Jusztina

Branford Marsalis

2005.10.03. 00:00

Programkereső

Az 1960-ban New Orleans-ban született, de több mint húsz esztendeje New Yorkban élő Grammy-díjas szaxofonos hosszú évek óta a jazzvilág egyik vezető muzsikusa. A világhírű Branford Marsalis zenészcsaládból származik, öccsei: Wynton Marsalis trombitás, Delfeayo Marsalis harsonás-producer és Jason Maraslis dobos. Édesapja, Ellis Marsalis zongorista és tanár, akinek egyik leghíresebb tanítványa Harry Connick.
557fb5a6-c1ce-4d14-a764-107af5205f8b

Branford Marsalis 1979-80-ban a bostoni Berklee Zenei Főiskola növendéke volt. 1980-ban New Yorkban az Art Blakey and the Jazz Messengers tagjaként robbant be a jazz világába. 1982-ben csatlakozott Wynton Marsalis együtteséhez, amellyel 1984-ig turnézott, illetve készített lemezeket. 1983-ban jelent meg első önálló LP-je, a „Scenes int he City”. 1984-ben játszhatott Miles Davis „Decoy” című lemezén, 1985-ben Dizzy Gillespie „New Faces” című albumán szerepelt. Még abban az évben csatlakozott a rock-világsztár Sting zenekarához, amellyel az évtized végéig világkörüli turnékon vett részt. (Magyarországon először 1988-ban lépett fel Stinggel egy Amnesty International-turné keretében a Népstadionban.) Az angol énekes-basszusgitárossal négy lemezt is készített: „Dream of the Blue Turtles” (1985), „Bring on the Night” (1986), „Nothing like the Sun” (1988), „The Soul Cages” (1991).

1985-ben a Sony Classical felkérésére elkészítette első komolyzenei albumát „Romances for Saxophone” címmel, amit a lemezkiadó 1986-ban jelentetett meg LP-n, majd 1993-ban CD-n. Közben természetesen jazzmuzsikusi pályafutását sem szüneteltette: 1986-ban Herbie Hancock együttesével Európában turnézott, sőt, saját neve alatt is jelentetett meg lemezeket: „Royal Garden Blues” (1986), „Renaissance” (1987), „Random Abstract” (1988), „Trio Jeepy” (1989), „Crazy People Music” (1990), „The Beautiful Ones Are Not Yet Born” (1991), „Bloomington” (1991), „I Heard You Twice the First Time” (1992) – ez utóbbiért 1993-ban Grammy-díjat kapott. Közben 1989-ben és 1990-ben az afro-amerikai filmrendező, Spike Lee két filmjéhez is írt zenét – „Do the Right Thing” és „Mo’ Better Blues”. 1994-ben is Grammy-díjat kapott az amerikai zongoristával, Bruce Hornsby-vel közösen előadott, „Barcelona Mona” című dalért, ezúttal azonban az „instrumentális pop” kategóriában. Mindezekkel párhuzamosan az 1990-es évek elején a Jay Leno TV-show házi zenekarának volt vezetője.

1994-ben alakította meg jazz hip-hop együttesét, amelynek első CD-je a nevüket viselte: „Buckshot LeFonque”. 1996-ban két CD-t is kiadott, egyet apjával, Ellis Marsalis-szal duóban („Loved Ones”), egyet pedig saját neve alatt „The Dark Keys” címen. 1997-ben jelent meg második – mindmáig utolsó – Buckshot LeFonque CD-je, a „Music Evolution”, amelyben promóciós útja során ismét ellátogatott Budapestre, de csak újságírókkal és a jazzfőiskola növendékeivel találkozott. 1998 őszén, nem sokkal zongoristája, Kenny Kirkland halála előtt ismét Budapesten járt, és egy zártkörű rendezvényen játszott a Dokkban. Az ott játszott lemezanyag 1999-ben jelent meg „Requiem” címmel. A 2000-ben napvilágot látott „Contemporary Jazz” című CD-jéért 2001-ben Grammy-díjat kapott. Ugyanabban az évben önálló lemezkiadót alapított Marsalis Music/Rounder Records néven. 2002-ben már itt jelent meg két jazz CD-je: a családdal közösen készített koncertlemez, a „The Marsalis Family – A Jazz Celebration”, és a saját quartetjével felvett „Footsteps of Our Fathers”. Ezt követte 2003-ban a „Romare Bearden Revealed” és 2004-ben az „Eternal”.

Közben 1998-tól egyre komolyabban kezdett foglalkozni a klasszikus zenével. Eleinte csak fellépései voltak az Orpheus Chamber Orchestraval, majd 2001-ben elkészítette velük a „Creation” című CD-t.

A 2005-ös őszi, New Orleans-i katasztrófa kapcsán jótékonysági tevékenységbe kezdett, és két alapítványt is létrehozott. Ő az elnöke a Habitat for Humanity’s Relief-nek és sajtószóvivője a szintén általa alapított Hurricane Katrina Musicians Relief Found-nak.

2005. október 5-i koncertje a Művészetek Palotájában több szempontból is egyedülálló. Egyrészt ez nem egy európai turné egyik állomása, hanem a művész csak erre a hangversenyre utazik ide New Yorkból. Másrészt ezen az esten csak komolyzenei darabokat ad elő a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar közreműködésével, Ligeti András vezényletével.