Cecília

Olyan jól játszotta a gonoszt, hogy féltették tőle a gyerekeket

Peter Lorre élete

2017.09.16. 11:51

Programkereső

Simlis gazemberként él a köztudatban a magyar származású színész - legjobb alakításai ugyanis mind bűnözők, csalók és gyilkosok. Peter Lorre soha nem vágyott hősszerelmes szerepekre, de mellékszereplőként is a csúcsra jutott. Sorozatgyilkosként ismerte meg a világ - pár évtizeddel később neve egy valódi emberölést is megakadályozott.

1933-ban a nácik hatalomra kerülésével emberek tömegei menekültek el Hitler Németországából. A számos művész és alkotó között ott volt a magyar származású Peter Lorre is, aki ekkor már nemcsak elismert színpadi színész volt, de minden idők egyik legemlékezetesebb thrillerével, a Friz Lang-féle M – Egy város keresi a gyilkost című film gyilkos-alakításával világhírnévre is szert tett. Lorre először Párizsban, majd Londonban keresett menedéket. Nem sokkal távozása után jutott el hozzá a német propagandaminiszter, Göbbels távirata: dicsérte az M-ben nyújtott alakítását, és kérte, térjen vissza Németországban - hiszen egy ilyen tehetséges művésznek természetesen ott a helye. Lorre rövid üzenetben válaszolt:

Nincs elég hely Németországban két olyan gyilkos számára, mint Hitler és én.

Peter Lorre
Peter Lorre
Fotó: Imagno / Getty Images Hungary

Létezik a történetnek egy másik változata is: eszerint Lorre M-beli alakításának fotóját használták a hírhedt 1933-as antiszemita film, Az örök zsidó népszerűsítésére. Lorre jellegzetes, riadt képe és kidülledt szemei testesítették meg a "tipikus zsidót". Mindez abban az időben felért egy kilövési engedéllyel: Lorre pedig halálra rémülten, Göbbels fenyegetésével a háta mögött menekült el az országból.

Peter Lorre Löwenstein Lászlóként született 1904-ben az akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Rózsahegyen - a mai szlovákiai Ruzomberok-on. Egy zsidó házaspár elsőszülött fiaként jött a világra. Apját, Löwenstein Alajost épp születése előtt nevezték ki egy textilgyár főkönyvelőjévé; emellett tartalékos hadnagy is volt az osztrák hadseregben, így gyakran behívták szolgálatra. László 4 éves volt, amikor édesanyja elhunyt, apjára hagyva Lászlónak és két kistestvérének felnevelését. Az apa nemsokára újranősült, egykori felesége legjobb barátnőjét, Melanie Kleint vette el - vele László egyáltalán nem jött ki jól. A család az 1913-as második Balkán-háború kitörésekor Ausztriába költözött. Alajos 1914-15 telén a keleti fronton szolgált, ahonnan szívproblémái miatt egy fogolytáborba helyezték szolgálatot teljesíteni.

László 17 évesen Bécsben kezdett el színészkedni, az Új Művészetben jeleskedő előadó és bábművész Richard Teschner-rel dolgozott együtt. Otthagyta az iskoláit, hogy banktisztviselő legyen, éjjel viszont csak a színészetnek élt: odavolt az improvizációt a freudiánus eszmékkel keverő színtársulatért.

Később a rendes munkáját is otthagyta a színészet kedvéért, így szinte földönfutóvá vált - viszont egyre jobb és jobb lett új, választott mesterségében.

A bécsi színházi évek alkalmával vált Löwenstein Lászlóból Peter Lorre. Egyik tanára ajánlotta neki a névváltoztatást, mert véleménye szerint Löwensteinként nem lehet befutni. Hogy miért választotta a Peter nevet, arra több teória is van: vagy kedvenc írója, Peter Altenberg után, vagy egy német mesealak, Struwwelpeter után - rá emlékeztette ugyanis tanárát. A Lorre valószínűleg a Lore-ból származik, amit magyarul Lórinak fordíthatnánk; merthogy László papagájként volt képes mások mimikáját utánozni.

