Salamon

KMB

2006.01.18. 00:00

Programkereső

Nem egy új pénzintézetről, vagy férfimagazinról lesz szó az alábbiakban: a három betű egy régi zenekar nevét rejti magában (Kormorán Memory Band), melynek a bankokhoz annál is kevésbé van köze, mivel mostanában egy árva fillért sem kapnak a fellépéseikért, ami a bulvárlapokat illeti, oda meg azért nem kerülhetnek be, mert túl igényes világzenét játszanak. Ez utóbbiról személyesen is meggyőződhettem január 10-én a Fonóban.

Ha már magazinokról esett szó, tini-lapokban se keressük őket: noha egy hölgy kivételével egytől-egyig címlapra illő férfiak e folk-rock zenekar tagjai, mindnyájan túl vannak már életük hajnalán. Ezért is bátorkodtam a folk-rock kifejezést használni, mivel a zenekar alapító tagjai a nyolcvanas években kezdték vegyíteni a rockot, főként magyar népzenei elemekkel, s ebben az időszakban a „világzene” kifejezés még nem létezett. Bár akkor is volt már egy szűk réteg, amelyik rajongott a műfajért, amely igazán csak az utóbbi időkben hódította meg a világot. Sajnos, vagy éppen szerencsére.

Egyrészt tanúi lehetünk egzotikusabbnál egzotikusabb, izgalmasabbnál izgalmasabb zenei „képződmények” kialakulásának, másrészt viszont láthatjuk, hogy kikristályosodott zenei szerkezetek miként törnek darabokra jobb esetben a „művészet” vagy a „szabadság” címén, rosszabb esetben a „keressünk minél több pénzt!” parancsának engedelmeskedve. Hogy egy gasztronómiai példával éljek: marhapörkölt mákos tésztával, odaégetve. Jó étvágyat!

A KMB zenéje ellenben „ehető”, sőt finom! Mintapéldája a kiváló folk-rocknak. A stílusegyesítés nem felületes, nem is hatásvadász. Annyira jól sikerültek a magyar népdal és balkáni népzene adaptációk, hogy azok mondanivalója, intimitása sértetlenül megmaradt. Ez nagyban köszönhető Margit József (basszusgitár, ének) és Jenei Szilveszter (gitár, ének) hangszereléseinek. Remekül éreztek rá a felhasznált népzenei elemek karaktereire, és mesteri módon aknázták ki a bennük rejlő lehetőségeket anélkül, hogy eltorzították volna vagy idegen zenei környezetbe helyezték volna azokat. A hangszerelések ívei, arányai páratlan muzikalitásról és a rock-történet alapos ismeretéről árulkodnak. Margit Józseftől és Jenei Szilvesztertől tanulhatna a legtöbb fiatal, magyar népzenéhez nyúló könnyűzenei banda, annak ellenére is, hogy a KMB nem használja a manapság divatos zenei irányzatok elemeit. Zenéjük inkább a ’80-as évek rockjában gyökerezik.

Koncertjeik is a húsz évvel ezelőtti bulik hangulatát idézik, de nincs mögötte az „újra összeállunk, mert unatkozunk” érzete. Közvetlen, barátságos és legfőbbképpen emberi légkört árasztanak, a KMB klubok: a mai felkapott szórakozóhelyek rideg és képmutató műanyag világában, már-már sivatagi oázisként hatnak. Persze egy kizárólag drum’n bass-en, rap-en vagy technón felnövő fiatal első hallásra nem biztos, hogy a magáénak érzi majd az időnként teljes „meztelenségében” felbukkanó „beat” I-IV-V harmóniafordulatot.

A KMB 2005-ben alakult, de a már említett két zenész és a hegedűs-vokalista Gál Péter a határainkon túl is sikeres Kormorán zenekar meghatározó egyéniségei voltak. Nem véletlen tehát, ha KMB-bulikon Kormorán dalok is felcsendülnek. Jenei egyébként a magyar rock történet valódi őskövülete. Tagja volt a Rock-színház alapító zenekarának, különböző híres vagy kevésbé híres zenekarok tagjaként a magyar rock egész történetének szemtanúja volt és olyan híres énekesnőket indított el a zenei pályán, mint Friderika, Keresztes Ildikó vagy Janza Kata. Tény, nem a világ legjobb gitárosa, amivel valószínűleg ő is tisztában van, a rábízott feladatokat azonban ízlésesen oldotta meg. Margit József ellenben remek basszusgitáros. Gyönyörűen intonált tömör basszus-hangszínével betonbiztos vázat szolgáltat a társak játékához, gitározását pedig egy ma már kiveszőben lévő hamisítatlan rock-frazírozás jellemzi. És még mindig nem ért véget a rockerek sora. Kolbe Gábor a Prognózis ütőhangszerese volt, míg a dobos Drexler Zoltán és a billentyűs Vereckei Attila a Memory Band tagja. Utóbbi egyébként az esztergomi zenei élet egyik ismert alakja, többek között ő az Ars Musica énekkar vezetője.

f4d9d28d-f254-41a7-abeb-c637684f157b

Könnyen megeshet, hogy világzenét játszó zenekarok, csak a könnyűzenében otthonosak igazán, így a népi rész modorossá vagy stílusidegenné válik szerzeményeikben. Ez a veszély a KMB-t nem fenyegeti hála Csávás Attilának (tárogató, furulya, duda, brácsa) és Salamon Beátának (hegedű, ének), akik személyében vérbeli népi zenészeket tisztelhetünk, annak ellenére, hogy korábban mind a ketten igen magas szintű klasszikus zenei tanulmányokat folytattak. Csávás a Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát klarinét szakon, most a Bekecs zenekar tagja, míg Salamon ének-zene, népzene-tanár és a Méta együttes alapítója. A KMB koncertjein időnként nehéz eldönteni, hogy rock-folk-ot vagy folk-rock-ot hallhat az ember.

Egy efféle zenekar esetében nincs túl sok értelme elemezni az egyéni teljesítményeket. Ahogy az afrikai dobkórusokban sincsenek szólista zsenik, mégis élvezet hallgatni játékukat, úgy a KMB sem a virtuóz hangszerkezelésért dicsérhető, sokkal inkább a csapat embersége, és egysége az, ami megragadja a hallgatót. Ha valaki ezek után kedvet kapna egy KMB koncerthez, az látogasson el január 21-én az Almássy Téri Szabaidőközpontba este nyolc órára vagy minden hónap második keddjén a Fonó Budai Zeneházba. Visszatérve az írásom elejére: „…mostanában egy árva vasat sem kapnak a fellépéseikért…”

(2006. január 10. Fonó - A Kormorán Memory Band koncertje)