Emma

A klarinét szerelmese

2007.02.19. 00:00

Programkereső

Néhány hete került a boltokba Fritz József együttesének legújabb lemeze Salute To Benny Goodman címmel. A hagyományos jazzstílusok iránt elkötelezett huszonkilenc éves klarinétos azt reméli: a Goodman-emléklemezt további „salute”-albumok követhetik majd.

Fritz József (fotó: Papp Tibor)

Fritz József a hazai jazzélet egyik "poeta doctus"-a, akit nem csupán saját előadásainak tökéletesítése, hanem az általa művelt zene - s különösen a jazzklarinétozás - történetének kutatása is közelről érdekel. Ráadásul nem tartozik a tudásukat másoktól féltve őrző guruk közé; jelenleg hat tizenéves növendéket avat be a hangszeres játék rejtelmeibe, de minden érdeklődőnek szívesen mesél a hangszer múltjáról, fejlődéséről, a neves márkák előnyeiről és hibáiról, illetve a nagy jazzklarinétosok műhelytitkairól.

Néhány éve már írt egy klarinéttörténeti összefoglalást, de tervei között szerepel ennek a korai munkának az átírása-frissítése, majd könyvformában való kiadása. Fritz perfekcionizmusát mutatja az is, hogy ízléséhez azok a jazzmuzsikusok állnak a legközelebb, akik a mesteri technikát és azt a bizonyos nehezen meghatározható „jazz-feeling”-et tökéletesen tudták egybecsiszolni. Így vált számára, részben az otthonról hozott első jazzélmények hatására, a legfontosabb klarinétossá Buddy DeFranco, a modern mesterek közül Gabriele Mirabassi, az egyik példaadó jazzművésszé pedig Oscar Peterson.

Fritz József Gene Kelly és Fred Astaire filmjeiben találkozott először a „swing-érzés”-sel, de mégiscsak Benny Goodman volt az a művész, aki érdeklődését felkeltette a jazzklarinétozás iránt Goodman Plays Gershwin című kazettájával: a nagy amerikai halálának huszadik évfordulója mellett ez a másik magyarázata a mostani lemez témaválasztásának. Goodman megkerülhetetlen klasszikus, még akkor is, ha ma már nem az ő lemezei jelentik Fritz számára a jazzklarinétozás csúcsát.

A kései Goodman, véli Fritz, már nem tudta megismételni a fiatalkori lemezein nyújtott teljesítményt. A magyar zenész az 1958-as brüsszeli világkiállításon készült Goodman-lemezeket emlegeti példaképpen: véleménye szerint az akkori új Goodman-nagyzenekarban minden jelentős szólista (Roland Hanna, Zoot Sims stb.) sokkal érdekesebb produkciót nyújtott a zenekarvezetőnél.

A Goodman Plays Gershwint a Chris Barber-, az Acker Bilk- és a Ferdinand Havlik-élmény követte a fiatalember életében, Fritz ekkor már módszeresen kezdte feltérképezni a Magyarországon hozzáférhető jazzklarinét-irodalmat, s rendszeresen hallgatta a Danubius Rádió vasárnap délutáni kétórás jazzműsorát, amelyben többek között Jimmy Giuffre, Stan Getz, Zoot Sims és a Four Freshmen zenéjével is megismerkedett.


Szeverényi Mátyás

Első lemezeit húsvéti locsolópénzeken vásárolta: Woody Herman, Ella Fitzgerald és Nat King Cole albumain művelhette tovább magát. Korábban, gyerekkorában főleg dixieland-lemezeket hallgatott családi körben. Már ekkor arra bíztatta klarinétos édesapja, hogy próbálja kihallani a hangszer játékát a nagy egészből. Azóta is a klarinétozás egyik nagy mestereként tiszteli Edmund Hallt, az Armstrong-zenekar szólistáját. Saját pályáján se lett hűtlen a dixielandhez: máig tagja a Freemen nevű különleges, alkalmi dixieland-formációnak. Az együttesben a klarinétos mellett egy tubás (Bényei János), egy bendzsós-énekes (Gáspár Pál), valamint egy gitáros (!) (Lamm Dávid) vesz részt, dobost nem alkalmaznak, viszont alkalmanként egy trombitással (Szénási László vagy Szekeres János, régebben Fekete István) egészülnek ki.

