Erzsébet

Diana Krall nyűgös és csöpög az orra

2005.11.02. 00:00

Programkereső

Nagy nap ez a mai. Megjelent Diana Krall új albuma. Nem is tudom már hányadik. Nem is olyan régen még álmomból ébresztve is soroltam a lemezeit, a közreműködők neveit, az eladott példányszámokat. Tavaly azonban rendesen kibabrált velem a nő, akkor megharagudtam rá.

Először is nem adott interjút, majd tovább súlyosbítva a helyzetet nem kívánt találkozni velem, pedig a lemezcég angyalarcú munkatársnője, továbbá a koncertjét szervező M.M. levakarhatatlan turnémenedzsere is győzködte, legalább két percet adjon annak az embernek (nekem), aki oly sokat tett az ő magyarországi megismertetéséért. Diana azonban nyűgös volt, Prágában megfázott, csöpögött az orra, így ahhoz is kétnapos alaposan megtervezett konspirációra volt szükség, hogy legalább azt a nyomorult CD-borítót dedikálja a nevemre. Végül megtette, de ez nem kárpótolt az elmaradt élményért.

Évekkel ezelőtt – amikor először vetettem fel, hogy érdemes lenne Diana Krall koncertet szervezni Magyarországon – ha nem is hülyéztek le, de azt mindenképpen érzékeltették, nem két lábbal járok a földön. Ki a fene lenne kíváncsi egy jazz énekesnőre? – kérdezték, én pedig rávágtam: sokan.

Nem akarom fényezni magam, de Diana Krall tavalyi pesti koncertje engem igazolt. A kanadai születésű, de New-Yorkban élő énekes-zongorista koncertjét a Kongresszusi Központba hirdették meg, ám a felfokozott, és óriási érdeklődésre való tekintettel áttették a Papp László Sportarénába. Mert hát ugye kit is érdekel egy ilyen koncert?

Akkor is, és most is azt mondom: pocsék döntés volt átvinni a koncertet erre a helyszínre. Diana Krall nem sportarénában, hanem egy jóval kisebb koncertteremben hat igazán. A jazz, amit játszik, intimebb közeget igényelt volna. Maradt azonban az Aréna, ahol csak azok látták őt, akik elöl ültek, vagy időben gondoskodtak távcsőről. Diana sem volt csúcsformában. Lenyomta az alig valamivel több, mint egyórás kötelező penzumot, aztán felállt és eltűnt a pesti éjszakában. Nem azt kaptam/kaptuk, amit joggal várhattunk volna tőle. Tényleg megharagudtam rá, és azt gondoltam ez most már így is marad örökké. A pesti koncertjéért kifizettem több tízezer forintot, és úgy éreztem magam, mint akit alaposan átvertek.

A haragom azonban csak idáig tartott, a mai napig. A most megjelenő új albumával ugyanis maradéktalanul feledtette velem a korábbi sérelmeket. Ezen a lemezen ismét azt a Diana Krallt kaptam vissza, akit mindig is szerettem. Igaz ugyan, hogy az új albumon karácsonyi dalokat énekel, én pedig nem rajongok az ilyen ünnepi válogatásokért, de ez mégis más, jobb és izgalmasabb, mint az ehhez hasonló karácsonyi albumok. Ez színtiszta jazz, egy csodálatos énekes-zongorista előadásában, akit egy olyan big-band kísér, amely Duke Ellington hangzásvilágát és zenei hagyatékát hozza elő a múltból.

Diana Krall egy évvel ezelőtt, karácsony előestéjén még az édesanyját gyászolta, aki nem sokkal azt megelőzően hunyt el. Diana most is emlékezni fog rá, és ezt a lemezt is az édesanyjának Adella Krallnak ajánlja. A CD-boríton megjelent fotók azonban arról árulkodnak, Diana már túl van a gyászon, és ma már ismét tud mosolyogni.

Tényleg örülök ennek a lemeznek, és ígérem soha többé nem fogom szóba hozni azt, amikor Diana nyűgös volt, undok és csöpögött az orra.

Diana Krall: Christmas Songs Universal 2OO5