Olivér

Soha ne gondolkodtasd el a közönséget! - naiv musicaljei tették világhírűvé a magyar producert

Joe Pasternak élete

2017.10.14. 10:24

Programkereső

Joe Pasernak csapnivaló színész volt, és a rendezéshez sem értett - viszont tökéletesen tudta, mi kell a nézőknek. Európában és Amerikában is sikert sikerre halmoztak jómodorú vígjátékai, naiv musicaljei - ezek a filmek formálták a klasszikus Hollywood-ot, és annak legnagyobb sztárjait. Ma már csak szelíd nosztalgával gondolunk rájuk.
Joe Pasternak
Joe Pasternak
Fotó: Universal History Archive / Getty Images Hungary

1936 februárjában Joe Pasternak magyar származású, de ekkor már amerikai állampolgárságú producer visszatért Hollywoodba. A Universal küldötteként hosszú éveket töltött Európában, német és magyar nyelvű filmeket tető alá hozva. A pénzügyi válság és az erősödő nácizmus miatt azonban kénytelen volt hazatérni. Csakhogy egészen más állapotok várták, mint amikor eljött Amerikából. A stúdiót gazdasági nehézségei miatt egy szindikátus vásárolta fel, a főnökét pedig, aki nagy ígéretekkel csábította, hirtelen leváltották. A Los Angeles-i stúdióban az ajtók többsége addig könnyedén kinyílt előtte, most viszont még a bejárati kapun sem jutott át. Végül szerződésére hivatkozva, perrel fenyegetőzve rendezőjével, Henry Kosterrel kialkudott magának egy új irodát és csak reménykedett benne, hogy tovább dolgozhat majd a cégnél.

Egy nap a stúdió újdonsült fejese magához hívatta Pasternakot és Kostert. Mindketten tudták, hogy ez lesz a döntő találkozó: valamilyen sztorit kell prezentálniuk következő filmtervükként.

- Mit csináljunk? - kérdezte Koster idegesen.
- Mondjuk azt hogy egy filmet akarunk csinálni egy lányról! - vetette fel Pasternak.
- Egy lányról. Ez jó. Az emberek szeretik a lányokról szóló történeteket. De legyen inkább két lány. Az nem lenne sokkal jobb?
- Akkor már ne legyen inkább három lány? És nem csak akármilyen lány. Okos lányok. Három okos lány!

MV5BOGQ4YTdlNGEtOGVhMC00ZWE1LWI3ZjctYzYzNGJmMzJmNjFjXkEyXkFqcGde

Meg is egyeztek ebben, és egy pillanattal később tálalták ötletüket főnöküknek. Nem volt meg más, mint a film címe: Három okos lány - vagy eredet magyar címén Három kis ördög. Zöld utat kaptak, nem sokkal később pedig forgatókönyv is született a szimpla címből. Főszereplőket viszont nem találtak. Annyira elkeseredtek, hogy nincsenek használható, fiatal lányok Hollywoodban, hogy egy ideig arról is szó volt, hogy megváltoztatják a címet Három okos fiúra. Végül megneszelték, hogy a rivális stúdió, az MGM két fiatal színésznőt is szerződtetett, de csak egyiküket szeretné megtartani. Gyorsan meghallgatást szerveztek, és behívták az egyiket: tökéletes volt a szerepre, mindenki el volt ájulva tőle. Ő volt Judy Garland, aki pár évvel később az Óz, a csodák csodája című filmmel vált világhírűvé. Természetesen az MGM  őt tartotta meg, így Pasternak nem szerződtethette le.

Ő és a rendező is letört. Attól is elment a kedvük hogy meghallgassák a másik jelöltet, pedig ő volt Deanna Durbin, aki bár szégyenlősen, anyja kezét fogva érkezett a próbára, de végül mindenkit meggyőzött. Ahogy a Három kis ördög című film is.

Csak azért engedték elkészíteni a filmet Pasternaknak, hogy az munkát kapjon és ne perelhesse be őket, de a film végül óriási siker lett, és megmentette a csődtől a Universal stúdiót.

Joe Pasternak Paszternák József néven született zsidó családban 1901-ben az akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához, ma Romániához tartozó Szilágysomlyón. Apja kántor volt, az I. világháború éveiben pedig ő is az örökébe lépett. Akkori életkörülményeiről sokat elmond, hogy gyerekkori álma mindössze annyi volt, hogy egyszer saját fürdőszobája legyen. Fiatal korában, 1921-ben emigrált Amerikába.

