Tekla

„Idős” és időtlen zene

2006.11.16. 00:00

Programkereső

Los Angelesben fél tíz van, amikor telefonálok, nálunk este – már sötét, a közeli nagy forgalmú főúton még tart a dugó. Tony Lakatos a szállodaszobában üldögél, én kinn a konyhában és arra gondolok, hogy tulajdonképpen szép idők voltak azok az idők, amikor még nem lehetett telefonon lebonyolítani egy interjút.

Tony Lakatos

Mert így hiányzik kicsit – hiába a közvetlen és zörejmentes hang – a másik személye a beszélgetéshez: hallani csupán az „alanyt” nem elegendő ahhoz, hogy élővé és élvezetessé tegyem a beszélgetést. Egy olcsó megoldáshoz folyamodom: mivel zenészről van szó, a legegyszerűbben úgy teremthetek vele elevenebb viszonyt, ha beteszem egy lemezét. Igaz, miközben Tony Lakatos lemezét hallgatom, már egyre kevésbé van kedvem ahhoz, hogy beszélgessünk. Inkább csak üldögélnék, boroznék, boronganék. A Move It szól. Némi rap-betét és remek muzsika. Tony Lakatos szinte mindenkivel játszott, aki valamit is számít ma a jazz világban. Egy kedves hang szól bele a telefonba, a szálloda recepciósa. Elmondom, hogy egy magyar laptól vagyok, természetesen tudja, miért telefonáltam. Tíz másodperc múlva már Tony Lakatos van a vonalban.

- A zenéjét egy pár éve készült interjúban Time Musicnak titulálta. Mit is jelent ez a kifejezés?

- Igen, ez pár évvel ezelőtt volt, azóta már túlléptem azon a korszakon. Az a korszakom is fontos zenéket tartalmazott, de nincs általános és a lemezen túlmutató jelentése. Egy szakasza volt az életemnek, szívesen játszottam. Megpróbáltunk a jazz különböző korszakaiból származó különböző zenéket egymás mellé rakni, swinges hangzás mellé egy kis bebopot tenni: időutazáshoz hasonló kísérlet volt. Ezért ez a lemez címe. Egy számon belül három idő, három különböző kor jelenik meg. De válasz is akart lenni a divatos world musicra, ami népek és világok zenéjéből válogat és tesz össze részeket.

- És a mai, jelenlegi korszakát hogyan nevezné? Ezt mi jellemzi?

- Most készítettem el Gipsy Colours című lemezemet, egy évig turnézunk vele majd Nyugat-Európában. Magyar vonatkozási is vannak, magyar zenészekkel játszunk roma zenéket. (A közreműködők – illusztris – névsora: Roby Lakatos hegedű, Snétberger Ferenc gitár, Szalóki Ági és Rostás Mónika ének, Rostás Csaba szájbőgő, Lukács Miklós cimbalom, Szakcsi Béla Lakatos zongora,Lakatos András dob, Orbán György bőgő, Horváth Kornél ütőhangszerek.)

- Az utóbbi időben egyre több tehetséges fiatal jazz-zenész tűnik fel Magyarországon.

Igen, nagyon sok tehetséges zenész van, ami részben a bartóki hagyománynak köszönhető, másrészt annak, hogy lehetőséget kapnak a fiatalok, és magas színvonalú a zeneoktatás. Nagyon tehetségesek a magyar zenészek. Egyéniségek. Nagyon erős és érdekes egyéniségek – azt
hiszem, ez a titka, hogy olyan kiváló muzsikusok lettek. A legfejlődőképesebbek szerintem Európában. Nyitottak, érdeklődőek.