A magyar klarinétos pályáját, soundjának mind érettebbé válását sokban segítették külföldi találkozásai, fellépései. 1996-ban kijutott Párizsba a klarinétos világtalálkozóra, itt ismerkedett össze személyesen is Buddy DeFrancóval, aki azóta is figyeli szakmai fejlődését. Egy ideig úgy volt, hogy részt vehet Eddie Daniels személyre szabott amerikai kurzusán, de a klarinétos Fritz demójának meghallgatása után úgy nyilatkozott, hogy itt már nincs mit tanulni, inkább megszerzett tudását kell kemény munkával tovább csiszolnia. 1998-ban Oslóban léphetett fel a Joe Murányit kísérő Bohém Ragtime Band tagjaként. A norvég fesztivál utolsó napján Fritz József Mazura János tubással lehetőséget kapott a jam sessionön való fellépésre, ahol Roger Kellaway zongoristával játszhattak trióban.

Fritz József úgy véli, a gyakorló zenésznek érdemes megismerkedni hangszere minden vonatkozásával, felhasználhatóságának összes változatával. A jazzklarinétos például nem csupán a műfaj képviselőit kell, hogy megismerje, hanem jártasnak kell lennie a klasszikus klarinétirodalomban, valamint a klarinétot és rokonhangszereit felvonultató népzenékben. E zenei stúdiumok később nem biztos, hogy közvetlenül is megnyilvánulnak az előadásokban, viszont az előadóművész zenei tudatosságának részévé válnak, aminek igen nagy, bár közvetett jelentősége lesz a hangszeres zenész pályáján.

A Salute To Benny Goodman-en hallható együttes további tagjai is a műfaj legmegbízhatóbb, a koncerteket akár minimális próbával is derekasan végigjátszó egyéniségei közül valók. Szeverényi Mátyás gitáros például az egyik keresett budapesti session-zenész, akivel a klarinétos 2006-ban egy egyhetes müncheni sörkerti zenélés alkalmával került szorosabb munkakapcsolatba. Ott egyébként Szeverényinek bendzsóznia kellett (dixielandet játszottak), s a déltől késő estig tartó maratoni muzsikálások során a két fiatal zenész nagyszerűen összeszokott.


Cseh Balázs

Ugyanott vált a mai Fritz-együttes harmadik alaptagjává Molnár Péter bőgős is. Ők ketten javasolták Fritznek Cseh Balázs dobos szerződtetését a megalakítandó kvartettbe. Molnár ízig-vérig swing-zenész, Szeverényi pedig minden jazzstílusban otthon érzi magát, úgyhogy a zenekart a közös zenei ízlés is összetartja. Együttes törekvésük, hogy az általuk művelt jazz elsősorban entertainment legyen, vagyis szórakoztató zene, melyet a hallgató többedik alkalommal is mosolyogva, a lábával taktust verve hallgat végig.

A Salute To Benny Goodman tehát mindenekelőtt az előadói alázat albuma, kevésbé az újításé. Ebben a vonatkozásban a Fritz József által amúgy nem különösebben szeretett Diana Krall a példaadó énekesnő, aki – jelentős részben a marketing csodatetteinek eredményeképp – markáns stiláris újítások nélkül is el tudta érni, hogy az emberek ismét jazzt hallgassanak a nappalijukban és az autójukban.

A Fritz-lemez két vendégmuzsikusa közül Fekete István trombitást a klarinétos szintén korábbi „sideman”-korszakából ismeri. Fekete, akit néhány éve például Téli Márta együttesében lehetett hallani, most pedig Gyárfás István Old Amsterdam albumán szintén játszik, az egyik legprofibb magyar jazzmuzsikus: ezt a Goodman-lemez bármelyik trombitaszólója igazolhatja. A trombitás szólista jelenlétét a formációban az magyarázza, hogy Fritz mindenképpen akart a lemezen egy második fúvóst alkalmazni, mert úgy vélte, a klarinét, hangjának minden selymessége ellenére, fárasztó lehet a fülnek egyedüli fúvós hangszerként egy egész lemezen. Tömör hangzásával a trombita nemcsak érdekes színnel dúsítja a hangpalettát, hanem bizonyos mértékig az együttesből hiányzó zongorát is pótolni hivatott.
A zenekar énekesnője a Szentpétervárról hét éve Budapestre települt Daria Mirkina. Logisztikát tanult, s az iskola mellett kezdett énekórákat venni. A fiatal vokalista négy számban erősíti a Joe Fritz Bandet.

A klarinétos jó tíz éve egy Leblanc Concerto márkájú (Eddie Daniels által is kedvelt) hangszeren játszik, ez a hangszer hallható a lemezen is. Használ továbbá egy Leblanc Symphony 1-est is, azt a típust, melyen az ötvenes évek első felében többek között Jimmy Hamilton, Woody Herman és Buddy DeFranco muzsikált. E hangszeréről a sorozatszám azonosítása után kiderült, hogy egykor Woody Herman teszthangszere volt. A Symphony 1-est használja Fritz a klubkoncerteken, ugyanis a hangszer halk hangja miatt nem igazán alkalmas nagyobb formációkban való alkalmazásra.