Sámuel, Hajna

"Nem receptkönyvből zenélünk"

2008.03.10. 00:00

Programkereső

Mindig arra vágytunk, hogy legyen egy olyan világhíres bandánk, amelyik végre komoly slágerlistákon szerepel. Ám úgy tűnik, a Kerekes Band, miután szélsebesen berobbant a köztudatba és meghódította a legfontosabb világzenei listákat, más feladatra is alkalmas: az Európai Unió által meghirdetett Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Évének magyarországi nagykövetévé avanzsált a zenekar.

A Kerekes Band

És hogy ez mit jelent? Kiderül az interjúból, de mindenekelőtt megismerhetjük az invenciózus zenekar ars poeticáját, ami az eredendő nyitottság irányából közelít a hallgató felé. A Fideliónak Fehér Zsombor, a zenekar vezetője és fúvósa, valamint Fehér Viktor, a dobos nyilatkozott.

Fidelio Súgó: A világzene fogalma véleményetek szerint mit mond ma a hétköznapi zenehallgató számára?

Fehér Viktor: Szerencsére, mint minden műfaj, a világzene sem definiálható pontosan, így a hétköznapi zenehallgató legtöbbször tudatában sincs, hogy ő most világzenét hallgat. És talán ez így van rendjén, mert így mindenféle pozitív vagy negatív előítélet nélkül közelít a tiszta zenéhez. Ha már kategorizálunk, azzal megöljük a zene egy részét.

FS: Mennyire tudatosan tartjátok kordában a benneteket ért hatásokat? Hogyan találjátok meg az egyensúlyt a zenétekbe beépülő számtalan elem között?

Fehér Zsombor: Alapjában véve nem receptkönyvből zenélünk, tehát nem egy kiskanál népzenét és egy késhegynyi funkot, dubot, popot keverünk össze. Hagyjuk, hogy a zenekar tagjai hozzák a maguk zenei hatásait. Ha egy zenekarban mindenki Red Hot Chilli Peppers rajongó, akkor valószínűleg valami olyan zenét fognak összehozni, mint kedvenc együttesük. Viszont nálunk mindenki más zenéből táplálkozik. Jómagam tizennégy éves korom óta - a népzene mellett - Hendrix-fanatikus vagyok, viszont Viktor öcsém már a falra mászik tőle. Csakúgy, mint én az ő elektronikus zenéitől. Ha a basszusos Kónya Csabi berakja a kocsiban Miles Davist, az biztos, hogy Ákos azonnal bigbeatért kiált, Námor Csabi pedig inkább rádióra vált. Erre a hozzáállásra rímel tökéletesen a Kultúrák Közötti Párbeszéd évének jelszava: "Együtt a sokféleségben". Ily módon nincs is preferált műfaja a zenekarnak: Maneszes Máron magyarszováti prímás mellett ugyanolyan attribútum Fela Kuti vagy LTJ Bukem.

FS: Milyen felelősséget ró a zenekarra, hogy kulturális nagykövetté választottak benneteket?

FZs: Feladatunk, hogy eljuttassuk minél több emberhez (főleg a fiatalokhoz) az Év üzenetét, vagyis a kultúrák közötti párbeszéd teheti lehetővé, hogy boldoguljanak egyre nyitottabb és összetettebb világunkban. Tudatosítanunk kell annak fontosságát, hogy Európa polgárai nyitottak és befogadóak legyenek, tiszteletben tartva a kontinens kulturális sokszínűségét. A magyar kultúra is nagyrészt befogadóságának köszönheti sokszínűségét, emellett képes volt mindig saját arcára formálni a különböző hatásokat, megtartva ezzel identitását. A zenekar is hasonlóan gondolkodik egy-egy szám megszületésénél: befogadunk idegen elemeket, de nem azért, hogy "hígítson", hanem hogy megerősítsen.

FS: Hogyan gondolkodtok a nemzeti kultúra megőrizhetőségéről muzsikusként és mint európai uniós állampolgárok?

FV: A kultúrát véleményem szerint nem csak őrizni kell, hanem meg is kell élni. Ha egy kultúra pusztán őrzésre szorul, akkor ott valami nem működik rendesen. Amikor a pásztor leül furulyázni, ő sem kultúrát őriz, hanem furulyázik. Ezért az őrzés mellett a kultúraközvetítést tartom fontosnak. Ha lehetőséget adunk arra, hogy az eredeti, sallang- és sztereotípiamentes magyar népi kultúra megismerhetővé váljon (akár a média által, akár más úton), akkor már a befogadón múlik, hogy beleszeret-e a népművészet szépségeibe. Sajnos jelenleg még mindig az lenne a feladat, hogy végre feledésbe merüljön a "láb megcsapós, akácosutas-bajúszpödrős" műfalusi csasztuska sztereotípiaként való uralkodása. Tiszteljük annyira a népi kultúrát, mintsem hogy az általunk létrehozott változtatást valamiféle "modern népzeneként" vagy a népzene továbbgondolásaként aposztrofálnánk. A népzenét innen a városból teljesen más továbbgondolni, a népzene egy letisztult állapot, amit kár alakítani, őrizni és megélni kell. És ezt a táncházmozgalom meg is teszi, hiszen egy szerves, működő egység. Amit mi zenélünk, az csupán annyira népzene, mint amennyire rock vagy éppen funk.

FS: Ti hogyan nevezitek sajátos stílusotokat?