Egy Géza bácsi nevű rokona már hosszú idő óta az Egyesült Államokban élt, és Pasternak gyerekkorában folyamatosan levelezett családjával. Egy időben azt kérte tőlük, hogy egyik gyereküket küldjék utána, mert neki nincs utódja. Önéletrajzi könyvében Pasternak egy Melyiket a kilenc közül?-szerű történetet írt le ezzel kapcsolatban. Apja sorba állította őt és testvéreit, és egyesével végigment rajtuk: a lányait mégsem küldheti, ahogy a legfiatalabb és a legidősebb fiát sem. Maradt hát maga Pasternak, aki foggal-körömmel tiltakozott a költözés ellen. Nem is küldték a tengerentúlra. Ennek ellenére megbarátkozott Amerika gondolatával, 19 évesen pedig útnak is kelt.

Philadelphiába érve egy gyárban kezdett el dolgozni, ahol öveket lyukasztott.

Első élményei kiábrándítóak voltak az új világról: mindenki, akit látott szegény volt, a város pedig koszos.

Mikor megkapta első fizetését, ami ráadásul folyamatosan emelkedett, elkezdte megszeretni Amerikát. Hamar szerelmet is talált - de az első randevúján rá kellett jönnie, hogy ő itt mindig kívülálló lesz. Eldöntötte, hogy elhagyja rokonát és Philadelphiát, ahol magyarok és más bevándorlók között élve soha nem válhat belőle igazi amerikai.

Joe Pasternak és Grace Kelly, Hitchcock múzsája, később monacói hercegné
Joe Pasternak és Grace Kelly, Hitchcock múzsája, később monacói hercegné
Fotó: Bertil Svensson / Getty Images Hungary

New Yorkba költözött, ahol csirkéket kopasztott és büfében dolgozott. A The Girl I Loved című Charles Ray-filmet látva döntötte el, hogy ő is a moziiparban akar dolgozni. Első lépésként elvégzett egy filmszínészi képzést. Abban reménykedett, belőle is sztár válhat. Stúdiókarrierjét viszont legalulról kellett elkezdenie: először pincérsegéd volt a Paramount stúdió New York-i részlegénél. Könnyed modora miatt ekkor kapta a Mosolygós Joe becenevet. Egyre feljebb küzdötte magát a ranglétrán: pincér lett, majd valahogy behízelegte magát egy próbafelvételre, ami borzalmasan sikerült. A stúdió egyik rendezője viszont megszánta a törtető fiút, és esélyt adott neki, mint negyedik asszisztens.

1923-ra már második számú asszisztensként dolgozott Allan Dwan alatt. Mikor a Paramount bezárta New York-i stúdióját, Pasternak úgy döntött, a figyelmeztetések ellenére Hollywoodba utazik. A filmfővárosban alig talált munkát, jobbára alacsony költségvetésű komédiákban segédkezett. Így figyelt fel rá Wesley Ruggles rendező, aki segédjeként szerződtette a Universal stúdióhoz. Pasternak itt is remekül helyezkedett, így 1926-van a stúdió Európába küldte, hogy tehetségeket kutasson fel nekik.

Borzalmas utam volt idefele. Úgyhogy úgy akarok hazatérni, mint egy király!

- jelentette ki a stúdió fejesének. Carl Laemmle erre csak kacsintott egyet, majd elmagyarázta neki: először egy lovaspólóról szóló filmet kell készítenie Európában. Mit tud a pólóról? - kérdezte a főnök Pasternaktól, mire ő csak elmosolyodott: Mindent! Még aznap este a könyvtárba sietett, és minden a témában fellelhető könyvet kikölcsönzött és elolvasott, hogy legyen valami fogalma a sportról.

Budapestre hazatérve ugyanolyan csalódott volt, mint mikor először Amerikába érkezett: úgy emlékezett, a Duna nagyobb és tisztább, a hidak pedig szebbek.