Peter Lorre
Peter Lorre
Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary

Neve mellett egy kevésbé kedélyes jellemző is Bécsben ragadt rá, ami élete végéi elkísérte. Itt kapott rá a morfiumra, aminek annyira a hatása alá került, hogy néha képtelen volt színpadra lépni - máskor meg épp annak köszönhetően került olyan állapotba, hogy játszani tudjon.

Egészségügyi problémáira, epehólyag-fájdalmára írták fel orvosai a szert. Meggyógyítani soha nem tudták, viszont rászoktatták a morfiumra.

A bécsi évek után a német Breslauban és Zürichben is színészkedett rövid ideig, mielőtt a 20-as években Berlinbe költözött. Itt ismerkedett meg olyan nagyságokkal, mint Bertolt Brecht, akivel nem csak együtt dolgozott, de jó barátságot is kötött. A művészet iránti elkötelezettségük mellett közös volt bennük az is, hogy exfeleségeikkel mindketten baráti viszonyt ápoltak - Lorre halálos ágyán például aktuális felesége mellett két exe is ott volt. Szintén a berlini korszakában ismerkedett meg Karl Krausszal, a vitriolos tollú író-újságíróval, akivel mentor-tanítvány viszonya alakult ki. Lorre állította, hogy Kraus drámája, Az emberiség végnapjai a kedvenc olvasmánya; Kraus pedig többször kölcsönnel látta el a súlyosan morfiumfüggő, ezért mindig pénzhiányban szenvedő színészt.

Színpadi alakításainak köszönhetően egyre többen ismerték meg a nevét. Valódi hírnevet mégsem a színpadtól, hanem a filmtől kapott - pontosabban egy bizonyos filmtől. Lorre filmográfiája szerint Fritz Lang M – Egy város keresi a gyilkost című alkotása már a harmadik játékfilmje volt.  Mégis ez volt az, amelyik későbbi pályáját is meghatározta. A filmet Peter Kürten, a német sorozatgyilkos, "a düsseldorf-i vámpír" esete inspirálta. Lang állította, hogy már a forgatókönyv írásakor Lorre-ra gondolt, és olyannyira meg volt győződve, hogy tökéletes a szerepre, hogy még tesztfelvételeket sem készítettek vele.

A világ egyik legelismertebb filmrendezője szerint ez nemcsak Lorre legjobb alakítása, de egyszersmind az egyetemes filmtörténelem egyik legnagyszerűbbje is.

A híresen nehéz természetű Lang a forgatás során Lorre életét is megkeserítette. Önéletrajzírója szerint Lorre akkori felesége úgy emlékezett vissza az M forgatására, hogy férje megállás nélkül, állandóan káromkodott, amikor pedig Lang hallótávolságon kívülre került, a legcifrább szólamokkal szidta a nevét. A rendező azt sem engedte, hogy dublőrt használjanak, ezért egyes jeleneteket Lorre valójában megszenvedett, és összevissza törte magát. A film egyik leghíresebb jelenetében Lorre-nak a szerepe szerint fütyülnie kellett volna - csakhogy elfelejtette közölni Langgal, hogy ő azt nem tud. Lang persze felhúzta magát, hogy pont a kulcsjelenetet nem sikerült felvenniük, ezért ő maga fütyült Lorre helyett.

A színész alakításáról Sharon Packer azt írta: Lorre érdes hanggal, kidülledő szemekkel játssza a magányos, skizotípusos gyilkost, olyan érzelmi erővel, hogy az teljesen megfogja a nézőket. A szerep azonban nem csak elismerést hozott Lorre-nak, hanem élethosszig tartó skatulyát is: innentől folyamatosan gonosz, simlis gazembereket akartak eljátszatni vele.

M-Egy város keresi a gyilkost

A Szemrevaló Filmfesztivál keretében Peter Lorre legjobb alakítását szeptember végén néhány alkalommal ismét szélesvásznon láthatja a közönség Budpesten, Debrecenben, Pécsett és Szegeden. Emellett az M keletkezéstörténetébe is bepillanthatnak a rendező szemén keresztül a Fritz Lang című filmben.

