Kelemen, Klementina

„Nem dobolok, hanem zenélek…”

2006.05.22. 00:00

Programkereső

Öt éve működik Balázs Elemér saját zenekara, a Balázs Elemér Group. Az évforduló azért is fontos, mert Balázs Elemért sokan ismerik, és akárhol dobol, közreműködése szinte garancia a sikerre és a népszerűségre.

Balázs Elemér

Az öt év igazolja azt is, hogy a jazzben más a siker mércéje, mint a könnyűzenében – aligha lehet tehát a kettőről egy szinten beszélni. A zenekar két nagy koncertet tervez a tavaszi-nyári fesztiválszezonban. Augusztus 9-én a Városmajori Szabadtéri Játékok keretében adják jubileumi koncertjüket, amely több szempontból is izgalmasnak ígérkezik, legközelebb pedig a Művészetek Palotájában lépnek föl május 8-án: a Fesztivál Színház közönsége előtt magyar népdalfeldolgozásaik csendülnek fel, Palya Bea és Szalóki Ági közreműködésével. Balázs Elemért H. Magyar Kornél kérdezte a jeles évforduló kapcsán.

- Hogyan értékeled az elmúlt öt évet? Honnan indult és hova tart a zenekar?

- Ez az öt év csupán szimbolikus, hiszen a zenekar már 2000-ben megalakult, de mégis az első lemezfelvételtől számítjuk a működést, ez pedig 2001-ben történt, amikor megszülettek az Around the World felvételei. Első koncertünket a lágymányosi Új Vár Klubban adtuk; rettentően izgultam, hiszen amikor a szervezőktől megkaptam a meghívást, ők még nem tudták, hogy egy teljesen új zenekart akarok bemutatni. Az addigi zenekarokhoz képest nagy létszámú együttest raktam össze, és még nem volt elég tapasztalatom ennyi ember irányításában. Persze a debütálás jól sikerült, és visszatekintve az elmúlt öt évre, azt gondolom, életem egyik legjobb választása volt, hogy megalapítottam ezt a zenekart. Remek zenészek fogadták el a meghívást, akik később nagyon jó barátaimmá is váltak. Szerintem, aki valaha a zenekarban volt, jól érezte magát benne – azokra is gondolok, akik már nem játszanak velünk: Czerovszky Henire, első énekesnőnkre, Juhász Gáborra, egykori gitárosunkra és Szandai Mátyás bőgősre. Sikeres a zenekar, külföldön is rengeteget játszottunk, és ami még kiemelten fontos: a magyar közönség nagyon szeret minket – megkockáztatom, hogy az egyik legkedveltebb itthoni jazz-zenekarrá sikerült fejlődnünk. Emiatt vagyok a legboldogabb. Ha az ember alapít egy sikeres zenekart, két dolog miatt lehetnek az elején álmatlan éjszakái: az egyik a kötelesség, hogy a zenész szakmának be kell mutatkozni, az izgalom, hogy vajon elfogadnak-e a kollégák. A másik pedig az, hogy a közönség szeressen. Nekem talán az utóbbi a legfontosabb, hiszen ha zenekart alapítok, elsősorban a közönséget szeretném megszólítani, sőt szeretném, ha aktívan részt venne a koncertjeink műsorának kialakításában is. Augusztus 9-én kerül sor jubileumi koncertünkre a Városmajori Szabadtéri Színpadon, és azt szeretnénk, ha a közönség mondaná meg, mit játsszunk az elmúlt öt év terméséből.

- "Nótakérés"?...

- Bizony. A honlapomon (www.balazselemergroup.hu) szervezek egy szavazást, aminek a keretében bárki elküldheti tíz legkedvesebb Balázs Elemér Group-dalát. A szavazatok alapján fogjuk összeállítani a koncert műsorát. Úgy tervezzük, hogy a koncert felvételét CD-n és DVD-n egyaránt kiadjuk még az év vége előtt. Így egyfajta élő best of-felvétel születne, ami a maga nemében elég egyedi vállalkozás. A zenekarnak egyébként ez lenne az első DVD-je.

- A korábbi tagok is részt vesznek ezen a koncerten?

