Olivér

Az örökös újító

2007.06.28. 00:00

Programkereső

Szép koncertet látott-hallott, aki szombat estéjét a Margitszigeti Szabadtéri Színpad lelátóján töltötte. Igen, szépet: a látványos környezetben négy zenész (a világ különböző pontjairól) 100 percen keresztül végig együtt zenélt, alázattal, humorral, tökéletes összhangban. És nem többet, mint amennyit ezen a koncerten kellett.
67c52293-a923-4e6a-89bc-084583c8de96

A négy muzsikus egyike volt a világ egyik legjobb jazz gitárosa. Mégsem mindig Al Di Meoláé volt a főszerep. Képes volt ugyanis arra, hogy játékát alárendelje a közös zenélés örömének. Az eredmény megvolt: a már eddig is sok zenei stílusban jártas gitárosnak most ismét sikerült egy sajátos hangzást és hangulatot megteremtenie.

A íb>Midsummer Night’s Quartett (Szentiván éji kvartett) zenészei különböző kultúrájukkal és szokatlan hangszerpárosítással egy lírai hangvételű „alkotást” hoztak létre Szent Iván éjjelén. Ebből még a nyár esti koncertek elmaradhatatlan röpködő-bogarai és a közeli tüzijáték lassú dum-dum basszusa sem zökkentette ki a művészeket. Sőt: az előbbi kapcsán Di Meola még időben figyelmeztetett mindenkit, hogy ha kinyitjuk a szánkat, abba bogár repülhet, így ő is igyekszik összeszorítani a koncert során, az utóbbira pedig improvizálni kezdett, de aztán rá kellett jönnie, hogy a mellette ülő dobos ritmusai sokkal inspirálóbbak.

A négy zenész először Szardínián koncertezett együtt egy nagyobb zenekarban, kvartettként pedig két évvel ezelőtt. Az itáliai szigeten ugyanis 2004-ben a művész egy számára is emlékezetes zenei projektbe kezdett. A nemrég fiatalon elhunyt, híres szárd énekes, Andrea Parodi páratlan hangja olyannyira magával ragadta, hogy közös lemezt is készítettek (Midsummer night in Sardinia, 2005), amelyre Al Di Meola is élete egyik legjelentősebb időszakaként emlékszik. A hatás (és az emlékezés) a budapesti koncerten is érezhető volt: Parodi szerzeményei is előkerültek.

A szóló gitár bevezetőhöz a harmadik számnál már csatlakozott Gumbi Urtiz, a kubai-Puerto Rico-i származású dobos. Az már az elején kiderült, hogy a két muzsikus tökéletes összhangban van – majd’ két évtizedes együtt zenélés után ez azért elvárható-, a legfőbb bizonyíték mégis a koncert végén az első ráadás volt. Az addig visszafogott, tökéletes ritmuskíséretet hozó Ortiz végre megmutathatta, mit tud: egy virtuóz, vidám duettben rázták föl az addig inkább andalító dalok után a közönséget. A hangszer pedig ”mindösszesen” a flamenco elengedhetetlen cajón-ja (doboz alakú ütős hangszere) volt, és néhol Ortiz két finoman surlódó tenyere.

A ritmus szekciót erősítette Peo Alfonsi gitáros Olaszországból, aki kiválóan kísérte Di Meolát vagy az ugyancsak olasz Fausto Beccalossi harmonikást. A két gitáros egyidőben pergő akkordjai pedig igazán izgalmas pillanatok voltak. A harmonikából hol jazz, hol lassú tangó, hol pedig szárd dallamok szóltak, a főszerepet ő kapta, amikor színpadon volt, s a dallamok és az improvizációk mindig kellemesen siklottak egyik zenész-kézből a másikba: sehol egy törés a hangszerváltások között. Beccalossi kihasználta a harmonikában rejlő lehetőségeket és különböző hangokat csalt ki a hangszerből, olykor pedig, főleg az improvizációknál vokállal is hozzáadott a produkcióhoz. Az érzelmes dalokhoz (Infinite Desire < Végtelen vágy >, vagy Umbras <Árnyékok>) pedig különösen illett a harmonikaszó. Mi tagadás, a gitáróriás megint jól választott, és nemcsak azért, mert visszatért a karrierjét elindító, és később újra játszott elektronikus zene után az akkusztikus hangzáshoz, hanem mert azon belül is sikerült valami újat alkotnia. Várjuk, mi lesz a következő.

(2007. június 23. 20:30 Margitszigeti Szabadtéri Színpad (Budapest) - Al Di Meola és a Midsummer Night Quartet koncertje; km.: Peo Alfonsi (gitár), Gumbi Ortiz (ütők), Fausto Beccalossi (harmonika)