A zsinagógára szintén ráfér volna egy festés, és a szűk utcák is csak elszomorították. A munkában viszont nem kellett csalódnia: két évvel később már a Universal európai részlegének managere volt. 30 éves kora előtt már Németországban és Ausztriában is sikeres producernek számított, az amerikai stúdiónak gyártott itt német nyelvű musicaleket a nemzetközi piacra. Magyarországon is gyakran forgatott filmeket. Ő volt a producere Székely István Pardon, tévedtem című filmjének, de könnyed zenés komédiákat is készített, leggyakrabban Gaál Franciskával a főszerepben. Egyik legnagyobb sikerüket a Paprika kisasszony című filmmel aratták.

A Nyugat 1934-ben közölt cikket az akkor épp a budapest Hunniában dolgozó Pasternakról: eszerint testőrség védi az autogramm-vadászoktól a producert, aki reggel 5-től megállás nélkül dolgozik. Loránth László riporternek is csak a három perces ebédszünetben nyilatkozott arról, miért forgat itthon:

Szilágysomlyón születtem és ha valaki itt született, az sohasem felejti el. Másodszor: én utálom a frázisokat, de kijelentem, hogy Magyarországon vannak a világ legjobb filmmunkásai, akik olyan tűzzel, olyan fanatikus lelkesedéssel dolgoznak velem, mintha maguknak csinálnák a filmeket. Itthon becsületes munkát kapok. Harmadszor: ha őszinte akarok lenni, egy nagyon kis százalékkal olcsóbb is a Hunnia a többi filmgyárnál.

Nem sokkal később ütött be a krach, és Pasternakot visszahívták. A saját és a stúdió bőrét is megmentő Három kis ördög nemcsak az ő nevét helyezte fel a filmes térképre, de Deanna Durbinét is. A tizenéves kanadai színésznő még három másik filmet készített Pasternakkal és Henry Koster rendezővel. Az ő védőszárnyaik alatt cseperedett nővé. 

Deanna Durbin belép az öltözőjéül szolgáló vagonba a Universal musicaljének, a 'Can't help Singing'-nek a forgatásán 1944-ben
Deanna Durbin belép az öltözőjéül szolgáló vagonba a Universal musicaljének, a 'Can't help Singing'-nek a forgatásán 1944-ben
Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary

Később Pasternak egy másik tehetséges szopránt is felfedezett: Gloria Jean 1939-től kezdett el filmezni a stúdiónál. De a producer nem felejtkezett el európai kollégáiról sem. Bajtársát, a rendező Henry Kostert is ő hozta magával Németországból, de átcsábította sógorát, a Casablancában is szereplő Szőke Szakállt, azaz S.Z. Sakall-t is, akit csak Cuddles néven emlegettek Hollywoodban.

Szintén ő adott lehetőséget Amerikában a forgatókönyvíró Felix Joachimsohnnak: Felix Jackson néven írhatott forgatókönyvet Max Brand regényéből címen. A film eredetileg egy bosszúsztori lett volna, Pasternak elve viszont az volt, hogy a család minden tagját szórakoztatni kell, így ellenzett mindenféle durva, felnőtteknek való jelenetet. Könnyed western-komédiává formálta a mozit, ami a bosszúálló helyett annak fiára koncentrál, aki irtózik a fegyverektől. Ráadásul Pasternak elérte, hogy az ekkor épp Európában székelő Marlene Dietrich 75 ezer dollárért elvállalja a főszerepet. Ez épp a fele volt annak, amennyit általában kérni szokott.

Mindig közönségbarát, pozitív hangulatú, vidám filmeket rendezett: egyszerűen a szórakoztatás volt a célja. A kritikusok gyakran fanyalogtak mozijaira, de a nézők soha.

Ha százalékot kapnék, én lennék a város leggazdagabb embere!

- mondta a Los Angeles Times-nak egy 1980-as interjújában.

Persze így sem kellett félteni! Vagyonáról egyszer úgy nyilatkozott: szívesen megvásárolná belőle Magyarországot, és visszaadná neki a szeretetet, a zenét és a szabadságot.

1941-ben az MGM stúdióhoz szerződött. Ekkor már a musicalek királyaként emlegették, az MGM pedig pont ebben a műfajban volt a legjobb, így remekül illettek egymáshoz. A vezető bizottságnak is tagja lett, Louis B. Mayer és Sam Katz mellett ő is ott ült a stúdió legfontosabb emberei között. Új munkahelyén is operettfilmeket készített, például Kathryn Grayson vagy Jane Powel főszereplésével. Igaz, legnagyobb sikerét nem velük, hanem Mario Lanzával és A nagy Caruso-val érte el 1951-ben.