- Csak a mostani tagokkal játszunk. Nagyon izgalmasnak érzem, hogy a jelenlegi zenészek egyéni stílusával hogyan szólalnak meg a korábban lemezre vett szerzemények. Lamm Dávidot, új gitárosunkat néhány klubkoncerten mutattuk be az év elején. Nagyon sok fiatalt láttunk vendégül, és elsősorban a régi számainkból válogattunk; izgalmas volt, ahogy Dávid megtalálta ezekben a saját szerepét.

- Már két énekesnője is volt a zenekarnak. Talán nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy hiányolom az énekesnő szólórészeit a zenétekben. Winand Gábor egyedi stílusa fantasztikusan bontakozik ki szinte minden számban, míg Hajdú Klára mintha kicsit bátortalanabb lenne ezen a téren…

- Klárinak és régen Heninek is (Czerovszky Henriette – a szerk.) adtunk és most is adunk megszólalási lehetőséget, de mindig rájuk bízzuk, hogy ők ezzel milyen fokon élnek. Gáborral, az ő megdöbbentő stílusával nehéz egy szintre jutni, a lányok szerintem ezt ismerték fel, és az iránta érzett tisztelet kényszeríti őket óvatosságra. Gábort még Al Jarreau is nagyon lelkes szavakkal méltatta, amikor Magyarországon járt. Klári a téma eléneklésével azt mondja el, amiről neki az egész szerzemény szól. Nagyon jó esztétikai érzéke van, képes a témát a lehető legszebb intonálással tolmácsolni. Ebben érzi a kiteljesedést, és ettől egyelőre nem akar elrugaszkodni. Persze a jövőben ez is változhat.

- A neveddel négy formáción belül találkozhat leggyakrabban a közönség: a saját zenekarod mellett Vukán György zongorista oldalán a Creative Art Ensemble-ban, a Trio Midnight alapító tagjaként, illetve nem utolsó sorban Dés László mellett. Zenészként, hangszeresként vannak-e eltérések a vállalt szerepedet tekintve ezekben az együttesekben?

- Soha nem éreztem úgy, hogy volna. Mindenütt arra koncentrálok, hogy az épp megszólaló zenét, annak a harmóniáját segítsem – ennyiben mindenki ugyanazt várja tőlem. Hál’ Istennek olyan produkciókba hívnak, ahol nemcsak dobolnom, hanem inspirálnom is kell, ez pedig rettentően fontos nekem. Emellett meggyőződésem, hogy a visszafogottság, az alázatos mértéktartás az alapja a közös zenélésnek. A szólistát segítem, ami azt jelenti, hogy zenélek, nem pedig egyszerűen dobolok – ha érted, mire gondolok. Fiatal koromban nagyon érdekelt a technikai csúcsok meghódítása, de azt gondolom, hogy ha zenekarban, zenészekkel játszom, akkor ezen a szinten gyorsan túl kell lépni. Nagyon érdekes, hogy amikor itt járt Jack DeJohnette vagy Al Foster, soha nem arról beszéltünk, hogy milyen típusú vagy hány collos a pergődobom vagy a cintányérom. Zenei kérdésekről beszéltünk, felülemelkedve a dobosok szakmai kérdésein.

- Térjünk vissza legutóbbi lemezetekhez, hiszen a legközelebbi nagy koncerten, május 8-án a Művészetek Palotájában ezt adjátok elő. Jazz-zenészként hogyan leltél rá a magyar népdalkincsre?

- A feleségem néptáncos a Magyar Állami Népi Együttesben. Otthon gyakran énekel népdalokat, és lemezjátszóról is gyakran ezek szólnak. Ez az állandó háttérélmény adta az alapmotivációt: egyszer csak leültünk a zongora mellé, és elkezdtünk harmóniákat építeni a dallamok köré. A koncerteken nagyon jó hangulat kerekedett, amikor ezeket bemutattuk, úgyhogy gyorsan világossá vált, hogy akár egy egész lemezt is építhetünk erre a koncepcióra. A Magyar Népdaloknál két nagyon markáns népdalénekessel sikerült együtt dolgoznunk – erre nagyon büszke vagyok. Palya Bea és Szalóki Ági hihetetlen lelkes partner volt a közös zenélésben.

