Olivér

A hét portréja: Benny Goodman

2007.05.29. 00:00

Programkereső

A XX. század egyik leghíresebb klarinétosa nemcsak a jazz, de a komolyzene területén is kiemelkedő sikereket ért el. A big band alapító Bartóktól művet rendelt, és együtt dolgozott többek között Debussy-vel, Stravinsky-val és Szigeti Józseffel is.
269ce2df-cc6a-45d0-a195-7e5b07e3d72a

Az amerikai klarinétművész és együttesvezető 1909. május 30-án született Chicagóban. Zenét tanulni 1919-ben kezdett a chicagói Kehelah Jacob Zsinagógában, és két évig Franz Schoepp klasszikus klarinétművészhez járt. 1921-ben debütált. Fejlődésének éveiben a New Orleans-i zenész, Leon Ruppolo klarinétjátéka és Bix Beiderbecke stílusa hatottak rá, utóbbi különösen Goodman alt- és baritonszaxofon-játékában érezhető.

1925-ben csatlakozott Ben Pollack együtteséhez, akikkel Chicagóba, majd New Yorkba ment. 1929-től szabadúszóként rádióknál és stúdióknál dolgozott, részt vett Gershwin Strike up the Band és Girl Crazy című művének előadásában. Ekkor került kapcsolatba John Hammonddal és Teddy Wilsonnal.

1934-ben Goodman megszervezte első big bandjét. Fletcher Hendersont kérte meg, hogy az együttes számára komponáljon, illetve hangszereljen, s ezekkel a számokkal (King Porter Stomp, Sometimes I’m Happy) alapozták meg zenei karakterüket. 1935-ben négy lemezt vettek fel Teddy Wilsonnal és Gene Krupával Benny Goodman Trio néven. Nyáron ment először turnéra az együttesével, nagy sikert arattak és nagy visszhangot keltettek – gyakran ezt jelölik meg a swing korszakának kezdeteként. 1936-ban a Goodman Trio quartetté alakult Lionel Hamptonnal, első felvételük a Moonglowvolt. Az együttes ez idő alatt első filmjeit készítette, a The Big Broadcast of 1937-et és a Hollywood Hotelt. A New York-i Paramount Színházban Goodmant a swing királyává kiáltotta ki a teenager közönség. 1938-ban már a Carnegie Hallban játszott, és Duke Ellington is meghívta együttesébe vendégművésznek.

Ebben a periódusában kezdett sikereket elérni a klasszikus zene terén is. 1935-ben Mozart Klarinétkvintettjét játszotta, három évvel később a Budapesti Vonósnégyessel dolgozott együtt, ugyanazon év novemberében pedig a New York-i Town Hallban szerepelt. Ő rendelte meg Bartóktól a Kontrasztokat, amit 1939 januárjában mutatott be a Carnegie Hallban. Később Copland-től és Hidemith-től is rendelt klarinétversenyeket. Bernsteinnel, Debussy-vel, Morton Goulddal, Nielsennel, Poulenc-kel, Stravinsky-val és Weberrel dolgozott együtt.

1940 júliusában Goodman betegsége miatt szétoszlott az együttes, de októberben újjászervezte. A trióval 1947-ben turnéztak utoljára. Az ’50-es években folytatta a turnézást: ekkor ad hoc együttesekkel ment Európába, Kelet-Európába, Dél-Amerikába. 1982-ben Kennedy Center tiszteletdíjat kapott. 1986. június 13-án halt meg New Yorkban.