Erzsébet

Nem kell sok pénz egy jó kosztümös drámához

Lady Macbeth-kritika

2017.09.28. 13:04

Programkereső

Nem a látványos kosztümök vagy a szemkápráztató díszletek dominálnak a filmben - mégis többet megtudhatunk a korról és annak szereplőiből, mint a hasonszőrű, nagy költségvetésű mozikból.

William Oldroy kis költségvetésű, néhány szereplős drámája ugyanúgy szerényen megbújva érkezik a moziba a sokkal több pénzből készült, látványosabb kosztümös filmek (Csábítás; Viktória királynő és Abdul) között, ahogy annak idején a könyv, amiből készült. Nyikolaj Leszkov Kisvárosi Lady Macbeth című, alig 100 oldalas regénye 1865-ben jelent meg: balladai tömörségű, sűrű regény, ami 9 évvel Flaubert Bovarynéja után, de 12 évvel Tolsztoj Anna Kareninája előtt jelent meg - mindkettő hatalmas regény kvalitásában és kiadásában is.

BQ5A9318-copy
Fotó: Magyarhangya

A filmnek kifejezetten jót tett az alacsony költségvetés (a hírek szerint alig 500 ezer fontból készült) - az Üvöltő szelek-et idéző táj, a kivételesen jó zörej- és hanghatások például sokkal jobban szolgálják a feszült, fojtogató hangulat megteremtését, mint a grandiózus kameramunka vagy a látványos díszletek. A történet szerint a fiatal Katherine-t eladják egy tehetős középkorú férfinak - bevett szokás volt ez a 19. században, és látszólag minden úgy történik, ahogy azt olvasmány- és filmélményeinkből megszokhattuk: kényelmetlen ruhák, kötelező, közösen eltöltött csöndes vacsorák, és tökéletes elnyomás a fiatal ara sorsa.

Valami viszont megváltozik Katherine-ben: fellázad férje és annak családja ellen, és elkezdi a saját útját járni. A szemünk előtt vedlik át ártatlan, naiv kislányból akaratos, számító nővé, aki, mikor nem kapja meg a szexuális kielégülést, vagy épp az intimitást, amire vágyik, elveszi ő maga: viszonyt kezd egy birtokon dolgozó fiúval, aminek egyre súlyosabb és súlyosabb következményei lesznek.

BQ5A8871-copy-e1499715824375
Fotó: Magyarhangya

A film realista, nem, naturalista, így nem kínozzák meg a szemünk előtt sem az elnyomott feleséget, sem annak színesbőrű szobalányát; nincsenek olcsó, szimpátiánkra vagy gyűlöletünkre hajtó túlzások sem. A Lady Macbeth remekül egyensúlyozva mutat be egy élettörténetet, ami valahol rossz irányba fordult - de azt már nekünk kell eldönteni, hogy hol. Mi fér még bele az elnyomás elleni lázadásba, meddig szimpatizálunk a vágyaiért mindenre kész főhőssel? A film tömör, intenzív filmélmény, ami -ha van igazság-, sztárt csinál a főszereplőt alakító Florence Pugh-ból.