Olivér

A KULT50 bemutatja: Hajdu Szabolcs

2017.10.30. 12:04

Programkereső

Minden sikere ellenére Hajdu nem filmrendezőként gondol magára, állítása szerint még a művészeti ágak között is jobban érzi magát a színházban. Hajdu Szabolcs portréja a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 kiadványból.

A 2017 júniusában megjelent  KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

A debreceni gyökerű, kiskorában tornásznak készülő, majd elsősorban színészként szerencsét próbáló Hajdu Szabolcs abba a 

„hírhedt”, Simó Sándor vezette osztályba járt a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán, amelynek nyolc hallgatója közt ott volt Pálfi György és Török Ferenc is.

Azonban velük ellentétben Hajdu nem diplomázott le, első játékfilmjét, a 2001-es Macerás ügyeket már az akkori stúdiórendszerben forgatta le. A Debrecenben forgatott lakótelepi love story kísérletezgető, posztmodern képi és hangvilága egyből feltette őt a legtehetségesebb magyar rendezők térképére – a Filmszemléről el is hozta a legjobb elsőfilmesnek járó díjat.

Az ezredforduló környékén három színdarabot is rendezett a Stúdió K-ban, ezek közül a meseszerű Tamarából adaptálta következő mozifilmjét: az élénk színűre festett, beszélő állatokkal és álomszerű díszletekkel tarkított testvér- és szerelmi történet minden melankóliájával együtt életörömöt áraszt. Ugyan a Tamaráért is megkapta a zsűri különdíját, de igazán csak a 2005-ös Fehér tenyérrel vált a Filmszemle királyává.

Az öccse életéből merítő történet az élsportolók világán keresztül mutat be valami univerzálisabbat.

A rendező már itt megmutatta azt, hogy az élet és a film valóságát nem feltétlenül kell teljesen szétválasztani:

a főhőst tényleg a testvére, Hajdu Zoltán Miklós alakította, míg tanítványaként az a Kyle Shewfelt jelent meg, aki a 2004-es olimpián talajon aranyérmet nyert. Bár a fődíj még nem jött össze, Hajdu Szabolcs filmje összesen hat díjjal távozott a Filmszemléről, köztük a rendezői és a közönségdíjjal.

Miután 2007-ben megkapta első állami kitüntetését, a Balázs Béla-díjat, kis időre visszatért színházat csinálni, tévéfilmet rendezni és szkeccsfilmekhez hozzájárulni, mielőtt 2010-ben megrendezte az eddigi életműve központi darabjának tekinthető, Filmszemle-fődíjas Bibliothéque Pascalt. A gyermekét visszakapni vágyó anyuka külföldi, groteszk mesébe illő utazásait elmesélő filmből árad aFellini-hatás, a romániai és angliai helyszíneken játszódó, szürreális és sokszor horrorisztikus történet elképesztő módon találja meg saját humorát.

Minden sikere ellenére Hajdu nem filmrendezőként gondol magára, állítása szerint még a művészeti ágak között is jobban érzi magát a színházban. Az Origo 2010-ben megkérdezte tőle, miért készít filmeket.

„Azért, hogy eltereljem a gondolataimat a létezés értelmetlenségéről” – válaszolta.

A Jarmusch-kedvenc színésszel, Isaach De Bankoléval forgatott hortobágyi westernfilmje, a 2014-es Délibáb relatív sikertelensége után neki is állt, hogy ezt a fenti nyilatkozatát lefordítsa a művészet nyelvére is. Az Ernelláék Farkaséknál először színházi produkció volt, a következő leírással:„Megpróbálunk magunkról beszélni. A vágyainkról, a kételyeinkről, a szorongásainkról. A hétköznapjainkról, a családról, a gyerekekről, a szüleinkről.” A darab annyira az alkotók szívéhez nőtt, hogy annak filmadaptációjával egy újabb nagy kedvenc, John Cassavetes előtti főhajtásra is lehetőség nyílt.

Hajdu mindig is szeretett közeli ismerőseivel együtt dolgozni, felesége, Török-Illyés Orsolya az egész karrierjét végigkíséri, de Szabó Domokos és Gelányi Imre is gyakran feltűnik az alkotásaiban.

A saját lakásukban, Hajdu tizenkét operatőrhallgatójával forgatott Ernelláék filmben nemcsak ők, de gyermekeik, Lujza és Zsiga is feltűnnek – ez az egyedi őszinteség pedig a legnagyobb nemzetközi sikert hozta meg a rendezőnek:

az A kategóriás Karlovy Vary-i filmfesztiválon a Kristály Glóbusznak nevezett fődíj mellett a legjobb színésznek járó elismerést is begyűjtötte Hajdu Szabolcs.

A kamaradráma népszerűsége határon belül sem lankadt: a miskolci CineFest közönségdíjának átvétele után rendhagyó módon lakásvetítéseken mutatták be a filmet, amelyekre óriási volt a kereslet. Az Ernelláékat alkotó, Látókép Ensemble nevű csapat 2017-ben is folytatja a hétköznapok könyörtelen ábrázolását: áprilisban mutatták be a hasonló szellemiségű, Kálmán-nap című darabot.

Mi ez a sorozat?

Idén nyáron megjelent a hazai médiapiac hiánypótló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunk bemutatja az összes beválogatott alkotót, valamint felvezet egy különleges kampányt, amelyről december elején rántjuk le a leplet.

Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, látogasson el valamely Libri könyvesboltba vagy rendelje meg online, ide kattintva!