Jácint

Bástya - citerákkal

2002.11.29. 00:00

Programkereső

"Én a vízre úgy haragszom, amíg élek, meg nem iszom, árkot mosson, malmot hajtson, csak a torkomra ne jusson!" - ilyen vigalomat csempész majd az adventi csöndbe a Határon túli magyarok zenéje II. című, idén második alkalommal rendezett hangverseny, mely a Zene a periférián koncertsorozat újabb állomása.

A december 13-án este fél nyolctól a Zeneakadémián rendezendő esten a tavalyi nagy sikerű Ghymes-Kerekes-Ivánovics Tünde-produkció után a moldvai Tatros, a délvidéki népzenét játszó Söndörgő, valamint a felvidéki Bástya zenekar lép fel. A Tatros zenekar a nevét a Keleti-Kárpátok Gyimesi-hágójánál lévő Tatros folyóról kapta. Zenéjében a moldvai és gyimesi csángók hagyományait őrzi és adja tovább. A koncerten közösen lép fel a moldvai Petrás Máriával és Legedi László Istvánnal. A Söndörgő tagjai kicsi koruktól kezdve a délszláv zenei hagyományok, népi szokások körül "lábatlankodtak", azok tiszteletét tanulták és tapasztalták, hiszen tanítómestereik a Vujicsics együttes tagjai közül kerültek ki. Fiatalosak, lendületesek, de zenei és hangszeres tudásukkal minden hallgatójukat lenyűgözik és komolyságra intik. Nem véletlen, hogy a Magyar Rádió 2000-ben megrendezett népzenei versenyét megnyerték.

Az est harmadik vendége, a közelmúltban új albummal jelentkező Bástya citerazenekar két országot képvisel, hiszen tagjai két országból, Magyarországról és Szlovákiából verbuválódtak. A magyar népzenét és különleges hangszerének, a mostanság igen elfelejtett citerának a népszerűsítését tekintik művészi feladatuknak. Zenéjükkel új játékstílust képviselnek: prím-, tenor- és bőgőciterával muzsikálnak. Legújabb lemezükön a történelmi Magyarország majd minden tájegységéről találunk nótákat: a Mezőségről füzesi dallamokat, Kalotaszegről, a Küküllő, a Galga és a Sajó mentéről népdalokat. A CD különlegessége az 1848-ba című szólóének, de ugyanilyen izgalmas a mátyusföldi talpalávaló is, melyből olyan örök keserveket tudhatunk meg, hogy "mindenkinek szép az ura, csak az enyém sete-suta, ördög vinné, ha jó volna, csak a szeme vak ne volna..." Az együttes célja, hogy megmutassa a citerában rejlő lehetőségeket, és megpróbálja eredeti felvételekről a neki tetsző dallamokat citerán a lehető leghívebben megszólaltatni. A citerát az "egyszerű nép egyszerű hangszereként" ismerték és szerették hosszú évtizedeken át. Hátha a Bástya zenekarral újra népszerűbb lesz ez az ősi és míves hangszeres zene.