Előd

Névjegy: Tommy Vig

2007.03.05. 00:00

Programkereső

Fél évvel ezelőtt futótűzként terjedt el a hír a magyar jazzvilágban: a legendás Tommy Vig ismét köztünk van, ötvenévi távollét után feleségével hazaköltözött. A zeneszerző-dobos-vibrafonos nem is váratta sokáig a közönséget, teljes energiával vetette bele magát a koncertéletbe.

Tommy Vig

Fellépett többek között a Zsámbék Jazz Openen, bemutatkozott a Nyitott Műhelyben, a Szépművészeti Múzeum jazzklubjában és a Magyar Rádió Márványtermében. Tommy Vig a Columbus-hajón is koncertezett kvartettjével, majd február legelején a Magyar Rádióban tartott ősbemutatót a Zsoldos Bélával közösen vezetett Üssdob formációval. Máté J. György ez utóbbi hangverseny másnapján beszélgetett vele.

- Hogyan sikerült 1956 után beilleszkedned az amerikai zenei életbe?

- Szerencses flótás voltam, hamar befogadtak, és mindig volt jó zenei állásom.

- Jó néhány más jelentős magyar jazzmuzsikus (Szabó Gábor, Bacsik Elek, Zoller Attila, Dudás Lajos stb.) szintén emigrációba vonult, Dudás Lajos ma is Németországban él és dolgozik. Ápoltad a kapcsolatot velük vagy más magyar jazz-zenésszel a kint töltött évtizedek alatt, vagy elszigetelődtél?

- Dudás Lajossal sokszor dolgoztam együtt, a mai napig szerepelünk duóban Németországban. Bacsik Elekkel igen sokat játszottam együtt Las Vegasban a hatvanas években, Budapesten pedig már 1946 és 1948 között. Szabó Gabival csak jam sessionön zenéltem Amerikában: ő más körökben mozgott. Zoller Attilával sohasem játszottam: ő New York-ban élt és dolgozott, én inkább Los Angelesben és Las Vegasban. Amerika nagy ország…

- Márai Sándor azt üzente az emigrációból egy barátjának, hogy nem ír többé levelet neki, mert a magyar belügyi szervek úgyis felbontják a borítékokat. Neked Amerikában volt valamilyen rálátásod a magyarországi jazz fejlődésére? Tudtad tartani a kapcsolatot itthon maradt ismerőseiddel, kollégáiddal?

- Körmendi Vili, Victor Máté, Kiss Imre és Blum Józsi meghívtak szerepelni, úgyhogy volt alkalmam együtt játszani a legjobb magyar zenészekkel. Legjobb barátaim Zágon Iván, Beamter Bubi és Radnóti Tomi voltak.

- Ha megkeresne egy magyar lemezkiadó azzal, hogy szeretne kiadni kinti munkáidból egy „Best Of Tommy Vig" című gyűjteményt, melyik darabjaidat válogatnád össze?

- Olyan sok kiadatlan fölvételem van, hogy elég lenne 20 CD-re is… nehéz lenne a választás. Legújabb felvételemen Roger Kellaway (zongora) és Dave Carpenter (bőgő) játszik: igazi jazz, mindenfajta megalkuvás nélkül.

- Túlzás nélkül állítható, hogy az elmúlt félszáz év legnagyobb amerikai jazzmuzsikusaival játszottál együtt. Melyikükről őrzöd a legjobb emlékeket?

- Henry Mancini talán nem tartozik az igazi jazz-zenészek közé, de vele olyan jó kapcsolatom volt, és olyan sokat dogoztunk együtt, hogy őt kell említenem, mint a legnagyobb amerikai zenei élményemet. Másodsorban Stan Kentont, akivel kb. huszonhat éves koromban kezdtem dolgozni, és nagyon komoly muzsikát játszottunk a Los Angeles-i Music Centerben.


Tommy Vig (foto: Pethő Zsolt)

- Dobosként és vibrafonosként is emlegetnek. Te elsősorban melyik hangszer művelőjének tekinted magad?

- Igazából mindkettőt nagyon szeretem. Kovács Lászlóval Miskolcon jazzdobolni fogok a szimfonikus zenekarral, olyan lesz, mint Beethoven Hegedűversenye, csak hegedű helyett dobfelszerelés áll majd a karmester mellett, és a hangzás körülbelül Kenton és Lutosławski között mozog majd. De persze 100%-ban Tommy Vig marad, jó vagy rossz: hű maradok önmagamhoz minden körülmények között. (Egyébként Beethoven a kedvenc zeneszerzőm, és közvetlenül utána Bartók Béla következik. Albert Ayler kvintettjét hallottam élőben New Yorkban, a Village Vanguardban 1959 körül: ott ültem tőlük egy méterre. Annál jobb vagy modernebb jazzt azóta se hallottam.)

