Lukács

Népi színek Debrecenben

2006.08.01. 00:00

Programkereső

A XXII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny programkínálata idén új színfolttal gazdagodott: az ötnapos fesztivál folklór rendezvények gazdag választékával bővült.

Akár maga a kórusverseny, a folklórrendezvények jelentős része is ingyenes volt, bárki meghallgathatta őket, legyen akár résztvevő kórus tagja, turista vagy helyi érdeklődő. A népzenei program gerincét négy együttes alkotta. A dél-szibériai Huun-Huur-Tu, a bolgár Angelite Nőikar, a szardíniai Tenores di Bitti, valamint Sebestyén Márta és barátai, Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás.

Július 27-én és 28-án este kilenctől a Kölcsey Konferenciaközpont díszudvarán felállított színpad adott helyet a fellépőknek. Nemcsak az előbb említett hivatásos együtteseknek, hanem azoknak a kórusoknak is, akik késztetést éreztek arra, hogy bemutassák hazájuk vokális népzenéjét. Egészen más volt ebben a sokkal kötetlenebb, felszabadultabb miliőben is meghallgatni a díszterem szigorú színpadáról már ismerős kórusokat. A szereplők a rendezvény ünnepélyes záróhangversenyén folklórdiplomában részesültek.

A csütörtök és péntek esti szabadtéri koncerteknek valódi fesztiválhangulatuk volt. Jól esett az egész napi ’45 utáni kórusmuzsika után egy pohár finom nedűvel a kézben ücsörögni a Konferenciaközpont kis színes kútjának hídján, a teret övező kocka alakú díszköveken, vagy a hangverseny előtt frissen berendezett nézőtér székein. Az esti rendezvényekre nemcsak a kórusverseny állandó közönsége volt kíváncsi: a járókelők, a magyar és külföldi turisták, valamint a Debreceni Nyári Egyetem hallgatói is megálltak egy-egy félórára.

Nagy sikere volt a Huun-Huur-Tu együttesnek. A négy férfi a 150.000 lelket számláló tuva népcsoport ősi zenélési módjait őrizte meg. Ezek közül talán a legérdekesebb az úgynevezett "xöömei", amely legegyszerűbben egy profondó torokhang-technikaként írható le – a keleti sztyeppék hátborzongató, messziről jövő, szokatlan zenéje. Szépek és különlegesek voltak saját maguk készítette hangszereik. A szabadtéri koncerten néhány feldolgozás erejéig közösen muzsikáltak a bolgár Angelite Nőikarral – ezeknek a műsorszámoknak azonban eléggé "dobjunk össze valamit erre a haknira" hangulatuk volt.

A nőikar sokkal jobban tetszett a július 29-i Folklór Gálán, ahol saját népzenei ihletésű feldolgozásokat adtak elő. A tömeges "népzenésített" hangképzéssel azonban ekkor sem tudtam megbarátkozni. Ami egy-egy szólóénekes esetében túlzás, azaz préselés, és kiabálás nélkül szép lehet, egy teljes nőikarnál csupán az ambitus beszűkülését hozza magával és azt a hatást, amit leginkább "veresegyházi asszonykórus"-effektként lehet jellemezni, if you know, what I mean.

2207a513-c8b0-4b63-b5b7-1afb28a3a6ee

A Tenores di Bitti énekegyüttest négy férfi alkotta, akik Szardínia szívéből érkeztek a fesztiválra. Műsorukon világi és vallásos szövegű énekek is szerepeltek. Énektechnikájukat, amely szintén torokhangokra és a felhangok kiaknázására épült, az Unesco a Világörökség részévé nyilvánította. A dallamokat háromszólamú, ritmikusan lüktető, tág felrakású akkord kísérte, illetve váltogatta. Segített a közönség fülének az eligazodásban, hogy előadásuk elején egyszer mind a négy szólamot bemutatták egyesével is. Hogy "külön világot alkossanak maguk", a négy férfi egy kis átmérőjű, csaknem zárt körben helyezkedett el a színpadon. Intonációs szempontból természetesen a kísérő szólamok közül a középsőnek volt a legnehezebb, ezt azonban nem hallottuk, inkább csak láttuk, amikor a füle mellett ernyőt formált a kezeivel, hogy jobban hallja a mellette lévőket.

A szombat délutáni gálaműsor zárásaként Sebestyén Márta, Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás lépett színpadra. Az énekesnő olyan programot állított össze, amelyben magyar népdalok és európai rokonaik, azonos gyökerű, de hangulatukban, szövegükben, tempójukban vagy díszítéseikben mégis különböző dallamok integettek egymásnak barátságosan. A vállalkozás a művésznő bájos magyar-angol kommentárjaival, anekdotáival fűszerezve érdekfeszítő és élménydús volt mind hazaiak, mind pedig külföldiek számára. Egy ilyen hangverseny egyaránt felüdíti a szellemet és a lelket.