányok nélkül - feleségével együtt csendes, kényelmes élet volt az övék. Nem felejtette el soha, honnan jött, és tudta értékelni mindazt, amit elért, de tisztában volt azzal is, hogy mindezt saját magának és tehetségének köszönheti. Lukács szenvedélyes kutyabarát volt, aki minden kóbor evet hazavitt - feleségével gyakran veszekedtek is hóbortja miatt. Idővel másik szenvedélyévé a repülés vált, magángépén tett sétarepüléseket.

Ahogy a pesti színpadokon, úgy Hollywoodban is antihősöket és romantikus szerepeket játszott.

Azért vagyok színész, mert szeretem a szakmám, és nem érdekel, milyen karaktert játszom, amíg úgy érzem, a szerepem ad nekem valamit.

- nyilatkozta. Hollywood kedvenc nyájas európaijaként ismerték meg.

Legnagyobb sikere és legemlékezetesebb szerepe az Őrség a Rajnán Kurt Mueller-e. Német emigránst játszik, aki amerikai asszonyt vett feleségül és a nácik ellen küzd. Először a Broadway-n mutatkozott be a szerepben a Martin Beck Theater-ben 1941-ben. Az eredeti darabot egy évvel korábban írta Lilian Hellman, az előadás óriási siker lett, megnyerte a New York-i Drámakritikusok körének díját, és 378 alkalommal futott.

[PINTEREST] 599fe02cd790c

A Warner Brothers vette meg a darab megfilmesítési jogait, és kirendelte mellé Hal Wallis producert, aki olyan Oscar-kedvenc filmekért felelt, mint a Zola élete vagy a Casablanca. A forgatókönyv megírására Dashiell Hammett-et, a film noir koronázatlan királyát, A máltai sólyom íróját kérték fel. Wallis eredetileg Charles Boyer-nek szánta Kurt Mueller szerepét, aki francia akcentusa miatt visszautasította a felkérést. Szerencsére Lukács örömmel vállalta, hogy a vásznon is eljátssza szerepét. Megnyerték Bette Davis-t is, aki nagyon hitt a film üzenetében, ezért elvállalt egy mellékszerepet - ennek ellenére  a legnagyobb gázsit ő kapta. A stúdiónak így is megérte: benne látták elsősorban a pénzügyi sikert.

A filmadaptáció 1943-ban készült el és óriási sikert aratott.

A New York Times Lukács őszinteségét és kiváló színészi képességeit is kiemelte kritikájában.

A színész megnyerte a Golden Globe-ot, majd az Oscart is alakításáért. Pedig a jelöltek névsora elképesztő volt: legnagyobb ellenfele a díjért Humphrey Bogart legendás alakítása volt a Casablancában, de ott volt még Gary Cooper is az Akiért a harang szól-ért, Walter Pidgeon a Madame Curie-ért, vagy épp Mickey Rooney Az élet komédiájáért.

Ha feljutok a csúcsra, ott is fogok maradni! Nem nagyképűségből mondom, de bízok a saját képességeimben - erre minden embernek szüksége van, ha sikereket akar elérni. A csúcson maradni a legnehezebb. A színészet pedig olyan, mint a repülés - minél magasabbra jutsz, annál nagyobbat tudsz zuhanni

- nyilatkozta még 1930-ban.

Az Őrség a Rajnán élete szerepét hozta neki, ekkora sikert többé nem tudott elérni, viszont nem is tűnt el a süllyesztőben, mint annyi színésztársa. Miután kemény munkával felküzdötte magát a filmvilág legnagyobb elismeréséig, az Oscarig, nem bukott alá, hanem továbbra is kielégítő magasságban vitorlázgatott karrierje, hogy a saját hasonlatánál maradjunk.

Többször belekóstolt a rádiózásba: a Suspense című rádiójáték főszerepét alakította, 1944-ben pedig a Silver Theater című rádióprogram egy epizódjában (The Steadfast Heart) szerepelt. A 40-es években tagja volt egy konzervatív hollywoodi lobbi-csoportnak, ami a kommunista befolyás ellen küzdött.

Őrség a Rajnán
Őrség a Rajnán
Fotó: Universal History Archive / Getty Images Hungary

Egyik legismertebb szerepe az 1954-es, Disney-féle  Némó kapitányban Professor Aronnax figurája volt.

Az ekkor 63 éves Lukácsnak a forgatáskor már memóriaproblémái voltak, az emiatt ingerült színész pedig óriási kirohanásokat rendezett szereplőtársai és a stáb többi tagja ellen.

Még barátja, a magyar származású Peter Lorre sem menekülhetett haragja elől.

A következő évtizedben is nagy, ám mára már elfeledett filmekben szerepelt: Vincente Minelli háborús drámájában, Az apokalipszis négy lovasában, Az Acapulco-i kalandban Elvis Presley mellett, vagy a Lord Jim-ben Peter O'Toole társaként.

Ahogy felesége 1962-es halála után eltelt a gyászév, házasságot kötött Annette M. Driesens-szel - meghitt, harmonikus házasságban éltek együtt. 1967-ben, 70. születésnapján ünnepelte színészi karrierje 50. évfordulóját.

Az egyik pillanatban még fiatal vagy és csinos. A következőben az idő néma vasfoga eléd lép és felfal.

- nyilatkozta akkor szomorkásan.

Utolsó filmje a The Challange című tévéfilm volt, amit 1970-ben mutattak be - karrierje hátralévő részében már csak tévében és a színházban szerepelt. 1971-ben feleségével nyaralni mentek Marokkóba. Úgy üdültek a környéken, hogy közben azt is mérlegelték, a hely megfelelő lenne-e számukra arra, hogy nyugodtan eltöltsék nyugdíjas éveiket.

Lukács felesége a nyaralás közben viszont váratlanul elhunyt - a színész augusztus 15-én, egy nappal neje után infarktust kapott, és követte őt.

Nemrégiben volt halálának évfordulója, de nem csak emiatt került Lukács ismét a hírekbe és hírfolyamokba: a Charlottesville-i merénylet utáni antifasiszta tiltakozási hullám részeként egy 1947-es, Don't be a sucker!, vagyis Ne légy hiszékeny! című oktatófilmet osztottak meg ezrével az emberek. Ennek egyik főszerepét Lukács alakította.

Lukács Pál, vagyis Paul Lukas mindig képes volt megújulni, tehetsége és szorgalma pedig egészen a filmvilág tetejére repítette. Ma csillag őrzi nevét a hollywoodi Hírességek sétányán - a 13 magyar származású csillag egyike.