FV: Mivel nem illett bele teljesen egy stílusba sem a zenénk, hát kreáltunk egyet... Ethno funknak neveztük el. Nem mintha funk zenekar lennénk. Egyszerűen csak jól hangzott, és nem akartuk a túlságosan elhasznált "világzene" bélyeget ragasztani magunkra. Így maradt az ethno funk: legalább annyira körülírhatatlan, mint amit játszunk.

FS: Honnan merítetek, hogyan és mi alapján készül el egy-egy Kerekes Band szám és album?

FZs: Az alapelv az erőlködésmentes zene. Elsősorban arra törekszünk, hogy a mi ízlésünknek megfelelő zenét játsszunk, s sem akarunk a balkáni páratlan ritmusok labirintusában tévelyegni, vagy népi énekest bevenni a bandába. És a népzenéhez sem ragaszkodunk körömszakadtáig. Ha nem illik a basszusgroovehoz egy somogyi pásztornóta, akkor nem erőltetjük csak azért, mert "állítólag" világzenét játszunk. Mivel évekig autentikus népzenével foglalkoztunk az íz akkor is benne lesz a játékmódunkban, ha nem konkrét népdalt játszunk. Attól, hogy megírok egy funkos furulyamenetet, még hasonlóan díszítem azt, mint ahogy azt Tímár Viktor gyimesi furulyástól megtanultam.


A Kerekes Band

FS: Tapasztalatotok szerint kik járnak ma a koncertjeitekre? Milyen különbségeket érzékeltek a budapesti és vidéki, illetve a magyarországi és külföldi közönség között?

FV: Nem lehet és nem is szeretnénk szociológiailag meghatározni a koncertre járókat. Ha mégis körül kellene határolni, hogy kik, akkor elsősorban azokat sorolnám ide, akik nyitottak az újfajta hangzásra, vagy - ahogy Juhász Előd fogalmazott a Zenebutik beköszöntőjében - akik szeretik a - zenei érdekességeket, különlegességeket, ínyencségeket." Lehet az pumacipős rocker, wannabe rapper vagy tarisznyás népi.

FS: Kobozon, pásztorfurulyán és más tradicionális hangszereken is játszotok, miközben wah-wah pedál és modern party-ritmusok is felbukkannak az alaplüktetésben. A műfajok, stílusok és korszakok vérbő fúziója ennyire természetes volna?

FZs: Azt vettük észre, hogy a legtöbb zenész abból indul ki, hogy egy gitáron gitározni szoktak, egy hegedűn meg hegedülni. Nálunk ez teljesen másképp alakult. Igazából miközben furulyázok, arra gondolok, hogy egy torzított fehér Stratocasteren gitározok. De a többiek is hasonló perverzióban szenvednek. Ákos billentyűsként gondolkodik a brácsán, Viktor pedig szíve mélyén dj-zik, miközben dobol. Ha egy hangszert nem "funkcionálisan" használ az ember, elég érdekes dolgok jöhetnek ki belőle. A műfaji elegyítés persze már nehezebb dolog, hiszen ha két vagy több műfajt csupán egymás mellé rakunk, abból könnyen előállítható akár a töltött káposztás pizza is világzene gyanánt: pikáns ugyan, de nem túl finom. S ebbe a hibába sokan bele is esnek.

FS: Az egyik jelentős világzenei szaklap, a brit Songlines tavaly a legjobb négy lemez közé válogatta a "Pimasz"-t? Mit jelentett mindez számotokra? És vajon a világ zenei életében jobban figyelnek-e Magyarországra ezáltal?

FV: Vannak régiói a világnak, amelyek nagyon bejáratottak a világzenében. Ilyen Afrika, India, Dél-Amerika, Írország vagy épp a Balkán. Sajnos a közép-európai zenék kisebbfajta hátrányból indulnak. Viszont pont ezért jóval nagyobbak a tartalékaink is, mert nem tucatszámra exportáljuk a kusturicás rezesbandákat vagy a színes ruhás Ali Farka Toure hasonmásokat. Talán ez az újfajta hangzás volt az, ami megfogta a Songlines kritikusait.

FS: Mit szóltok az internetes zeneterjesztés előtérbe kerüléséhez? Egyáltalán, világzenei együttesként hogyan használjátok az internetet?

FZs: Ha a letöltésekre célzol, arra azt mondom: az internettel nincs semmi baj. Amennyit megspóroltunk a postai levelezésről e-mailre váltással, annyi kiesett a zsebünkből a letöltésekkel. Mindenen nyerni nem lehet. A világ változik, a változásokhoz pedig jobb, ha alkalmazkodunk, mintha szembe megyünk velük. Ezen kívül pedig számtalan előnyét mi is élvezzük az internetnek, hiszen ha nincs a web, talán csak évekkel később ismerjük meg Issa Bagayoko, Gigi Shibabaw vagy épp a Cinematic Orchestra zenéjét, mert ezek az előadók nemhogy zeneboltokban, de zenei könyvtárakban sem találhatóak meg.

FS: Milyen irányba halad tovább a zenekar, mik a terveitek, és hogyan élitek meg az idő múlásával elkerülhetetlenül bekövetkező változásokat?

FV: 2008 áprilisára tervezzük kihozni az új albumot. Úgy érezzük, letisztultabb zenével fogunk jelentkezni, és jó értelemben véve talán populárisabb is lesz a lemez. Sok táncba hívó nótával, ethno funkkal, eddig mellőzött emberi hanggal, bólogatós ritmussal és teli szájjal habzsolható koboz- és furulyatémákkal. Nem csoda, hogy tízből már kilenc betyár ezt fütyüli...

(2008. március 13. 21:00 A38 (Budapest) - A Kerekes Band koncertje)