Vendel

Indul a Raiffeisen Jazz Klub 2006-os koncertsorozata

2006.01.31. 00:00

Programkereső

Az Emilio Jazz koncertjével kezdődik az idei Jazzklub február 3-án, este fél nyolckor az IBS Színpadán (1021 Budapest, Tárogató út 2-4).
1a711fee-7e48-467f-9c22-ed78fd63e396

A Raiffeisen Jazz Klub 2006-os éve különleges duókoncerttel kezdődik, amelynek nem titkolt előképe Bobby McFerrin és Chick Corea hasonló duettje. A február 3-ai koncerten igazi „one-man-show”-nak lehetnek tanúi a nézők, igaz, a Raiffeisen Jazz Klub vendégei már a sorozat első évében hallhatták Jelinek Emilt, aki akkor a Cumó trióban dobolt. Most pedig láthatják, milyen bravúrokra képes egy – az utóbbi időben popsztárként nevet szerzett – dzsesszdobos, énekes. A koncerten Szakcsi Lakatos Róbert szintén szólistaként lép színpadra – ő is játszott már többször, különféle formációkban a Raiffeisen Jazz Klubban: a tavalyi sorozatban például a Babos Project Special zongoristájaként hallhattuk. Ám tehetsége alapján igazán megérdemli, hogy most ne zenekari tagként, hanem kitűnő szólistaként figyeljünk rá.

Emilio, azaz Jelinek Emil, a fiatal magyar dzsessznemzedék egyik kiemelkedő tehetsége: nemcsak kitűnően dobol, hanem káprázatos technikával énekel, szájbőgőzik és kannázik is. Jelinek Emil a Cumó trióban tűnt fel, Oláh Cumó Árpád, a kivételes tehetségű zongorista és Horváth Plutó József nagybőgős társaként. A trió az első jelentős nemzetközi sikert 2001 nyarán, a németországi Wilshofenben aratta, ahogy megnyertek egy rangos szakmai dzsesszversenyt. Utána vettek részt Brüsszelben a XXI. Jazz Hoeilaart versenyen, amelyet a legjelentősebb megmérettetések között tartanak számon. A megmérettetésre akkor 18 országból 55 zenész jelentkezett. A trió egészen kivételes sikert aratott, hiszen a verseny addigi 23 éves történetében még nem fordult elő, hogy egy zenekar elnyerte volna az összes fődíjat. A Cumó trió tagjai viszont átvehették a legjobb szólistának, a legjobb triónak és a legjobb előadású belga darabért járó elismerést. Jelinek Emil ott megkapta az Év legjobb európai dzsesszdobosa címet. Amikor kiment, hogy átvegye a díjat, kért egy mikrofont, majd énekelni kezdett, kirobbanó sikert aratva. A brüsszeli három fődíjnak köszönhetően sorra kaptak koncert- és fesztiválmeghívásokat. A verseny után egy héten át ott is maradtak Belgiumban, ahol több koncertet adtak, köztük egy élő rádiós hangversenyt, amit Belgiumon kívül Franciaországban és Németországban is közvetítettek. Mindezek után az EMI Zenei Kft. – amely korábban nem adott ki magyar dzsessz CD-t – 2001 novemberében megjelentette a trió albumát My Time címmel.

Jelinek Emil már tizenhat évesen játszott például Babos Gyulával, Szakcsi Lakatos Bélával, Egri Jánossal. Sőt: azt is elmondhatja magáról, hogy Chick Coreával muzsikált. Pályája az utóbbi években jelentős fordulatot vett: hat esztendőnyi alapos felkészülés után 2003 őszén elkészítette első önálló lemezét „Nagyon nagy világ” címmel, amely elnyerte a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz) Arany Zsiráf díját felváltó Fonogram-díjat.

Ma már a kritikusok, a zenésztársak és a hallgatók is tudják: Emilio ugyanolyan magas színvonalon énekel, mint ahogy dobol. Ugyanakkor egyedülálló beat-box (szájdobolás) technikája is, amellyel koncertjein lenyűgözi a közönséget. Saját bevallása szerint három zenei világban érzi magát jól: a dzsesszben, Babos Gyula mellett, azaz a Babos Project Romaniban (amely azóta más formációvá alakult át, itt beás cigány nyelven énekelt), valamint a saját popzenéjében. Úgy véli ugyanis, hogy a stílusok közötti vándorlás szabadságot ad, s rengeteget tanulhat belőle.

A duókoncert vendégszólistája, Szakcsi Lakatos Róbert örvendetes módon egyre gyakrabban hallható itthon. A Szakcsi név egyfajta védjegy a magyar dzsesszéletben: Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész két fiúval is büszkélkedhet, s talán nem csoda, hogy mindketten – Béla és Róbert – zongoráznak. Szakcsi Lakatos Róbert sokáig külföldön élt, Svájcban tanult. Édesapja helyett ment ki 1995-ben zongorázni, s ott javasolták, hogy felvételizzen a svájci Zeneakadémiára. Fel is vették klasszikus zongora szakra. Később átiratkozott a dzsessz tanszékre, s közben klubokban játszott Svájc és Németország több nagyvárosában.