Jenő

Kelta zenei ünnep a kőris havában

2007.02.19. 00:00

Programkereső

Barbár hordák, akik az ókorban a kincsszerzés vágyától hajtva törtek be a "civilizált" népek földjére, Itáliába, Makedóniába, Hellászba? Ha a ránk maradt ókori görög és itáliai történeti forrásoknak, vagyis ősi ellenségeinek hiszünk, valami efféle kép rajzolódhat ki a keltákról. Máig élő zenéjük azonban beszédesebb: mélyen megélt érzelmek, az összetartozás ereje, a misztikum iránti vonzódás fénylik át rajta.
139094e9-9231-42e5-b068-9c002f385112

Nevük a görög "keltoi" szóból származik, ami "barbár", "idegen" jelentéssel bír. A kelták az indoeurópai népek családjának tagjaként a Krisztus előtti második évezredtől az első századig, a mai Németország területéről a Brit-szigetekig, az Ibériai-félsziget északi részéig, Erdélyig, a Fekete-tengerig és Anatóliáig az egész európai kontinenst benépesítették. Mivel az egymástól független kelta törzsek szervezetlen hódításokat vittek végbe, ezért hanyatlásuk törvényszerű volt. Sok törzsük asszimilálódott a Római Birodalom egyéb népeihez, hatalmuk csak Írországban élt tovább. A kelta nyelvek két fő ágra bomlottak: a szigeti és a kontinentális csoportra, utóbbiak (a gall, a belga, a leponti vagy a keltibér) használói már rég elporladtak. A szigeti nyelvek közül a legtöbb mára szintén kihalt (a man-szigeti nyelv utolsó anyanyelvi beszélője 1974-ben halt meg), a mai napig az ír, a skót, a walesi és a breton nyelv maradt fenn, de mindegyiket a megszűnés veszélye fenyegeti.

A nyelvi kettősségnek némileg megfelel a kelta zenékre jellemző csoportokba rendeződés. Amíg az ír és a skót zenében a dallambeli építkezés több mint két oktávot fog át, addig a breton és walesi melódiák zártabb tartományban mozognak. Előbbiek jellemzően pentaton szerkezetűek. A tradicionális kelta zenéket majdhogynem a megszólaltatásukra használt hangszerek definiálják legjobban. A hegedű (fiddle) különösen az ír és a skót zenében használatos. A fuvolát és a bádogsípot (tin whistle, pennywhistle) elsősorban az írek kedvelik. A dudát általában a skót népzenével azonosítják, ám az íreknél is elterjedt (uilleann pipe), sőt létezik northumbriai, bretagne-i (binou) és spanyol változata (gaita) is. Fontos még a bretagne-iak által kedvelt, oboaszerű bombarde, a legtöbb kelta nyelvterületen elterjedt kistestű hárfa, az ír zenéből hódító útra indult keretdob (bodhrán), az importált bendzsó és gitár, valamint a különféle hangolású szabad nyelvsípos hangszerek egész családja (harmonika, bandoneon, melodeon, koncertina, melyek squeezebox gyűjtőnéven is ismertek). A hangszerkíséret nélküli ének a sean-nós (jelentése "régi stílusú"). A zene eredetileg a különböző jeles alkalmakkor, esküvőkön, szentek napján előadott táncokat volt hivatott kísérni. A tradicionális táncok közt van a reel, a hornpipe és a jig, s a mazurka és a polka szintén importcikként került használatba.

Bár egyes területeken a kelta zene megőrizte jelenlétét a mindennapokban, például az ír kocsmákban vagy a bretagne-i fest noz-nak nevezett ünnepségeken, Walesben mondhatni újra fel kellett fedezni a zenei tradíciókat. Ehhez képest Spanyolország egyes területein, például Galíciában és Asztúriában a népzene kelta elemeket mutat, noha a kelta nyelvek ott már rég kihaltak. A kelta népzenei irányzatokkal kapcsolatos tudatosság akkor erősödött meg, amikor az 1960-as években világszerte rendkívüli érdeklődés támadt a népzenei hagyományok felelevenítése iránt. A kelta zene újbóli felfedezése szinte egy személyben volt köszönhető Alan Stivell multiinstrumentalistának, aki breton hárfán, skót dudán, keretdobon, ír fuvolán és bádogsípon is megtanult játszani még tizenéves korában. 1971-ben kezdett lemezfelvételeket készíteni, melyeken az ősi ír és breton dallamok felelevenítése mellett az autentikus zenei elemek rockzenével való vegyítésére is vállalkozott. Szintén úttörő szerepet vállalt a kelta muzsika életre keltésében Seán Ó Riada és a Chieftains, a Clancy Brothers, a Dubliners, majd a Clannad.

Ötödik éve rendezik meg Európa-szerte ezt az eseménysorozatot, amelyen minden évben két-két fellépőt hallhat a nagyközönség. A tradíciókhoz való kötődés a rendezvény kettős értelmében is megmutatkozik. A tavaszünnepek – a Szt. Brigittához fűződő Imbolc és Szt. Patrik napja – a kelta mitológiában is fontos szereppel bírnak. Idén két zenekar, a Johnny Connolly, Marcus Hernon és Steve Simmonds alkotta hármas, valamint a Hamon–Martin Quintet utazza be Európát mint a kelta zene nagykövetei. Connolly az írországi Connemara szülöttje, aki gyerekkorában autodidakta módon tanult meg harmonikázni egy szimpla gombsoros hangszeren, a melodeonon. Később a két gombsoros harmonikán való játékot is elsajátította, de a szívéhez máig a melodeon áll legközelebb. Földije, Marcus Hernon nemcsak megszólaltatja, hanem készíti is a tradicionális ír harántfuvolát. Connolly előszeretettel játszik vele, hiszen ahogy mondja, bármilyen hangnemben is kezdjen egy dalba, Hernon követni fogja őt. Simmonds ugyan Új-Zélandon él, de szintén ír származású, gitárjátékával és énekhangjával teszi teljessé a trió hangzását. A Hamon–Martin Quintet Bretagne-ból érkezik. A Hamon testvérek közül Mathieu Franciaország észak-nyugati csücskének legkiemelkedőbb énekese. Tehetsége, érett megszólalása 1991 óta kápráztatja el hallgatóit. Testvére, Erwan kilencéves kora óta játszik bombarde-on és harántfuvolán. Versenygyőzelmek, fesztiválszereplések sora áll mögötte, ma már tanítja is a tradicionális bombarde-játékot. Janick Martin, a zenekar másik névadója még csak 28 éves, de már húsz éve játszik harmonikán; Anglia, Franciaország, Írország fesztiváljain ünnepelték. Peter Ronan 2002-ben csatlakozott a trióhoz, aki csellón kezdte tanulmányait, ám ír dudán is megtanult játszani, majd a cistre (ír buzuki) mestere lett. A zenekar Erwan Volanttal vált kvintetté, aki elektromos és akusztikus basszusgitáron játszik. A tradicionális kelta zene mellett a jazz is nagy hatással volt rá.

(2007. március 4. vasárnap 19:30 Fesztivál Színház – Celtic Spring Festival; km.: Hamon-Martin Quintet (Franciaország); Johnny Connolly, Marcus Hernon, Steve Simmonds (Írország)