Nándor

Berki Tamás és az örömzene

2005.06.24. 00:00

Programkereső

A cím árulkodó. A Berki Tamás Band zenéje is az. Erről mindenki meggyőződhetett, aki hallotta már a zenekart. Hogy miről árulkodik zenéjük? Röviden arról, hogy öt zenész nagyon szeret együtt játszani, és feltehetőleg barátok is emellett. Ha a kérdést azonban hosszan kívánom kifejteni, ahhoz szükségem van néhány bekezdésre. Neki is látok.
ca7ff14a-6217-4af4-a50f-d61da8d514d5

A zenekarvezető, énekes Berki Tamás szerzeményei alkották a zenekar június 22-i koncertjének anyagát. Két szám kivételével, melyek külföldi nyelvű szövegét azonban szintén Berki fordította magyarra. A kompozíciók stílusa igen változatos: a swingtől kezdve a rockos elemeken át egészen a funky-ig.

A koncert első árulkodó jele az volt, hogy a zene csak a színpaddal szemben volt igazán élvezhető. Ebből a térből a terem egy jelentős része kiesett. Sajnos Magyarországon gyakran előfordul, hogy a zenei produkciók veszítenek értékükből a hangosítás miatt.

A második jel sem volt túl biztató. A zenekar dobosa, Mohai Győző és basszusgitárosa, Plutó Horváth József közötti összhang nem volt tökéletes, így a zene pulzálása kissé bizonytalan volt, ami miatt a szaxofonos Tóth Viktor olykor szenvedett szólói közben.

A harmadik jel azonban igazán meghökkentő volt. A gitáros, Mohai Tamás és Berki olyan beton biztos tempóval improvizált, hogy a kíséret igazodott hozzájuk, nem pedig fordítva, ahogy az természetes lenne. Ez igen ritka jelenség.

Negyedik jelként azt könyvelem el, hogy az énekes dalszövegei Petőfi egyes költeményeit juttatják eszembe. Itt nem az irodalmi értékükre gondolok, inkább a témaválasztásokra. Mindennapi, egyszerű dolgoról énekel Berki. Ezt azonban olyan felüdítő hallani manapság annyi alternatív zenekar gondolatai között, mint amikor a 7-es buszról leszáll a tömeg, és végre leülhetek.

Az ötödik jel az ülésről, de méginkább a székről jut eszembe. John Lennonnak volt egy érdekes gondolata. Saját zenéjét egy széknek tekintette, amire le lehet ülni. Nem divatos széknek, nem ultramodern formájú széknek s nem olyan széknek, ami egy műalkotás, amelynek mély eszmei üzenete, van csak éppen ülni nem lehet rajta. Berki zenéje is hasonlít Lennonéhoz. Persze nem hangzásvilágban, de erre is le lehet ülni. Hála Istennek, mert könnyen elfárad az, aki manapság zenei felfedező útra indul.

A hatodik jel Berki humora, mely egyedi, és amelyet láthatóan nagyon élvez közönsége.

Hetedik árulkodó jelként az tünt fel, hogy a szünet után Mohai Győző megtáltosodott, és vele együtt Horváth József is. Eleinte úgy éreztem, nem élnek együtt a zenével. Azonban később egyik ámulatból a másikba estem. Csodálatosan kísértek, majd mind a ketten megmutathatták improvizációs készségüket is. Szólóik nagy sikert arattak. Le a kalappal. Bravó.

Nyolcadik jel Mohai Tamás maga. Csak fennkölt strófákkal áradozhatnék gitárjátékáról. Kedvem lenne verset faragni arról a különös harmóniavilágról s muzikalitásról, melyet Mohai magáénak tudhat, de mindnyájunknak jobb, ha nem teszem. A művész már gyakran elkápráztatta hallgatóságát különböző fúziós jazz és rythm and blues formációkban, de ezen a koncerten bizonyította, hogy ismeri a jazztörténelmet, így hitelesen s kiválóan játszik swinget is.

A kilencedik jelként azt jegyezném meg, hogy a koncert vége felé közeledve becsuktam jegyzetfüzetemet, és egyszerűen élveztem a dalokat. Manapság hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy a zene egyik legnagyobb tulajdonsága az, hogy képes az örömszerzésre. Minél jártasabb valaki a jazzben vagy a komolyzenében, annál hajlamosabb arra, hogy egyre mélyebb és mélyebb zenei gondolatok után vágyódjon. Ez természetes és jó dolog, de csak addig a pontig, amíg megőrzi az illető azt a minden emberrel született tulajdonságot, amivel képes gyermeki őszinteséggel csodálni a hangok játékát. Hálás a szívem, hogy ezt éltem át Berkiék örömzenélése közben.

Az indián nyomolvasók olvasnak a természet jeleiből. Akkár egy kis mélyedés is elég nekik arra, hogy megállapítsák, milyen állat járt azon a vidéken. Egy bölény? Vagy inkább egy grizli?

Nekem kilenc jelem vagy ha úgy tetszik, nyomom, van. Ebből könnyedén felvázolhatom, milyen élőlény adott koncertet szerda este a Columbus állóhajon. Elképzeléseim szerint két feje volt mosolygos arcokkal. Berki Tamás és Mohai Tamás. Kát lába volt, melyek kezdetben kissé botladoztak, majd balettozni kezdtek. Az ő nevük Plutó Horváth József és Mohai András. És végül a fejek és lábak között lévő légüres teret Tóth Viktor töltötte be színes drágakövekkel díszített, fényes bundázatú felsőtestként.

A lény jókedvű. Az állatkertben nem találják meg. Ha valaki kiváncsi rá, keresse a koncertfüzetekben. Barátságos, nem harap.