Huba

Kántor és dzsesszzongorista

2002.11.15. 00:00

Programkereső

Református énekek ma - Nagy János feldolgozása Singer varrógép a keze ügyében, "szigorú", fekete okuláré a szeme előtt, túlfeszített arcél - ilyen látványelemekkel fogadja virtuális látogatóit a nagyjanos.musichello.com honlap fenntartója. Az extravagáns beköszöntőképen felirat olvasható: Nagy János jazz-zongorista. Odébb egy furcsa "kiszólás", esetleg lemezcím: Szívemet Hozzád emelem.

Mármint Hozzá. A zene ugyanis Isten ajándéka, "ha pedig az, akkor az Ő dicsőségére kell vele élnünk" - idézi Kálvin Jánost a dzsesszművész. A református énekeket, a régi magyar vallásos költészet remekműveit modern zenei köntösbe öltöztető Nagy János néhai Makkai Sándor erdélyi református püspök szavait sem hagyja feledni: a zenének olyannak kell lennie, ami "a fantáziát nem égeti, hanem táplálja, nem lenyűgözi, hanem felszabadítja a magasba, és nyugtató, hűs érintésére a lélek legnemesebb erőforrásai fakadnak fel". Az ilyen muzsika persze nem feltétlenül vallásos tárgyú; az Igét visszhangzó egyházi énekek mellett más stílusú művek, például egyes improvizatív dzsesszdarabok is felszabadító erejűek lehetnek - oldja fel a "régi" és az "új" közötti - sokak által kibékíthetetlennek tartott - ellentétet Nagy János.

"Ő a kántorunk" - így ismerik a 32 éves fiatalembert a pestszentlőrinc-Ganz-kertvárosi református gyülekezet hívei. Közülük csak néhányan értesülnek arról, hogy zenefelelősük esténként a klubokat, koncerttermeket járja; hol világhírű szaxofonosok (David Murray, Dewey Redman, Tony Laklatos), hol hazai kiválóságok, például Horgas Eszter fuvolaművész, László Attila vagy Mohai Tamás gitárosok társaságában lép fel. A dzsessz-szakma, illetve tanítványai - a pomázi zeneiskola dzsessz tanszakának hallgatói - többnyire tudnak egyházi szolgálatáról. A kettősség ugyanakkor nem jelent kettős ént. Nagy János nem afféle spontán életművész - a Liszt Ferenc Zeneakadémián és a Református Kántorképzőn "papírral" is visszaigazolták tehetségét. Amikor sikerei felől érdeklődünk, nem a díjakkal, előkelő helyezésekkel kezdi a sort: "Az istentiszteleteken az énekek ma már teljes terjedelmükben és egyenletes tempóban, ritmusban szólalnak meg" - mondja. Csak ezután említi a dzsesszfronton elért eredményeket: 1995-ben második a vilniusi dzsesszimprovizációs zongoraversenyen, egy évvel később együttesével, a Hard Line trióval megnyeri a krakkói Jazz Juniors-találkozót, '97-ben pedig a getxói fesztiválon a legjobb szólistának választják. Majd 98-ban az In Line formáció, két évre rá a Hungarian World Music Orchestra tagjaként eMeRton díjat vehet át. Önálló szerzői lemezei (Hard Line Projekt I., Táncok) után - Horgas Eszter felkérésére - dzsesszcombóra, szimfonikus zenekarra és orgonára írt műveket komponál, s megjelenik a Hazafelé című album. Mostani zenekara, a Nagy János-trió eközben rendre feltűnik rangos nemzetközi zenei eseményeken - legutóbb a XII. Macau Jazz Festivalon képviselték a hazai színeket. A dzsesszt sokan még ma is a drog-, illetve alkoholvezérelt szubkultúrák lenyomatának tartják, miközben egyre több művész, így Nagy János példája is igazolja, hogy a zene több mint életforma és (ön)cél. Legfeljebb eszköz. Kántor és a dzsesszzongorista tehát vígan "összeérhet".

Miként Nagy János a - november 29-én, este 7-kor a Millenáris Parkban bemutatandó és a közeljövőben CD-n is megjelenő - református énekgyűjtemény, a Szívemet Hozzád emelem kapcsán mondja: olyan dalokat komponált, melyekkel újra felhívhatja a figyelmet a református egyházi énekekre, a bennük rejlő szépségre, a szövegek el nem évülő tartalmára. Olyan zenei szövetet próbált létrehozni, amely ugyan a dzsessz, a klasszikus és a népzene egyfajta ötvözetét jelenti, de mindvégig alárendelődik az eredeti dallamnak és szövegnek.