- Ez persze azt is jelenti, hogy három énekesnő közreműködik a lemezen és a színpadon egyaránt – szinte óhatatlan egyfajta rivalizálás kialakulása, amelyből akár nagyon izgalmas zenei pillanatok is születhetnek…

- Érdekes, mert nem ez működik. Bea és Ági nagyon jó barátok, szinte testvéri a viszonyuk, Bea amúgy is gyorsan a szívébe zárja azt, aki szimpatikus neki. Klára mélységes tisztelettel fordul a két lány felé, az ő alapállása a színpadi élmények befogadása. Ugyanakkor az ő más irányú képzettsége, különleges hangszíne a népdalosok szimpátiáját vívta ki viszonylag gyorsan. Harmónia és barátság van köztük, és ez befolyásolja majd a Művészetek Palotájában is a teljesítményüket – ott is egyszerre lépnek színpadra.

- Nemrégen a Nemzeti Hangversenyteremben hallgattam egy magyar népzenei programot, amely a rendkívül magas színvonal ellenére valahogy nem kelt életre a palota decens, tiszteletet követelő falai között. Milyen hangulatra számítasz a májusi koncerten, vajon hogy fogadja a Fesztivál Színház közönsége a jazzes népdalfeldolgozásaitokat?

- A jazz műfaja, lüktetése, harmóniavilága mindenképp lehet kapocs a népdalok, a táncházak oldottabb közössége és a palota emelkedett hangulata között. A lemez anyagát egyébként már többször játszottuk koncertteremben: a Vármegyeháza udvarán, a Thália Színházban nagyon jó fogadtatásra leltünk. A sikerre Bea és Ági részvétele akár garancia is lehet: a két hölgy improvizál is a népdalok feldolgozásaira, bár ez a szerep először nekik is merőben új volt. Jó szívvel vették a bátorítást, és a kezdeti megszeppenés után gyorsan ráéreztek a zenei szabadságnak erre a hihetetlen izgalmas dimenziójára.

NÉVJEGY
Balázs Elemér dobosként és zeneszerzőként immár másfél évtizede meghatározó alakja a magyar jazzéletnek, s 1995 óta zenekarvezetőként is működik. Játszott a No-Spa zenekarban, oszlopos tagja a Trio Midnightnak, állandó dobosa a Creative Art Ensemble-nak. Részt vett számos nemzetközi jazzfesztiválon, egyebek közt Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Dániában vagy Észtországban; dolgozott Anette Lowmannel, Stepko Gutt-tal, Zbigniew Namyslowskival, Jukka Perkóval, Paolo Fresuval, Stéphane Belmondóval, Steve Houbennel, Lee Konitz-cal, Art Farmerrel, Pat Methenyvel, Rick Margitzával, Charlie Marianóval, Randy Breckerrel és Al Jarreau-val. Szólókarrierje két főbb szakaszra osztható: triójával, illetve kvintettjével három lemezt készített (Fly Bird (1995), My New Way (1997), Always That Moment (2000 – „Az év magyar jazzlemeze” a Gramofon magazin kritikusi szavazása alapján). 2002 óta a Balázs Elemér Groupot vezeti, mely ugyanabban az évben az Around the world című albummal debütált, és azóta négy lemezt jelentetett meg. 2005-ben Refracting Sounds címmel megjelent lemezük a MaHaSz Gramofon-díját kapta, valamint az év jazzlemeze lett. 2004-ben készítették el Balázs Józseffel közösen Salamon András: Getnó című filmjének kísérőzenéjét, amelyben a Balázs Elemér Group zenészei közreműködnek. Balázs Elemér 2005-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetést kapta.

Kedvenc zenész: Keith Jarett, Pat Metheny, Charlie Haden, H. Purcell, G. F. Händel, J. S. Bach
Kedvenc hanglemez/kompozíció: Pat Metheny: 80/81; Offramp. Keith Jarrett: My Song; Standards Vol. 1.; Händel: Suites; Purcell: Te Deum
Kedvenc film: Szép remények (Dickens regényéből); Bertolucci: Utolsó tangó Párizsban
Kedvenc könyv: Richard Bach: A sirály
Kedvenc étel: tonhal, rakott burgonya