Erzsébet

Három duó, egy trió és a ráadás

2008.02.04. 00:00

Programkereső

Snétberger Ferenc, a Berlinben élő magyar gitárfenomén változatos programmal jön a Müpába február végén: 28-i koncertjén három vendégművészt hívott meg. Ők ugyan nem alkotnak állandó együttest, de Snétberger kedvéért együtt is fognak zenélni, nem csak a főszereplővel kettesben.

Snétberger Ferenc

Hogy pontosan milyen sorrendben, kivel és mikor lép színpadra a magyar közönség egyik legnagyobb kedvence, azt még ő maga sem tudja. Mert Snétberger - amint lapunknak telefonon még a téli szünetben elmondta - a spontaneitást szinte mindennél előbbre helyezi. Eleve csak olyanokat hívott meg, akikkel színpadra lépve nem kell mindent előre megbeszélnie. Ez az improvizáció lényege, és ha olyan jól ismerik egymást, mint például Tony Lakatossal, akkor nem kell "háló". Persze, árulta el Snétberger, lesz próba, de csak egy. Addigra kicserélik egymással azokat a kottákat - természetesen e-mailen -, amiket a próbán majd kitesznek maguk elé, és megbeszélik, hogy milyen témákat játszanak, meg esetleg a számok szerkezeti vázát.

Bár Snétberger már 2007-ről is úgy nyilatkozott, hogy az a duók éve volt, csak örülhetünk, hogy 2008 is így indul számára, hiszen olyan partnert is hoz, aki még soha nem játszott Magyarországon. Az elképesztő szájharmonikást, Howard Levyt Snétberger kérte fel egy olasz fesztiválhoz, amikor erre lehetősége nyílt, mert olyan mély benyomást tett rá Levy és Donald Fagen közös fellépése. Azóta Snétberger már kétszer szerepelt Levyvel Bolzanóban. For My People című gitárversenyét adták elő az egyik koncert első részében, utána Levy harmonikára írt, hasonló felfogású versenyművét játszották. A második alkalommal már a közös műsorrész is bővebb volt; erről Ferenc csak annyit mondott, hogy hihetetlen élmény volt vele játszani, alig várja, hogy újra együtt léphessenek fel. Levynek egyébként annyi meghívása van, hogy a Művészetek Palotája utáni vidéki fellépésekre nem is tud már velük utazni, arra csak a másik két muzsikus-barát megy Snétbergerrel. Sokan ismerik az arab oud legnagyobb mesterét, Rabih Abou-Khalilt, hiszen járt is Magyarországon. A chicagói jazzénekes, Kurt Elling lemezei is kelendőek nálunk. Khalilban, Ellingben, valamint a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarában, továbbá Bobby McFerrinben és Béla Fleckben az a közös, hogy mindannyian szerepeltették már Levyt, a Grammy-díjas harmonikást.

Paolo Vinaccia dobos és ütőhangszeres Snétberger állandó formációjának is tagja. Olasz származású, de ő is Norvégiában él, mint Andersen. Snétberger véleménye szerint egészen fantasztikus dobos: vele mindig úgy érzi magát, mintha nem dobossal, hanem dallamhangszert kezelő partnerrel játszana. Natúr zenész, mondja a szavakat keresve Snétberger, hozzátéve, hogy nagyon odaadóan fi gyeli a partnereket, és erőteljesen, de fi noman kísér. Sohasem túl hangos, ami gyakori hiba akusztikus formációknál, néha ujjal és tenyérrel, nem verővel dobol, illetve kis pálcikákkal, amikről még Snétberger sem tudja mindig, honnan származnak. Vinaccia egyébként saját zenekara élén is nagy sikerrel ad ki lemezeket, de olyan sztárok mellett is gyakran hallani, mint Jan Garbarek és Terje Rypdal.


Tony Lakatos

Akit Snétberger duó-partnerei közül nem kell Magyarországon bemutatni, az Tony Lakatos, a Frankfurtban élő magyar szaxofonos. Snétberger gyerekkora óta ismeri, de sokáig nem zenéltek együtt, "csak" jóban voltak. Érdekes módon tavaly egy egész japán turnét bonyolítottak duóban, mert ilyen meghívás érkezett a címükre: a két magyar kiválóságot együtt akarták hallani. A siker remélhetőleg nem marad a japán közönség titka, mert felvételek is bőven készültek. Viszszahallgatás után a két szerény magyar belátta, hogy tényleg jó ötlet volt őket kettesben a szigetországba csábítani.

Tonyt, mesélte Snétberger, az egész világon jól ismerik mint atombiztos be-bop szaxofonost, sőt még inkább mint hard bop szólistát, aki breckeri magasságokat is képes megostromolni, és nyaktörő tempókat tud venni – megfelelő dinamikával. Bezzeg a duóban, amikor vele játszik! – méltatja Snétberger. Akkor kifejezetten visszafogott kamarazenei partner, aki pontosan tudja, hogyan és milyen formákban szólaljon meg a tenorszaxofon.

Mivel a gitár, a szaxofon, a harmonika és a percussion akár egy tuttira is összeállhat, hiszen harmonikusan illeszkednek, ezt a lehetőséget Snétbergerék sem hagyják majd ki. De ennél többet a gitárművész nem árult el. Számára éppen abban van a vonzerő, hogy spontán történés zajlik a közönség előtt. Egy ekkora színpadon már a duóban is izgalmas, feszült várakozás van, mielőtt belecsapnak a húrokba, és ez őket is még kihegyezettebbé teszi. Snétberger azért is szívesen próbálkozik új dolgokkal, mert idén aktuális egy új CD-felvétele, amire most fog koncepciót készíteni.

(2008. február 28. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Snétberger Ferenc és vendégeinek koncertje; km.: Howard Levy (harmonika), Tony Lakatos (szoprán- és tenorszaxofon), Paolo Vinaccia (ütőhangszerek)