- A jazz műfajában járatlanabb olvasó talán nem ismeri a vibrafont. Hogyan mutatnád be nekik néhány mondatban ezt a hangszert, és te miért szeretted meg?

- A vibrafon a zongora és a dob keveréke; melodikus, de ritmikus is: ezért szeretem!

- Keresett és sikeres amerikai magyar muzsikus voltál évtizedekig. Miért döntöttél mégis úgy, hogy hazaköltözöl?

- Amerika igen megváltozott ötven év alatt (1956-2006), leromboltak mindenfajta kultúrát, és a korrupció hihetetlen méreteket öltött az élet minden területén. Magyarországon még van érdeklődés a jó zene iránt: ez Európa.

- Milyennek látod amerikai szemmel a mai magyar jazz helyzetét? Szerinted min kellene változtatni ahhoz, hogy a magyar jazz nagyobb elismertséget szerezzen a világban?

- Ma még nem tudom, de lehet, hogy lesznek ötleteim. Zsoldos Bélán kívül Babos Gyulával, Gonda Jánossal, Márkus Tibivel, László Attilával, Kőszegi Imrével, Borbély Misivel, Deseő Csabával és Oláh Kálmánnal is jó kapcsolatot tartok. Szerintem Magyarország igen jó hely!

- Csupán néhány hónapja vagy Magyarországon, de eddig sem tétlenkedtél: fesztiválokon léptél fel, Budapest 1956 című alkotásodat bemutattátok a Budapest Jazz Orchestrával, és Zsoldos Bélával megalakítottátok az Üssdob formációt. Milyen újabb terveid vannak 2007-re vagy későbbre?

- Zenélni szeretnék, igazi zenét, mindenhol, ahol hagynak!

NÉVJEGY
Tommy Vig, azaz Vig Tamás hatvankét éve játszik jazzt. Pályája közvetlenül a második világháború után kezdődött, hét éves korában, amikor csodagyerekként dobpárbajokban vett részt a Zeneakadémián, a Fővárosi Nagycirkuszban és a Városi Színházban. „Ellenfelei" ezekben a zenei párviadalokban az akkori jazzélet kiválóságai, Beamter Bubi és Radnóti Tamás voltak. A tizennyolc éves fiatalember – mielőtt Kovács Gyulához, Pege Aladárhoz és másokhoz hasonlóan „jazzkarriert" csinálhatott volna hazájában – 1956. november 18-án elhagyta Magyarországot, és Amerikában telepedett le, ahol nem csupán „tűrt” műfajnak számított a jazz. New York-ban, Los Angelesben, végül Las Vegasban élt és dolgozott: multiinstrumentalista muzsikusként egyaránt jól kezelte a dobokat, a vibrafont és különböző ütőhangszereket. Írt filmzenéket, és rengeteg világnagyság együttesében megfordult: dolgozott többek között Tony Bennettel és Quincy Jones-szal; a Miles Davis–Gil Evans Big Banddel és Benny Golsonnal; Frank Sinatrával és Henry Mancinivel; Freddie Hubbarddal és Shorty Rogers-szel; a Manhattan Transfer énekegyüttessel és Woody Allennel. Vezette saját nagyzenekarát 40 éven keresztül, és Hollywoodban mintegy 1400 stúdiófelvétel részese volt. A Las Vegas Youth Symphony Orchestra mutatta be Moment For Vibraharp, Piano And Strings című művét. 2001-ben Tommy Vig megkapta a vibrafonosoknak járó Oscar-díjat. A Pannon Jazz Kiadónál látott napvilágot Most és akkor című albuma. 2006-ban hazatelepült, s jelenleg aktív szerepet játszik a budapesti jazzéletben. Budapest 1956 című nagyívű kompozícióját 2006 októberében mutatta be a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével, Zsoldos Bélával pedig megalakította az Üssdob elnevezésű jazzegyüttest, amelyben felesége, Mia énekel, és minden tag ütőzik. A Budapest 1956 szimfonikus zenekarra átírt változatát Kovács László vezényli majd Miskolcon 2007 végén.

Hobbi: Foci
Kedvenc vibrafonos: Milt Jackson
Kedvenc dobos: Elvin Jones
Kedvenc jazzlemez: Miles Davis/Gil Evans At Carnegie Hall (Velük játszott is sokkal később San Franciscóban!)
Kedvenc film: Észak-Északnyugat; Ryan közlegény megmentése
Kedvenc könyv: Tolsztoj: Háború és béke; Rejtő Jenő: A fehér folt
Kedvenc hely: Ez nem publikálható