1933-ban a nácik térnyerésével elmenekült Németországból, végül Londonban telepedett le. Ivor Montagu, A férfi, aki túl sokat tudott című Hitchcock-film associate producere fedezte fel a színészt az angol fővárosban. Ő volt az, aki emlékeztette Hitchcockot is Lorre M-ben nyújtott alakítására, mire a színészt be is válogatták a Mester filmjébe. Eredetileg a bérgyilkos szerepét szánták neki, de úgy döntöttek, Lorre egy nagyobb szerepet is megérdemel - annak ellenére, hogy alig beszélt angolul. Végül fonetikusan tanulta meg a szövegét. Alakítására a The Guardian kritikusa egy 2014-es cikkében emlékezett vissza:

Lorre egyszerűen minden jelenetben ellopja a showt. A nem túl fényes angolja ellenére sokszor olyan érzés, mintha egyedül ő lenne testileg is ott a vásznon

- írta róla.

Angliai kitérője után úgy érezte, itt az ideje bevennie Hollywoodot is. Első feleségével, Celia Lovskyval a southamptoni kikötőből indultak útnak New Yorkba. A látogatói vízumot pontosan egy nappal azután kapta meg, hogy befejeződött A férfi, aki túl sokat tudott forgatása. Amerikába érkezve próbált minél hamarabb akklimatizálódni, és amerikaibb lenni az amerikaiaknál is - igazi világpolgár volt, akinek a nyelv vagy a nemzetség csak egy volt a leküzdendő kihívások közül. Billy Wilderrel együtt az amerikai birkózás nagy rajongójává vált - de lehetett volna ez a baseball vagy épp az amerikai foci is, a lényeg az volt, hogy minél hamarabb befogadják.

Celia Lovsky és Peter Lorre
Celia Lovsky és Peter Lorre
Fotó: Fox Photos / Getty Images Hungary
Azt, hogy származása nem sokat jelentett számára, az is bizonyítja, hogy alig tudott magyarul.

Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó szülőhelyét mindössze 6 évesen hagyta el - azt a pár magyar szó, amit tudott, pont arra volt elég, hogy anyanyelvén köszöntse kedvenc hollywoodi patikusát, aki történetesen szintén hazánk fia volt. Egyetlen dolog kötötte Magyarországhoz: a magyar konyha szeretete. Odavolt a gulyásért, olyannyira, hogy amikor meglátogatta a keleti parton élő öccsét, kikötötte, hogy csak gulyással lehet őt megvendégelni. Egy anekdota szerint mikor bátyja meglátogatta az M forgatásán, egy rúd magyar szalámit is magával vitt ajándékként - ez viszont végül a rendezőnél, Fritz Langnál landolt, akinek a látogatásakor épp dührohama volt, és Lorre csak a szalámival tudta lenyugtatni őt.

A Hollywoodba érkező Peter Lorre-t a Columbia Pictures szerződtette le, viszont alig találtak hozzá illő szerepet neki. Néhány hónap keresgélés után Lorre úgy döntött, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének főszerepét szeretné eljátszani. Harry Cohn, a Columbia fejese bele is egyezett ebbe, de csak azzal a feltétellel, hogy Lorre először kölcsönbe megy a Metro-Goldwyn-Mayer stúdióhoz egy film erejéig - így szereznék vissza a pénzt, amit Lorre elvitt az idő alatt, amíg semmiben nem szerepelt.

A kölcsön-film az Őrült szerelem című film volt, amiben Lorre Dr. Gogolt játszotta, a szerepért pedig kopaszra borotváltatta a fejét. Az alakításáról Amerika-szerte ódákat zengtek, Graham Greene író, a színész nagy rajongója így írt róla: "Azok az üveggolyó-szemek abban a nyúlós gömbfejben - olyan, mintha egy mikroszkóp lencséit néznénk, amin keresztül egy üveglapocskára terített kusza elmét figyelhetünk meg."

