Cecília

Sárga kabátok foltokkal

2005.11.17. 00:00

Programkereső

A Millenáris Fogadó október 21-i Yellowjackets koncertjének fő kérdése az volt, hogy sikerül-e Katise Buckinghamnek a megfelelő színvonalon helyettesítenie a világ egyik legjobb fúziós jazz zenekarának szaxofonosát, Bob Mintzert. Bár a Fogadó koncertkalendáriuma feltüntette a „cserét”, a reklámplakátokról azért Mintzer mosolygott le az érdeklődőkre.
70e7ecb8-1d50-47f7-80a5-15be7666b590

Általában érdemes utánajárni, hogy mire is váltunk jegyet, ehhez hasonló eset ugyanis már tavaly, a Chick Corea Electric Band fellépése kapcsán is előfordult. A reklámokon a világhírű John Patitucci neve szerepelt, de a koncerten már nem ő lépett színpadra. Ahogy akkor, úgy most is sokaknak csalódást okozott a „csere”, főleg az „ortodox” Yellowjackets rajongóknak, viszont a zenekart kevésbé ismerőknek izgalmas, szórakoztató perceket jelentett. Buckingham zenei gondolkodásmódja ugyanis egy kicsit sem hasonlít Mintzeréhez, s ez teljesen megváltoztatta a zenekar játékát.

Míg az Mintzer szaxofonstílusa még a legmodernebb kompozíciókban is erősen emlékeztet a bebop korszakra, addig fiatal helyettese már ízig-vérig a 21. század muzsikusa. Motívumai célszerűek, letisztultak, technikája kiváló, fejlett periódus- és arányérzékkel, hatalmas szakmai ismeretekkel rendelkezik és feltehetőleg a jazz különböző stíluskorszakait is tökéletesen ismeri. Nem véletlen, hogy felvételeket készíthetett többek között Herbie Hancock-kal, Dr. Dre-vel vagy a híres keresztény basszusgitárossal, Abe Laboriellel. Ezen az estén egyetlen dolog hiányzott a játékából: a melegség. Cserébe viszont a fehér bőrszínét meghazudtoló ügyességgel rappelt és szájdobolt, amire viszont az „öreg” Bob képtelen.

Egy Mintzerhez hasonló stílusú szaxofonos választása esetén egy gyenge Yellowjackets-utánzat jött volna létre, ennek elkerülése végett egy az eredeti felállástól teljesen eltérő karakterű csapat létrehozását tűzhették ki célul, ha már Mintzer nem lehetett jelen. A terv bevált, de az „átlényegülés” áldozatokkal járt. A Yellowjackets már négy éve változatlanul a Jimmy Haslip (bőgő), Russell Ferrante (zongora, billentyű), Marcus Baylor (dob) és Bob Mintzer (szaxofon) összetételű felállásban játszik. Ez elegendő idő ahhoz, hogy egymás szólóit is szinte előre ismerjék a tagok. Egy ilyen finomhangolású gépezet nehezen viseli az alkatrészcseréket. Ezt a koncerten elhangzottak is alátámasztották.

Buckingham, önmagukban véve ötlet dús és a 21. század ízeit hordozó szólói felborították a számok szerkezeteinek egyensúlyát és furcsán illeszkedtek azokba. Ennek eredményeképpen a társak új szerepkörökbe kényszerültek. Mintzer irányító feladatait időnként Ferrante, máskor Haslip vette át. Sőt, a ’Jackets jól bevált Mintzer-Ferrante szóló-kölcsönhatása is sérült. A két zenész rögtönzési stílusa különbözőségei ellenére is egységet alkot. Esetükben igaz a mondás: az ellentétek vonzzák egymást. Míg Mintzer szép egyenletes, lekerekített formákban bontja ki gondolatait, addig Ferrante gyakran apró, izgalmas ritmikájú kissé fanyar motívumtöredékekből építkezik. Mivel ezen a koncerten Buckingham szaxofonozása is dúskált a meglepő fordulatokban a zongorista „poénjai” csattanó nélkül maradtak.

A produkció könnyen szólók összefüggéstelen sorozatává, nyersebben fogalmazva „haknizássá” süllyedhetett volna, de Jimmy Haslip csupaszív játékával lelket öntött társaiba és végül egyfajta egység is kibontakozott a tagok között. A koncert végére még Baylort is sikerült bevonni a közös zenélésbe, pedig az lehetett az ember érzése, hogy ez soha nem fog sikerülni. A dobos a koncert nagy részében amolyan magányos farkasként kóborolt szűkre vett territóriumában, és látszólag ügyet sem vetett társaira illetve a közönségre. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a legjobb fúziós jazzdobosok közé tartozik amit ezen az estén is bizonyított. Időkezelése a végletekig kifinomult s kezei alól zörejek helyett valósággal fizikai örömet okozó hangok bújtak elő.

Bár Russel Ferrante elmondása szerint a Yellowjackets (sárga kabátok) névnek semmiféle hátsó mondanivalója sincs, az elnevezés a csapat zenei egységét tekintve nagyon is találó. Valóban egy színben játszanak, vagy ha úgy tetszik egy húron pendülnek. Nem csoda hát, hogy az egyébként szimpatikus Buckinghamnek nem sikerült az európai koncertturné rövid ideje alatt tökéletesen „besárgulnia”. De mindenképpen érdekes látványt nyújtott ez a sárga kabát zöld foltokkal. Meglehet, szokatlan kombináció, de a fentiek ellenére szinte szégyellem bevallani: kezdtem megszeretni…

2005. október 21. Millenáris Fogadó. A Yellowjackets zenekar koncertje. Russel Ferrante (zongora, billentyűs hangszerek), Jimmy Haslip (basszusgitár), Marcus Baylor (dobok), Katise Buckingham (szaxofon)