Cecília

Snétberger Classic

2007.02.21. 00:00

Programkereső

Snétberger Ferenc olyan kincsre lelt gitárjában, amilyenre kevesen: keze alatt a hangszer médiummá válik, amely több szempontból is természetfeletti dolgokra képes. Nevezhető szemrebbenés nélkül varázslásnak is – nem bűvészkedésnek! – az a jelenség, amikor a legnagyobb hangszeresek pusztán a belőlük áradó színpadi kisugárzással képesek hatást gyakorolni a közönségre.
d8032f42-fb2a-43a3-ba11-0a33a0496d42

Mellőzik a meglepetések puffogtatását, nem törekednek lélekszakadva újdonságok bemutatására, szinte ugyanazt a megszokott stílust mutatják be minden koncertjükön, apróbb tematikai váltásokkal. A hatás mégis katartikus. Vajon hogyan csinálják?

Snétberger Ferenc közel húsz éve a világ egyik legegyénibb stílusával rendelkező gitárművésze. Azóta nem lehet szem elől téveszteni, amióta Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal közösen megalapította a Trio Stendhalt: a kamarajazz-formáció a ’90-es évek elején a mainstreamtől elszakadó, puritán, de szellemes hangszerelésű, különböző invenciókat egyedi stílusában összeforrasztó muzsikát játszott. Koncertjei sajátos báját az adta, hogy tagjai az elsők között kapták meg az élettől azt az ajándékot Magyarországon, hogy jazz-zenészként teltházas, őrjöngő közönség előtt játszhattak.

Snétberger – a brazil Egberto Gismontihoz vagy az amerikai Ralph Townerhez, az Oregon együttes művészeti vezetőjéhez hasonlóan – évek óta kiforrott, statikus hangzásvilággal rendelkezik. Ezeknek a művészeknek a keze alatt a gitár sikeresen helyettesít akár egy kisebb szimfonikus kamarazenekart is. Ennek éles ellenpontjaként virtuóz dinamikai és ritmikai megoldásai jóval túlmutatnak egy kamarazenekar kapacitásán. Nem utolsó sorban Snétberger is – két kollégájához hasonlóan – olyan dolgokról mesél a klasszikus gitárral, amelyekre szavakat aligha találnánk. Az a fajta poézis, líraiság, amellyel képes szállni témáinak ívén, ritkán hallható más környezetben.

Snétberger nemzetközi megítélésére jellemző, hogy jelenleg is hét önálló lemeze érhető el az európai jazz egyik fellegvárának számító Enja Records honlapján, legutóbbi koncertjei közül pedig szívesen gondol vissza arra, amelyiken Bobby McFerrinnel zenélt közösen. Saját triójának felvételét, a Nomádot – Arild Andersen bőgős és Paolo Vinaccia ütőhangszeres közreműködésével – 2005. november közepén mutatta be a Művészetek Palotájában. Bár Snétberger szerint a tagok teljes zenei egyenjogúságban képesek harmonikus együttműködésre és műhelymunkára, a formáció neve világosan sugallja, hogy a magyar gitáros zenei ötletei alkotják a kiindulópontot a közös kibontakozáshoz.

A kortárs kamarazenélésen túl Snétberger szólókoncertekkel is hűséges, visszatérő vendége hazájának. Amikor egyedül lép a színpadra, talán akkor képes igazán megvillantani hangszeres stílusának sokoldalúságát. Pengetésének változatossága közel-keleti ihletettségre utal, ám a lantjátékosoknál bevallottan még nagyobb, eleven hatást gyakorolt rá az indiai klasszikus zene pengetőseinek – szitár-, száród- és vínaművészeknek – a játéka. Hasonló a helyzet a flamencóval is. Snétbergert olykor flamenco-gitárosnak nevezik – könnyelműen. Az andalúziai zenei motívumok – hasonlóan az indiai hatáshoz – mély nyomot hagytak ugyan a művész zenei egyéniségén és harmonikus módon beépültek játékába: az egyedi stíluspárosítás elemzése közelebb viheti a hallgatót Snétberger művészetének titkaihoz. Aztán jön a barokk zene, élén Bach életművével, a cigányzene Európa-szerte változó arcai, az otthoni vendéglátózás jellegzetes, andalító bája… Az alkímiát a brazil zene teszi teljessé, amelyet Snétberger gyerekkora óta tanulmányoz szenvedélyesen.

A klasszikus értékek iránti érdeklődés legfontosabb lenyomata Snétberger művészetében a szimfonikus kamarazenekarral kísért gitárhangversenyek előadása. A program sarokköve nem lehet más, mint Joachin Rodrigo Aranjuez concertója: az "örökzöld" darab kitartó műsoron tartása Snétberger alázatos gesztusa, elkötelezettsége a gitár hagyományos szerepe mellett, amelyet évszázadokon át betöltött az európai zene történetében. Snétberger saját szerzeménye, a Népem emlékezete (In Memory of My People) a roma holokauszt áldozatainak állít méltó emléket. A háromtételes versenydarabot hét évvel ezelőtt a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével vette lemezre a tekintélyes német Enja kiadó. A márciusi Müpa-koncerten Lendvay József hegedűművész és a Danubia Szimfonikus Zenekar szólal meg. Lendvay a laza kompozíciós elvek mentén kibontakozó Empathy című darab magyarországi bemutatóján közreműködik. A Héja Domonkos vezette szimfonikus társulat nemrég komoly tapasztalattal lett gazdagabb gitárkíséret terén, hiszen tavaly novemberben a franciaországi flamenco-virtuóz, Juan Carmona gitárversenyének szimfonikus kíséretét tolmácsolta. A jeles esemény természetesen akkor a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben zajlott le akkora sikerrel, mint amekkorára most Snétberger Ferenc is biztosan számíthat.

(2007. március 7. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem: „Snétberger Classic” – Snétberger Ferenc gitárkoncertje; Joaquín Rodrigo: Concierto de Aranjuez; Snétberger: In memory of my people – gitárverseny; Empathy – dallam gitárra, hegedűre és vonósokra; km.: Lendvay József (hegedű), Danubia Szimfonikus Zenekar; vez.: Héja Domonkos)