Nándor

"Ez a siker, nem az a siker…"

2007.12.24. 00:00

Programkereső

A közönség az Ökrös együttesben figyelt fel az akkor még tizenéves Ágira, a Besh O droMban már mindenki név szerint jegyezte, a Makám, majd a Balázs Elemér Group ekkor már "húzónévként" szerepeltette egy-egy lemezén a fiatal énekesnőt. Néhány éve Szakcsi Lakatos Béla is benne hallotta meg az alternatívát különleges, roma-jazz produkciójának tökéletesítéséhez.

Szalóki Ági

Mindeközben Ági zavarba ejtő gyorsasággal vált zenekari tagból önálló szólistává, igazi előadóművész egyéniséggé. Bár nemes egyszerűséggel népdalénekesnek mondja magát, a fent jelzett produkciók többre engednek következtetni: verséneklés, gyermekprodukciók, world-, sőt jazz-zenei közeg, örökzöld Karády Katalin-dalok... Vagyis Szalóki Ági mindezen irányzatokkal is osztatlan sikert arat; nem csupán szakmai - három eddig megjelent szóló-lemeze, köztük a Hallgató Fonogram-díjának okán állíthatjuk mindezt -, hanem (és főleg) közönségszempontból: tudniillik az említett CD a közelmúltban platinalemez is lett.

Fidelio Súgó: A siker mellett nem lehet szó nélkül elmenni - különösen, ha nem populáris, kommersz műfajokról van szó. Hogy éled meg, mit jelent számodra ez a - manapság kissé gyanús - fogalom?

Szalóki Ági: Úgy tűnik, elérkeztem életemnek abba a stádiumába, mely iránt gyerekkorom óta megvan az egyértelmű késztetés. Most nem a sikerre gondolok, hanem a zenére, az éneklésre. Erről álmodoztam, erre készültem, és most csinálhatom - ráadásul nem csak a magam örömére. Beérett az eredendő vonzalom; s talán ez az érés - folyamatos tanulással - még folytatódni is tud. Egyébként ez a siker, nem az a siker, amit az emberek általában a szó alatt értenek. Nép- vagy világzenei körökben egy muzsikus akkor mondhatja magát sikeresnek, ha nagyobb akadályok nélkül, folyamatosan dolgozhat, és erre a munkájára van igény. Mi nem vagy csak ritkán léphetünk fel nagy színháztermekben, sportcsarnokokban, de még klubokban sem rendszeresen. Vagyis szó sincs köznapi értelemben vett, harsány sikerről, viszont megkötések nélkül folytathatom azt, amit a szívem diktál. Egyszerűbben fogalmazva: a pózoktól mentes őszinteséget értékelik az emberek. Persze a jó értelemben vett szakmai profizmus sem elhanyagolandó, hisz csak ezzel együtt lehetséges a bennünk lévő maximumot nyújtani a közönségnek; anélkül, hogy a "rosszat" felvinnénk magunkkal a színpadra.

FS: Volt két igen jelentős formáció, az Ökrös együttes és a Besh O droM, amelyeknek nagyon fiatalon voltál szólóénekese. Milyen iskolát jelentett neked ez a két zenekar?

SZÁ: A mai napig nagyon fontosak számomra azok a tapasztalatok, amelyeket ebben a két együttesben szerezhettem. Szerencsés is voltam, mert például az Ökrös zenekar nemcsak egy volt a sok közül, hanem kiemelkedő népzenei formációnak számított. Egyébként sem előtte, sem utána nem voltam tagja népzenekarnak, pedig gyerekkorom óta fontos számomra a népzene - és ennek valójában nincs is racionális oka: egyszerűen ez érdekelt a legjobban. Tizennégy éves koromban Maksa Katalin tanárnőm vitt el az Ökrös-klubba, akkor hallottam először élőben népzenét. Óriási hatással volt rám. Három évvel később egy táncházi rendezvényen odamentem a zenekarhoz, és kértem őket, hogy énekelhessek egy dalt. Ez volt a sorsszerű pillanat az életemben. Vagyis egyszer csak a zenekarban találtam magam, akikkel ezután a fél világot bejártuk. A Besh O droM pedig azért volt szintén jelentős korszakom, mert bennem mindig volt valami megzabolázhatatlan jellemvonás is, s ezt velük tökéletesen kiélhettem.

FS: A zenétől kapott, máig emlékezetes - műfajoktól független - katarzisélményeidet firtattam volna eredetileg, ha nem tűnne úgy, hogy az eddigiekben minden ilyesmiről beszámoltál. Ha mégsem, akkor most arra kérlek, egészítsd ki az elhangzottakat!

SZÁ: Éppen ezen gondolkodtam tegnap, amelynek azonnali következménye volt, hogy CD-formában is megvettem Debussy Images című zongoradarabjainak felvételét Tusa Erzsébet előadásában. Gyerekkoromban ezt a felvételt számtalanszor hallgattam elalvás előtt. Az ihletettség pillanatát kevés zene tudja számomra ennyire érzékletesen átadni. De van még jó néhány, különböző műfajhoz sorolható zene, mely képes nálam ilyesmire.

FS: Ez utóbbi szavaid hitelesítik számomra a színpadi környezetedben mostanában tapasztalható merészebb "jelenségeket", például jazz-zenei közeget. Ennek körülményeiről kérdezlek, s hogy egyáltalán kinek az ötlete volt a Hallgató című produkció?

SZÁ: A jazzmuzsikusokat illetően a gitáros Lamm Dáviddal, később Dés András ütőhangszeressel is olyan munkakapcsolat alakult ki, melyet a szavak nélküli, tökéletes kommunikációval is jellemezhetnék. Csodaszerű dolognak tartom, hogy rájuk és a többi muzsikusra is rátaláltam, akikkel a Hallgatót elkészíthettük. A lemez koncepciója az én ötletem volt, nem kértem ki a véleményét senkinek, de nem gondoltam volna, hogy ennyire magától értetődő lesz a partnereim számára is az, amit ezzel a produkcióval kapcsolatban elképzeltem. A végeredmény pontosan olyan lett, amilyennek terveztem. A műfaji furcsaságaimat illetően muszáj megemlítenem, hogy van egy nagyszerű, világhírű ír énekesnő, akivel nagyon rokonléleknek és hasonló formákban gondolkodónak érzem magam: Sinead O'Connor. Neki is vannak - a hazája népzenéjére épülő produkcióin kívül - jazz-, world- és más különleges zenei irányultságai; bár ő inkább alapvetően popénekes. Nagyon szeretem a lemezeit...