Gyöngyi

Világutazás az idő uraival

2007.11.07. 00:00

Programkereső

A mitológia öregistenéről, az idő uráról elnevezett vonósnégyes a Bartók-teremben földrajzórát ad. Koncertjükön Vietnámtól a kanadai őslakosok földjéig visznek bennünket, indiai ragákkal és bollywoodi slágerekkel; etiópok, azeriek, üzbégek és kazahok ősi dallamait hallhatjuk, német indusztriál rockkal és amerikai fantasy filmzenével ismerkedhetünk.
e15df90f-4f8b-4361-adf2-852a9cd5f778

Először lép fel a Nemzeti Hangversenyteremben a találóan "legforradalmibbnak" nevezett klasszikus vonósnégyes, az elképesztően termékeny és hihetetlenül sokoldalú Kronos Quartet.

Földrajzban erős a Kronos. Jó, én is teljes biztonsággal el tudom helyezni, hogy Astor Piazzolla honnan is való, az ő népszerűsítéséért sokat tettek. Nuevo címmel közép-és dél-amerikai témákkal jelentkeztek néhány éve egy egész lemezen, amelynek legtöbb hangszerelését egy argentin zeneszerző készítette számukra. Még a torokéneklésről is biztosan tudnám egy kvízben, hogy az Mongólia felé keresendő, és nem csak azért, mert nemrég itt járt a Huun ttur Hu együttes (ez nem spam-szűrésen átesett magyar webcím, hanem egy világhírű mongol kvartett), meg a tibetiről is hallottam már. Persze a kanadai őshonos eszkimókról, akiket most már illik saját népnevükön nevezni, tehát az inuitokról mint torokénekesekről én sem tudtam, főleg azt nem, hogy speciális női duettjük funkciója lényegében megegyezik a háziasszonyok traccspartijának céljával. A Kronos a katajak torokéneklés ihlette, sőt azzal együtt is előadható darabot hoz Budapestre. Azzal meg végképp nem voltam tisztában, hogy az elnyomott azeri kisebbség képviselője az Iránból az USA-ba emigrált harmonikás, Rahman Asadollahi.

A világ talán legismertebb vonósnégyese valóságos buldózerként esik neki a szellemi falaknak, a mesterségesen húzott kulturális határoknak, a magaskultúra fellegvárába vezető felvonóhidaktól meg egyenesen tombolni tudnak. Legutóbbi körlevelükben a kvartett művészeti vezetője, David Harrington primárius maga emlegetett buldózert: a Kronos ledöntötte azokat a kerítéseket, amelyek elválasztották a vonósnégyest mint fontos kifejezési médiumot például az afrikai zeneszerzőktől, azután a kínaiaktól. Komoly kvartett régen mutatóba se nagyon tartott repertoáron női zeneszerzőt. A Kronos egyik fő célja, hogy felmutassa a kamarazene kifejezési formáinak gazdagságát. Két irányba különösen nagy árkokat sikerült betemetniük megalakulásuk óta, több mint harminc éve, és ma már nem állnak egyedül ezekkel a törekvéseikkel. Egyrészt a magaskultúrán kívülre nyitottak intenzíven. Hendrixet, Zappát adtak elő, Meredith Monkkal és Leroy Jenkins-szel dolgoztak. A rock nekik nem olyan, mint egy bőrszerkó, amit felvesznek éjszakai kiruccanáshoz, hanem mindennapos zenei anyanyelv. Igazán nem akarok senkit megbántani, de amikor a Kronos játssza az izlandi rockegyüttes, a Sigur Rós egyik darabját, az olyan hátborzongató, hogy a Metallica-feldolgozásokat előadó Apocalyptica hozzá képest babazsúr. És mindezt úgy, hogy maga a szabadság a téma, ugyanis a Légyszabadító című darabról van szó, amit most fel is tettek a netre. Említhetném azt is, hogy egy interjúban Harrington legfontosabb hangszerelőjüket úgy jellemzi: "ő a mi Gil Evansünk" – tehát Miles Davis kedvenc hangszerelő-zenekarvezetőjére utal. Vagy hogy Pestre két olyan koncert után érkeznek, amelyet a San Franciscó-i Jazzfesztiválon adnak.

A tágítás–feszegetés–nyitogatás a Kronos részéről nyilvánvaló, amikor földrajzórát emlegetünk: népeket és kultúrákat emelnek be a horizontunkba, elmondhatatlan szenvedélyességgel vadásznak a (régen) egzotikusnak mondott zeneszerzőkre, megrendeléseket adnak és juttatnak nekik szponzoraikon keresztül. Mindemellett nem hanyagolják Reich (a felejthetetlen Different Trains volt az első Kronos-lemezem, még bakeliten), Alban Berg és egyéb elfogadottabb kortárs művek előadását sem: régi vágyukat teljesítve Górecki három szívbe markoló vonósnégyesét a lengyel mester szülővárosában adják elő egy ciklusban, még ebben a hónapban.

És az azért nagyon rendben van, hogy a Bartók nevét viselő teremben történik mindez a horizonttágítás. A Kronos Kvartett már legalább kétszer járt Magyarországon, ha jól emlékszem, és több magyar vonatkozásra is felfigyelhetünk pályájukon. A legfontosabb ezek közül Márta István Doom. A Sigh című, saját csángó sirató gyűjtését felhasználó szerzeménye, mely a Kronos egyik alapvető lemezén szerepel. Torokszorító, katartikus hatású felvétel. Egy másik, bár sokkal távolabbi, hogy Harrington akkor határozta el, hogy vonósnégyest akar csinálni, amikor még diákként megrendelte a Budapest Quartet egyik olcsó kiadású Columbia-lemezét, amelyen Beethoven opus 127-ese hallható. Mint e sorok írójának is elmondta egyszer egy rádióinterjúban, ez legalább olyan ihlető és tartós hatást tett rá, mint Bartók kvartettjei. Illik itt megemlíteni, hogy a Kronos 1973-as alapítását ellenben egy George Crumb-mű erősítőkkel felhangzó előadása ihlette…

Ha megnéznénk a Kronost egy olyan képzeletbeli iwiwen, amelyen a mai zene művelői és alkotói volnának a szemek a hálóban, több ismerősük lenne, mint bárki másnak. Persze Harringtonék nem a statisztikájukra büszkék, bár az is roppant tekintélyt parancsoló, hanem ezeknek a kapcsolódásoknak az intenzitására. Annál mélyebb kapcsolat zeneszerző és interpretátor közt, mint hogy számukra rendelt, sőt általuk inspirált művet adnak elő, talán nincs is.

(2007. november 7. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Kronos Quartet (USA) koncertje; tagjai: David Harrington, John Sherba (hegedű), Hank Dutt (brácsa), Jeffrey Zeigler (cselló)