Vilhelmina

Veszprémi jazzünnep

2007.08.10. 00:00

Programkereső

Hat napig szólt a jazz a Veszprémi Ünnepi Játékokon július 29-től augusztus 3-ig. A város éppen hogy magához tért az utcazene fesztivál bódulatából, amikor a Veszprémi Vár műemléképületei között a Várkert Teraszon elindult a jazz-dominálta zenei rendezvénysorozat, amelyet az utolsó két napon zárt az Operagála és az Auer Szimfonikusok koncertje.

A többnyire magyar előadókat, illetve egy cseh és egy lengyel vendéget fogadó kisszínpadot a város talán egyik legszebb pontján állították föl egy 250 férőhelyes "sör"sátor mellett. Úgyhogy volt, aki evés-ivás közben egy kis jazzt hallgatott, és volt, aki jazz hallgatás közben csúsztatott le pár pohár sört (szerencsére általában ők voltak többségben). A sátor azonban szinte minden este tele volt – a hideg estékre is szerveztek fűtést a rendezők – így jó hangulatban melegített be a fesztivál a nagyszínpados produkciókra.

Deseő Csaba finom, klasszikus jazzt játszó koncertjével indult a hét koncertből álló kiszínpados sorozat, és volt benne minden: a magyar közönség által jól ismert cseh Jirí Stivin jazz-rockos, néhol folkos fuvola-furulyajátéka, a lengyel Zbigniew Namyslowski freejazzbe hajló kvintettje, a 2005-ös Montreux-i Jazz Énekverseny győztese, a fiatal Szőke Nikoletta és a Jazzclusive. Másik vokalistaként fellépett a sajátos hangú Winand Gábor kvartettjével, a Trio Midnight Fekete-Kovács Kornél trombitással, és a Szakcsi Trió, amelytől hallhattuk a 8. kerület című új, roma zene inspirálta izgalmas produkciót.

A sikeren felbuzdulva jövőre is lesz kisszínpad, derült ki Mészáros Zoltán, az Ünnepi Játékok ügyvezető igazgatójának összegzéséből. Elmondta még, hogy a nagyszínpad első két koncertje teltházas volt (a beszámoló itt itt olvasható), az esőnapi helyszínre szorult New York Voices koncert, illetve az Operagála viszont a vártnál kevesebb zenekedvelőt vonzott, pedig a harmadik, világsztárokat szerepeltető jazz este is hozta az Ünnepi Játékok magas színvonalát. A nem ilyen eseményekre tervezett sportcsarnok adottságaiból kihozták a legtöbbet, a hangosításban és a díszletekben egyaránt. A négy vokalistát másik négy előzte meg: a magyar Bells énekegyüttes mutatkozhatott be. A Cotton Club Singers mellett már feltűntek párszor, de rájuk fér még egy kis népszerűsítés: négy nagyon tehetséges fiatal énekes, akik remek humorral éneklik az 50-es évek amerikai "Doo-Wop" stílusú dalait. Érdemes figyelni rájuk.

f1253db8-5806-459b-beca-ba6c38972dc3

A New York állambeli New York Voices énekelt jazz standardeket, saját szerzeményeket, Stevie Wondert a maga elegáns, könnyed módján. Semmi bohóckodás vagy a zenét elnyomó show-elem, csak profizmus, alázat a zene és a közöség iránt: minden, ami egy jó koncerthez kell. Az őket kísérő trióból egyedül a zongorista tudott az átlagnál többet nyújtani, de itt nem is övék volt a főszerep. A végén a közönség is énekelt a Smack Dab in the Middle című swingben, hogy aztán mosolyogva és dúdolva távozhasson és eszébe se jusson, hogy ez milyen lett volna a barokk épületek között.

S hogy mi várható jövő augusztus elején? A tervekről csak annyit mondott – neveket nem említve – a rendezvényt 2004-ben létrehozó Mészáros Zoltán, hogy 2008-ban bár meghívnak egy jazz világsztárt is, nem ez a műfaj dominál majd. Két komolyzenei klasszist is hallhatunk majd, a hagyományokhoz hűen lesz opera nap, és lesz egy popzenei este is, amikor 3-4000 ember kedvére mozoghat majd az élőzenére. Ha marad ez a színvonal, hamarosan európai hírű is lehet a fesztivál, és egyre többen viszik hírét a világban, akárcsak Richard Bona, a 2005-ös rendezvény egyik kedvenc előadója, aki annyira megkedvelte a várost, hogy azóta is sok helyen egyszerűen veszprémiként mutatkozik be a közönségnek.