A nagy Caruso
A nagy Caruso
Fotó: Duna TV

Másik emlékezetes filmje, az 1945-ös Horgonyt fel! című musical volt. Ennek egyik klasszikus jelenetében Gene Kelly az animált Jerry egérrel perdült táncra - a jelenet Pasternak ötlete volt, és keményen meg kellett harcolnia az MGM főnökével, Louis B. Mayer-rel, hogy engedélyt kapjon rá. A rajzbetét végül 150 ezer dollárba került, de ma is örökzöldnek számít, akárcsak a film, ami végül Oscar-díjat nyert.

Az 50-es években társával együtt létrehozták az Euterpe nevű független produkciós vállalatot. Pasternak 1968-as nyugdíjazásáig 16 filmet – köztük Elvis Presley, Doris Day és Connie Francis musicaleket is – forgattak, melyeket az MGM-en keresztül forgalmaztak. 

Pasternak segített Mario Lanza, Gene Kelly, Esther Williams, Doris Day és más hollywoodi sztárok karrierjének beindításában. Amikor azonban egy 1940-es interjúban a sztárcsinálásról kérdezték, csak feltette a kezét:

Hogy én sztárokat csinálok? Soha! A közönség tesz valakit sztárrá!

Pasternak pedig ehhez értett a legjobban: tökéletesen ráérzett, mi kell a nézőknek.

Hogy mit csinál egy producer? Gyakran kérdik ezt tőlem. Hogy a többiek hogyan csinálják, azt nem tudom. De elmondom én hogyan csinálom. Afféle szuper-művezető vagyok aki tesz róla, hogy minden rész megfelelően működjön, jól muzsikáljon és szépen illeszkedjen a többihez. Nem tudom hogy kell forgatókönyvet írni, zenét szerezni, kosztümöt tervezni, színészkedni, rendezni, világítást beállítani, betétdal rögzíteni, vagy sminket felhelyezni. De tudom, milyen, amikor ezeket tökéletesen csinálják. És teszek róla, hogy ez így is legyen!

- írta önéletrajzi könyvében. A legfontosabbnak azt tartotta, amit nem lehet megindokolni vagy elmagyarázni: a megérzéseket, az ösztönöket, amelyek szerinte a leginkább segítették karrierjében.

40 éves pályafutása alatt készített közel 100 filmje két Oscar- és három Golden Globe-jelölést gyűjtött össze. Háromszor pedig az Oscar díjátadó ünnepségért is ő felelt, köztük az 1966-os ceremóniáért is, amely az első színesben felvett ünnepség volt. Az este egyik sztárja David Lean Doktor Zsivágó című filmje volt, amelyet épp Joe távoli rokona, Boris Pasternak írt.

GettyImages-3309925
Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary

A 60-as években vonult vissza a rajta elhatalmasodó Parkinson-kór miatt. Időközben a közönség ízlése is megváltozott: a Pasternak-féle naiv, jómodorú zenés vígjátékok helyett egyre inkább a szókimondó, valós problémákkal foglalkozó, a szextől és erőszaktól sem mentes filmek érdekelték az embereket.

Semmi baj sincs azzal, ha a szexet is bemutatják a filmben, amíg azt jó ízléssel teszik

- nyilatkozta idős korában a változásról.

Filmkészítési módszereit és filmjeit is jól jellemzik elhíresült mondatai:

Soha ne gondolkodtasd el a közönséget! Nálam ez mindig működött!

Vagy épp:

Az én forgatókönyveimben soha senki nem betegszik meg!

Gyerekei mind a showbizniszben helyezkedtek el: Michael Joseph Pasternak rádiós DJ lett Emperor Rosko néven, Jeff Pasternakból színdarabíró és zeneszerző vált, és Peter Pasternak is a zenebizniszben helyezkedett el.

Joe Pasternak Beverly Hills-ben, Kaliforniában hunyt el 6 nappal a 90. születésnapra előtt, 1991. szeptember 13-án. Még életében megkapta saját csillagát a Hollywoodi Hírességek sétányán - a 13, magyar származású csillag egyikét.

Joe Pasternak Allan Warren
Fotó: Allan warren / Wikimedia Commons