Nem véletlen, hogy ekkoriban maga Charlie Chaplin mondta azt Lorre-ról: ő a világ legjobb színésze.

A film után végre leforgathatta álom-szerepét: a Bűn és bűnhődést. A filmet A kék angyallal, vagy épp a Marokkóval nevet szerző Josef von Sternberg rendezte. Lorre alakítását jobbára dicsérték, a film viszont így is megbukott. Ez az egy mellényúlás is elég volt ahhoz, hogy a pályája törést szenvedjen. Ezután a stúdiók alig bíztak benne, és mindig csak akkor kapott szerepet, ha egy harcos rendező vagy producer kiállt mellette.

Bűn és bűnhődés
Bűn és bűnhődés
Fotó: Universal History Archive / Getty Images Hungary

Lorre a kudarc után visszatért Angliába, és forgatott még egy Hitchcock-filmet, a kevésbé ismert Titkos ügynököt - ezután pedig Hollywoodban hároméves szerződést kötött a 20th Century Fox stúdióval, akik egyből kalitkába zárták a színészt: ő kapta meg a John P. Marquand karakterén alapuló Mr. Moto-sorozat főszerepét. Ebben Lorre egy japán kém-detektívet játszott. A filmek tulajdonképpen a stúdió saját sikeres szériája, a Charlie Chan-filmek B-kategóriás koppintása. Az orientális Sherlock - írták róla a korban. 

Lorre-nak kezdetben tetszettek a filmek, amikből két év alatt nyolcat is leforgatott - így érthetően megcsömörlött a figurától.

Gyerekes szerep - állította, később pedig szinte teljesen elutasította ezeket a filmeket. Ráadásul rá is járt a rúd: az utolsó részben, a Mr. Moro szabadságon-ban egy mutatvány közben kificamította a vállát. Valószínűleg frusztrációja vezethetett odáig, hogy amikor 1939-ben egy ebéden vett részt egy magas rangú japán képviselővel, szemtelenül "Bojkottáljuk a japán árukat!" kitűzőben jelent meg.

1938 végén az Universal kölcsön akarta venni őt a Frankenstein fia egy szerepére - Lorre visszautasította a felkérést, elege volt abból, hogy még mindig a negatív szerepekkel azonosítják őt. Helyét végül Basil Rathbone vette át. Két szerepre áhítozott igazán: az MGM-nél készülő A Notre Dame-i toronyőr címszerepére, és Napóleonéra. Előbbivel kapcsolatban még sikeres próbafelvételeken is túlesett, mégsem valósult meg egyik álma sem. Csalódott stúdiójában, és véget is vetett a Fox-szal kötött szerződésének.

1940-ben már az RKO-val állt kontraktusban. A karrierje itt sem folytatódott dicsőségesen: egy B-filmben, a Stranger on the Third Floor-ban szerepelt először - ezt a filmet ma már az első film noir-ként emlegetik a filmtörténészek. Lorre lényegében az M-beli karakterét játszotta itt újra. Második RKO-s filmje, a You'll Find Out egy misztikus zenés vígjáték volt, amiben Boris Karloffal és Lugosi Bélával szerepelt együtt.

A lejtmenetbe kapcsolat karrierjét végül John Huston rendező mentette meg: beválogatta A máltai sólyom című filmjébe.

A Warner Bros. elsőre nem lelkesedett Lorre-ért, de Huston ragaszkodott hozzá - szerinte a színészben az agyasság, a valódi ártatlanság és a szofisztikáltság egészen egyedi keveréke tükröződik. Mindig egyszerre két dolgot csinál: egy valamire gondol, és közben valami egészen más dolgot mond.