Tony Lakatos

- Az Ön édesapja még éttermekben játszott…

- Igen, a hatvanas-hetvenes évek az éttermi muzsikálás fénykorát jelentették, szinte minden jobb étteremnek volt saját zenekara. Ma már csak elvétve egynekkettőnek van, de ott is legfeljebb csak
betévedő turistáknak játszanak. Pedig ezeknek a zenekaroknak a tagjaiból, illetve az ő fiaikból lettek kiváló zenészek. Ez a mostani lemezem sem az autentikus roma zenéket használja, hanem ezeket az éttermi melódiákat.

- Az egyik barátom családja is nagy múltú roma éttermi zenészekből áll, de a barátom már könnyűzenészként lett sikeres. Nemrég beszéltem egy kitűnő énekesnővel, aki azt mondta, ma már igazi, jó énekesnők inkább csak a könnyűzenében vannak, nem a jazzben.

- Nem értek vele egyet. Nem vettem észre. Szerintem ilyet olyasvalaki mond, aki gyors népszerűségre törekszik, aki pénzért akar énekelni.

- Hallgat egyébként könnyűzenét is?

- Soha nem vettem még lemezt, de hallgatok, elég sokat, rádiót. Azt hallom, amit a rádiók leadnak.

- Mivel tölti az idejét a szállodákban, távol a családtól?

- Most például éppen vettem egy appel számítógépet, egy laptopot, azzal foglalkozom. Ez a gép már akkor felmegy a WIFIre, ha kinyitom. Rengeteget változott az életünk ezektől az új szerkezetektől, ma már elképzelhetetlen az életem például e-mail cím nélkül. Autót nem béreltem, és itt Los Angelesben elég nehéz autó nélkül kimozdulni.

- Kikkel játszott Los Angelesben?

- Egy lemezfelvételünk volt a Catalina Clubban, ami egy elég híres klub West Hollywoodban. Art Davis-szel játszottam együtt, aki Coltrane-nel is zenélt együtt, és itt igazi legendának számít.

- Kivel volt a legérdekesebb játszani az elmúlt években?

- Mindenkivel más. Mivel érdekes, nagy egyéniségekkel játszom, nem mondhatom senkire, hogy vele jobb volt játszani, vagy hogy valakivel rossz volt. Az egyéniséget keresem, az egyénit azokban, akikkel játszom. Mivel eszembe jut egy történet, és úgy érzem, az említett közvetlen kapcsolat hiánya miatt kezd egy kicsit leülni a beszélgetés, megpróbálok felidéztetni Tony Lakatossal egy zenész anekdotát, de megkerüli a kérdésemet. A zenészekről, a kortársakról beszélgetünk. Az egyik legjobb és legérdekesebb zenésznek Chris Pottert tartja, és hozzáfűzi, őt valószínűleg kevesen ismerik otthon.

- Miért érdekes zenész? Miért őt emelte ki?

- Nagyon érdekesnek találom, ahogy nagyzenekarokat megszólaltat. Nagyzenekarral dolgozni egészen érdekes feladat.


Tony Lakatos

- Nem követel olyasfajta diktátor hajlamokat, mint a karmesterség?

- Kétségtelen, hogy egy nagyzenekarban nem érvényesülhet mindenki egyénisége, nem játszhat mindenki a kedve szerint. Egy kvartettben mindenki elmondhatja a véleményét, nagyzenekar esetén ennek nincs helye, mert az káoszhoz vezethet, de a nagyzenekaroknál is érezni, hogyan jön át a zenész kifejezésmódja. Szeretem, ahogy Chris Potter a zenekarokat irányítja. Nem sikerül egyetlen sztorit sem kicsikarnom. De azt hiszem, az a történetet – minél többet hallgatom ezt a kedves és hallhatóan roppant intelligens zenészt, annál biztosabb vagyok benne –, amit egy gitáros barátomtól hallottam, jól jellemzi Tony Lakatos hozzáállását a zenéhez. Történt egyszer, hogy a barátom Tonyval és Tony Lakatos menedzserével, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Bosinak, vacsorázni ment, és Tony, mivel tudta, hogy az étteremben, ahova mennek, van zenekar is, a hóna alá csapta a szaxofonját. Bosi, mikor beléptek az étterembe, kérdőre vonta a zenészt. - Te most bazseválni akarsz? – Persze – hangzott válasz. - De holnap játszol a zeneakadémián, az emberek hatezer forintot fizetnek azért, hogy lássanak. - Ugyan, ezt nem mondod komolyan! - mondta, állítólag Tony Lakatos, és játszott az egyébként számára akkor még ismeretlen zenészekkel.

