Menyhért, Mirjam

Budapest 1956

2008.01.30. 00:00

Programkereső

Tommy Vig, a világhírű amerikai vibrafonművész, jazzdobos, zeneszerző ötven évig élt külföldön. Ez idő alatt igazi amerikaivá vált, de mégis minden pillanatában megmaradt magyarnak, akiben máig él az elbukott 1956-os forradalom minden rezdülése.

Már amerikai tartózkodása alatt megfogalmazott egy, a forradalom élményeit feldolgozó zeneművet, amelyet katonai fúvószenekari együttesre írt. Ugyanezen darabot később a Budapest Jazz Orchestra megrendelésére átfogalmazta big band-re, majd a Miskolci Szimfonikus Zenekar és Kovács László inspirálására szimfonikus zenekari ruhába öltöztette. Noha mindhárom mű egy tőről fakad, mégis nagy szórás mutatkozik az egyes változatok között.

A szerző 2006-os hazatelepülése adott alkalmat a Budapest Jazz Orchestrának, hogy új művet rendeljen tőle, ami szintén a Budapest 1956 címet viseli. (A három mű azonos címmel való jelölése - véleményem szerint - nem szerencsés, de a szerző ezügyben hajthatatlan volt...) Ezt a big band-változatot kétszer is hallottam a BJO remek előadásában, de ez az írás most csak a 6-os stúdióbeli koncertről kíván szólni.

A január 19-i koncerten fontos eseménynek voltunk részesei egyrészt azért, mert egy remek művet hallhattunk, másrészt örömmel vehettük tudomásul, hogy egy ilyen nagyszabású kortárs darab viszonylag rövid időn belül kétszer is közönség elé kerülhetett. "Társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában" nem jellemző, hogy egy ilyen nagy apparátust foglalkoztató művet nem csak az első (és egyetlen...) előadás emlékeiből idézhetünk magunk elé.

A nagyzenekari mű változatos hangszerkészletet mozgat. A klasszikus szimfonikus együttest a szerző kibővíti szóló nagybőgővel (Berkes Balázs par excellence játékával) és jazz-dob apparátussal, különféle percussion- és vibrafon hangkeltőkkel. A korábbi változatokban alkalmazott tárogató most kissé érthetetlen módon nem szerepelt a hangképben, de a hangszer mondanivalóit hordozó zenei anyagot illúziót keltő módon szólaltatta meg az angolkürt. A mű indítása egy komor hangzat, melynek súlyos mélységéből indaszerűen bontakozik ki a "tisztalelkű magyar nép zenei hangokban kifejezett témája". (idézet Tommy Vigtől) A Páva-motívumra (valószínűleg szándékosan) emlékeztető hangsor azonnal felrajzolja azt a miliőt, aminek hamarosan elkövetkezik drámai tönkretétele.

Tommy Vig szuverén ura a zenekarnak. A különböző hangszercsoportok egymáshoz illesztése, vagy éppenséggel szembeállítása természetes gördülékenységgel kerül ki keze alól. A drámai effektusok lenyűgoző intenzitással ábrázolják a harc menetét, az eszközök használata a valóságos hanghatásra való fizikai hasonlóság dacára nem keltenek triviális hatást, sőt az áttétel nagyonis nyilvánvaló. A megnyugvás pillanataiban előtérbe kerül az amerikai filmzene-szerző vonóskar-kezelésének speciális eszköztára. Puha harmóniák, amik azonban mindig magukban hordozzák az összetettséget, széles dallamívek, amik látszólagos egyszerűségükben éreztetik a felszín alatti feszültséget.

6d5687dc-69b1-40a1-91ef-10699096ed3c

A mű a szerző közlése szerint 16 egymást szünet nélkül követő epizódból áll. Azt gondolhatnánk, hogy ez talán egy kissé szétszórt szerkezetet eredményez, de nem, a megfogalmazás intenzitása, a szerkesztés ökonomikus kezelése, összefogott és a figyelmet a lényegre irányító volta egységes struktúrát hozott létre. Kiemelkedő eseménye volt az egyébként is élményszerű előadásnak a szerző szereplése a műben. Tommy Vig, a jazzdobos, a maga szólamára bízta "az egyéni szabadságért való küzdelem" (idézet Tommy Vigtől) ábrázolását. A megvalósítás világszínvonalú dobszoló volt! A szerző/előadó minden vállalását a maximumig fokozva igazi bravúrt mutatott be.

Hivatott és értő vezére volt az előadásnak Kovács László, aki inkább szeretettel semmint erőszakkal tarotta kézben a nagylétszámú apparátust. Vezénylése közérthető, plasztikus mozdulatokkal fogta egységbe a rengeteg feladatot, amit a mű az előadókra rótt. Nagyszerűen váltotta pozícióit attól függően, hogy ő volt-e a megszólaltatás fő irányítója, vagy kiséretül kellett szegődnie (zenekarával együtt) a szövetből kiemelkedő anyagot interpretáló Tommy Vig dob-játéka mellé. "Könnyű dolga" van annak, aki ilyen mélységben éli át ezt a zenei világot, mint ő.

Az est (délután...) második részében Tommy Vig vibrafon-játékával is megörvendeztette a rendkívül népes és érdeklődő hallgatóságát. A Jazzimprovizációk közismert örökzöldekre című összeállításban az est főszereplője Tommy Vig, továbbá Berkes Balázs, Márkus Tibor, Cseh Balázs, valamint felesége Mia Vig társaságában színvonlas, igazi jazzt, örömteli örömzenét produkáltak. (Zsoldos Béla, a kitűnő ütőhangszeres művész és zeneszerző sajnálatos módon, betegsége miatt nem léphett itt fel, pedig a Budapest 1956-ban is jelentős szerep hárult volna rá. Elismerés illeti Márkus Tibort, aki Zsoldos szólamát zongorára át-transzponálva megszólaltatta.)

A közismert standard-ek közé Tommy Vig egy érdekes csemegét illesztett be: dalt komponált Petőfi Sándor: Füstbe ment terv című versére. A dalt feleségének ajánlotta, aki ugyancsak nemzetközi ismertségű művész, a Kim Siters tagjaként aratta sikereit. Mia Vig koreai születésű, Amerikában élt évtizedekig, férjével együtt jött Magyarországra, ahol most nagy küzdelemben áll a magyar nyelvvel... A dalt, melynek szövege az első volt, amit kívülről megtanult, rendkívüli bájjal és igen érdekes akcentussal adta elő.... Megérdemelt sikert aratott.

(2008. január 19. 15:05 MR 6-os stúdió (Budapest) - Tommy Vig (vibrafon, dob, zeneszerző) koncertje; km.: MR Szimfonikusok, Berkes Balázs (bőgő), Mia Vig (ének), vez.: Kovács László)