Erzsébet

Ilyenkor tavasszal

2007.05.07. 00:00

Programkereső

A "Jazztavasz 2007" szépen ívelt programját a Roy Hargrove Quintet nyitotta, majd Randy Brecker és Bill Evans Soulbop Band-je zárta; a sztárok közé ékelődő – jórészt – magyar dzsessz reputációját pedig Tisza Bea és Gadó Gábor igyekeztek együtteseikkel növelni.

A négy nap már-már fesztiválméretű rendezvényt sugallt az előzetesen érdeklődő dzsesszbarát számára és mi mást is kívánhatnánk magunknak a tavaszi fáradtságból kifelé haladva, mint a jófajta zenék energiájának összpontosulását.

Kétségtelen, hogy dzsesszbölény szempontból az igazi reprezentációt a zárónap koncertjétől várhattuk. Randy Brecker és Bill Evans együttese a fúziós dzsessz és a poszt-bop keverékének supergroupja, hírneves, kiváló zenészek szerepelnek benne. Lassan négy évtizede, hogy a trombitás Randy Brecker 23 évesen rögzítette első, saját nevén futó szólólemezét: ekkorra azonban már a Blood, Sweat and Tears-ben olyan ismertségre tett szert, amelynek nyomán a szakma már nem csak egy tehetséges sidemanről, hanem egy koncepciózus zenekarvezetőről beszélt személyét illetően.

Játszott Clark Terry, majd Duke Pearson Big Bandjében és csatlakozott Horace Silver zenekarához, valamint Art Blakey Jazz Messengers-éhez is. A John Abercrombieval, Billy Cobhammel, Barry Rogers-szel és öccsével, Michaellel alapított fúziós együttese, a Dreams már a Brecker Brothers elnevezésű produkció előfutára volt, amellyel az 1975-ös alakulást követően a Brecker-fivérek gyakorlatilag taroltak a hetvenes évek friss dzsesszalakulatai között. Randy játszott Charlie Mingus utolsó, „Me Myself and Eye” című albumán és innentől szoros kapcsolatban állt a mester halálát követő és előtte tisztelgő különféle utódprodukciókkal – ezek a nemzetközi dzsesszélet legkülönösebb és legimpozánsabb jelenségei mind a mai napig.

A Brecker Brothers első időszaka ’82-ben ért véget, amelyet az olyan legendás zenészekkel folytatott együttműködés követett (a teljesség igénye nélkül), mint Joe Henderson, Jaco Pastorius, Al Foster, Bob Berg, Stanley Clarke, Joey Baron, David Sanborn, Stanley Turrentine és Frank Zappa. A testvérek természetesen nem hagyták magukat, és ’92-es visszatérésük nyomban Grammy-lavinát zúdított a nyakukba: a „The Return of the Brecker Brothers” album három jelölést kapott és a következő „Out of the Loop” lemezük a legjobb mai dzsessz előadás kategóriájában meg is kapta a díjat.

A rendkívül impozáns életrajz jelentős adaléka a brazil zene iránti vonzódás, amely magánéletére is hatással van, hiszen felesége a brazil származású zongorista, Eliane Elias. Kevesen mondhatják el magukról, hogy a dzsessz különféle válfajaiban egyaránt otthonosan mozognának, de Randy Brecker az elektronikus fúziós gyökereitől elindulva megmártózott a blues világában, jelentős állomásként maga mögött hagyta az akusztikus programzenék aktuális irányzatait, és különféle népek folklórjából merített - talán csak a free hagyta érintetlenül. Azt hiszem, mi szerencsés pillanatban kaphattuk el, mert a szerteágazó zenei tapasztalat minden hajtása megtalálható volt budapesti fellépésén.

47324b4c-5c33-4d7c-90b6-2066b8ce80f6

A zenekar alapvetően koncertekre szerveződött 2003-ban, a bopra, a soulra és a ma virágzó, egyéb dzsesszműfajokra, vagyis a modern fúzióra hivatkozva: ezt mutatja, hogy koncertlemezük van csupán. A kezdetekben Victor Bailey basszusgitározott, most azonban a Mike Stern Banddel nem is oly régen az A38-on fellépő dán-vietnámi származású ifjú Blue Note-titán, Chris Minh Doky pengette a négy húrt. Stílusa jellegzetesen funky-riffeken alapul, de a sztenderdes hangvétel sem áll távol tőle, amelyet nagy erényként vérbő tüzességgel interpretál. Ha nem így tenne, alaposan lemaradna a többiek mögött; különösen a mókamester szerepét magára vállaló Hiram Bullock mellett nehéz virtusosan teljesíteni, hiszen a kedélyes mackó kék melegítőnadrágjában és kukás-sárga ujjatlan pólójában már megjelenésével rendkívül abszurd élményt nyújt. Játéka ennek megfelelően provokatív, nagy barátságban van a tudatosan falssá csorbított hangokkal: igazi nagy útkereső, pláne, ha még a programtól kissé elütő szóló blues-balladáját is figyelembe vesszük.

Az est igazi felfedezése a pókmozgású Rodney Holmes. Eleinte finoman rákúszott dobjaira, majd a hangulat fokozódásával egyre hihetetlenebbnek érezhettük képességeit, ahogyan a laza lüktetést irgalmatlan tempójú szólóba fojtotta. Kellemes úgy szembesülni a technikai fölénnyel, hogy közben a tartalék ott sorakozik a háttérben, biztosak lehetünk benne, hogy a tinédzserképű zseni eszköztára biztosan nem merül ki.

Fender Rhodes és hagyományos zongorán Szakcsi Lakatos Róbert játszott, technikailag ugyan nem kifogásolható, de a többiektől némileg eltérő felfogásban. Futamai nem illettek az imitációs játékokhoz, mintha témahiányban szenvedett volna, pedig akarni nagyon akart; talán éppen ettől vált feszültté és a beilleszkedéshez szükséges energiát ez el is szippantotta tőle.

A valódi zenekar-tulajdonos Bill Evans, a dzsessztörténetet meghatározó zongorista-névrokona miatt mindig nehéz helyzetben lesz, bár a dzsesszműfajában nincsen kettejük között közös halmaz. Megbízható, tapasztalt muzsikus, de hajlik a Kenny G.-féle puhulásra, főleg ha szopránszaxofonon játszik. Ötleteit nagy rutinnal fejti ki hosszas kompozícióiban és Breckerrel közösen prímásként sem tolakodnak az előtérbe, gyakran megmaradnak a háttér-fúvósszekció szerepkörnél – ez viszont önmagában kevés ahhoz, hogy átlépje azokat a korlátokat, amelyek jellemzően a dzsessz fúziós útján tartják.

Randy Brecker személyisége lehengerlő, éppen ezért azt is megengedheti magának, hogy nem válik főszereplővé, karizmatikus játéka úgyis húzza a többieket maga után, ha esetleg nem fúj ki magából egy légballonnyi levegőt. Trombitán és szárnykürtön egyaránt ízléses hangszíneket választ, briliáns technikája a masszív két óra alatt nem érint végleteket, de cserébe egy vidám taxis dalt rappelt nekünk. Az erő, a jókedv volt ezen az estén velünk, de én azért még kicsit fáradt vagyok.

(2007. május 3. 19:30 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Randy Brecker-Bill Evans Soulbop Band featuring Hiram Bullock (USA) koncertje; tagjai: Randy Brecker (trombita), Bill Evans (szoprán-, tenorszaxofon), Hiram Bullock (gitár), Szakcsi Lakatos Róbert, (billentyűs hangszerek), Chris Minh Doky (basszusgitár), Rodney Holmes (dob); Jazztavasz 2007)