- 1981-ben került ki Németországba. Miért pont oda ment?

- Toto Blanke gitáros hívott meg néhányszor még a hetvenes években, hogy játsszak az együttesükkel. Egy-két évig aztán ott éltem, ahol Toto, Padernbornban, egy kis helységben Észak-Rajna Westfáliában. Majd egy rövid ideig Münchenben éltem. Utána kerültem a frankfurti Rádiózenekarhoz. Tizenhárom éve élek Frankfurtban. Remek zenészekkel játszhattam itt együtt, például Randy Breckerrel. Soha nem bántam meg, hogy ide költöztem.


Tony Lakatos

- Milyen gyakran jár haza?

- Nyáron egy hetet Magyarországon töltöttem, hiányoznak a régi barátok. Legközelebb december 12-én megyek, a brazil estemet fogjuk előadni Julia da Silvával. Frankfurtban elég sok brazil zenész él, velük csináltuk meg ezt a Jobim-estet. Antonio Carlos Jobim most lenne 80 éves. Szerintem az egyik legérzékenyebb, legjobb zeneszerző volt.

- Milyen a frankfurti jazzélet? Láttam, hogy elég sűrűn lép fel a Jazz Kellerben? Ez olyasmi, mint a mi Jazz Gardenünk?

- Igen, de azért komolyabb fellépőkkel. Jóban vagyok a tulajdonossal, havonta egyszer fel szoktam lépni. Németországban kiváló zenészek fordulnak meg. Mire a riport végére érünk, már nem hiányzik annyira a riportalany közvetlen jelenléte, Tony Lakatos közvetlensége és kedvessége feledteti, hogy ezer kilométerekre és időzónákra vagyunk egymástól. S hogy a szűken mért időben néhány fontos dologról, fontos zenészről nem ejthettünk szót. És csak azon gondolkozom, hogy hogyan is tudnám visszaadni Tony Lakatos megnyerő közvetlenségét.
De a zene, hiszen a lemez még nem ért a végére, választ ad. Elég pár percet meghallgatni, tulajdonképpen a 240-nél több lemez bármelyikéből, hogy ezt a közvetlenséget, érzékenységet, vagy ahogy Tony Lakatos olyan sokszor mondta: egyéniséget érzékeltetni tudjam.

NÉVJEGY
Tony Lakatos szaxofonos 1958. november 13-án született, 1981 óta Németországban él. Zenész családból származik, testvére, a hegedűs Roby Lakatos is híres muzsikus. Tony elvégezte a Bartók Béla Jazz Konzervatóriumot, világnagyságokkal muzsikált együtt több mint kétszáz lemezen. Játszott vele többek közt: Randy Brecker, Al Foster (rá Miles Davis dobosaként emlékezhetünk), Billy Hart, Anthony Jackson, Cecil McBee, Carla Bley, Geroge Mraz, Trilok
Curtu, Mike Stern, Clark Terry, Ernie Watts, Dusko Goykovich, Toto Blanke, Charlie Mariano. Pályafutását Németországban a Frankfurti Rádiózenekarnál teljesítette ki. Az első magyar zenész, aki bejutott a Gavin Report Top 10-be, vagyis az amerikai jazz-rádiók népszerűségi listájának első tíz helyezettje közé. Novemberben fellép a berlini jazz fesztiválon, a frankfurti Alte Operben, december 12-én pedig a budapesti Zeneakadémián.