A máltai sólyom óriási siker lett, Lorre pedig leszerződött a Warnerhez - élete legszebb éveit köszönhette a stúdiónak: ekkor játszotta a legemlékezetesebb amerikai szerepeit, ráadásul olyan jó testi-lelki állapotba került, hogy alig volt szüksége az életét megkeserítő morfiumra. A máltai sólyom után egy újabb emblematikus alakítás következett: a Casablanca Ugarte-karaktere: kicsi, de kulcsfontosságú szerep volt a filmben és Lorre életében is.

A forgatáson Lorre kiváló barátságba került Humphrey Bogarttal: humoruk, illetve a pia és cigaretta is összekötötte őket. Habár Bogart simán az asztal alá itta Lorre-t, ahogy a legtöbb embert, óriási bulikban vettek részt. Egyszer a poén kedvéért elcipeltek egy irodai széfet a Beverly Boulavard-ra, és ott tologatták jobbra-balra mindenki megdöbbenésére.

Nemcsak Bogarttal alakított felejthetetlen párost: A máltai sólyommal és a Casablancával együtt kilenc filmet forgatott Sydney Greenstreet-tel. "Kis Pete-Nagy Syd"-nek nevezték párosukat, annak ellenére, hogy közös jeleneteik alig voltak. Ráadásul mindketten örök mellékszereplőkként éltek a nézők szemében. Egészen utolsó közös filmjükig, a Don Siegel-féle Az ítéletig kellett várni, míg övéké lett az első és második legnagyobb fizetés a produkcióban.

Persze Lorre-t így se kellett sajnálni - a Casablanca és A máltai sólyom meghozta számára az áttörést - nagyobb szerepek, nagyobb gázsik, és fényűzőbb élet várt rá. Igaz, ekkor már a legnagyobb filmjei és a legjobb alakításai is a háta mögött voltak.

Viszont örök mellékszereplőként is hollywoodi sztárként élt, és a nőknél is sikeres volt - annak ellenére, hogy tökéletesen tisztában volt fizikai adottságaival.

Nem is vágyott hősszerelmes szerepekre - azzal viccelődött, hogy legalább nem William Holdennel kell versenyeznie a szerepekért.

Egyik filmjét forgatta a másik után. "Ahhoz képest hogy lusta vagyok, borzalmasan keményen dolgozom!" - mondta egyszer.  Frank Capra 1944-es Arzén és levendulájában újra komédiában szerepelhetett. Az aranykor viszont hamarosan véget ért.

A máltai sólyom
A máltai sólyom
Fotó: Warner Bros / Wikimedia Commons
1946 májusban a Warner stúdió "szürkelistázta" őt - a boszorkányüldözés korában a kommunista Bertolt Brecht-hez fűződő barátsága sokak szemét szúrta.

Az FBI-t viszont nem csupán ez érdekelte, hanem az is, hogy Lorre sok hollywoodi sztárhoz hasonlóan igen aktív volt a luxusprostituáltak piacán is. Amikor az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elér került, a Warner azért még barátságos tanúként lépett fel mellette. A Bizottság ellen alakult Commitee for the First Amendment akciócsoport John Huston rendezővel az élén szintén kiállt mellette.

A Warner-fiaskó és a II. világháború végével karrierje megállíthatatlanul lejtmenetbe kapcsolt. A 40-es évek végén saját produkciós vállalkozást is indított, de ez is becsődölt. Egy ideig a filmek helyett a rádióra és a színpadra koncentrált inkább. Szeretett volna még bizonyítani, lemosni magáról az örök gonosztevő bélyegét.

Közben 1949-ben a BBC úgy vetítette le egy filmjét, hogy előtte felhívta a szülők figyelmét: küldjék el gyerekeiket lefeküdni, mert Lorre gonoszának feltűnése felzaklathatja őket.

Minderre Lorre a maga szarkasztikus módján reagált: "Mindenki jól tudja, hogy akár egy gyilkossgot is megúszhatnék. A közönség odavan értem!" - mondta.

1950-ben visszatért Németországba, és elkészítette a Der Verlorene című film noirt, amit nem csak ő írt és rendezett, de a főszerepet is maga játszotta el. Filmjét a kritika jól fogadta, a közönségnél viszont megbukott - valószínűleg egyszerűen túl korai volt. A filmtörténészek szerint ugyanis Josef von Báky Der Ruf című filmjével együtt ez volt az első, a náci bűnökről és a nép felelősségéről készült film, amit egy, az országból emigrált alkotó készített.

Peter Lorre
Peter Lorre
Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary

Az Államokba visszatérve továbbra is apró szerepeket játszott a tévében és a moziban egyaránt; sokszor már csak önmaga paródiáját hozta. Az 1953-as Ördögi körben John Huston szerette volna összehozni A máltai sólyom szereplőgárdáját - Sydney Greenstreet halála előtt egy évvel járunk, a színész ekkor már nem szerepelt filmekben. Helyére Huston Robert Morley-t válogatta be - az angol színész volt talán Lorre egyetlen partnere, aki ki nem állta őt. Állítólag Lorre folyton csúnyán beszélt, és Morley jelenlétében úgy káromkodott, mint egy kocsis. Ráadásul amikor rájött, hogy ez mennyire idegesíti a jól nevelt brit színészt, akkor még inkább rákezdett.

Fárasztó, mocskos szájú kisember volt

- emlékezett vissza Morley Lorre-ra.

Élete utolsó éveiben még járt neki pár nagyobb szerep vagy emlékezetesebb alakítás. Ő volt az első James Bond-gonosz a Casino Royal 1954-es tévéfilmváltozatában. Játszott a Némó kapitányban is, aminek forgatásán a szintén magyar származású Lukács Pál okozott neki nehéz perceket. Több, alacsony költségvetésű Roger Corman-moziban is feltűnt: a Rémtörténetekben Vincent Price-szal és Basil Rathbone-nal; A hollóban szintén Price-szal, Boris Karloffal és Jack Nicholsonnal is együtt szerepelt.

Lugosi Béla '56-os temetésén az ő aranyköpése volt:

Nem kéne egy karót is a szívébe szúrni, csak a biztonság kedvéért?

Utolsó filmje a The Patsy című vígjáték volt, amit a nemrég elhunyt komikus-legenda, Jerry Lewis maga rendezett. Lorre nem lelkesedett az ilyesféle szerepekért - betegnek és kedvtelennek is látszik a vásznon. Négy nappal a forgatás után halt meg stroke-ban.

Jellegzetes, gülüszemű ábrázatát és akcentusát többször parodizálták, még Warner Bros.-os mesefilmekben is. Egy Eugene Weingand nevű színész pedig úgy próbált hasznot húzni nevéből, hogy fel akarta venni a Peter Lorie nevet - de kérelmét elutasították. Ez nem akadályozta meg abban, hogy később Lorre fiaként hivatkozzon magára.

GettyImages-3268883
Fotó: J. A. Hampton / Getty Images Hungary

Peter Lorre hátomszor nősült: első feleségével, Celia Lovsky-val 1934-től 1945-ig voltak együtt, a másodikkal, Kaaren Verne-vel 1945-től 1950-ig. Harmadik felesége Anne Marie Brenning volt, vele 1953-tól 1964-es haláláig volt együtt. Tőle született egyetlen gyereke, Catharine, aki 1977-ben azzal került be a hírekbe, hogy Kenneth Bianchi sorozatgyilkos bevallotta a rendőröknek, hogy a Hillsode-i fojtogató Angelo Buono-val együtt megállították Catherine-t hogy elrabolják és megöljék őt.

Mikor rájöttek, hogy ő Peter Lorre lánya, inkább elengedték.

Elvégre ki szeretne ujjat húzni a világ egyik legfélelmetesebb gonosztevőjével?

Peter Lorre ma is így él a köztudatban: az a kis simlis gazember, aki mindig valami rosszban sántikál - pedig filmográfiája elenyésző részét teszik ki ezek a szerepek. Mégis, az ilyeneknek köszönhetően került be arca a filmtörténelembe - neve pedig a hollywood-i Hírességek sétányára, a 13 magyar származású csillag egyikeként.