Erzsébet

A BVSC után szabadon

2008.05.13. 00:00

Programkereső

1997-ben, mikor Ry Cooder létrehozta a nagyszerű Buena Vista Social Club-ot (BVSC), a világzenével szemben tamáskodók talán nem is hitték, hogy bő tíz esztendő után is működni fog a társulat. És íme, nemhogy működik, hanem megújul, friss erőkkel bővül, és a nagy öregek hagyatéka mögött megbúvó zsenialitás folyamatosan magas színvonalú produkciók létrejöttét inspirálja.

A mára zenetörténetté nemesedett BVSC-történet egyik fontos hozadéka a fiatalok felbukkanása, akik részben a nagy kubai zenei olvasztótégely hatását, de a szigetországon túlról beszivárgó modernebb stílusirányzatokat is magukban hordozzák. A zongorista Roberto Fonseca a legfiatalabb érett pianistageneráció különösen figyelemre méltó tagja.

Fonseca 1975-ben született Havannában, zenétől körbeölelt családban. Elmondása szerint legkorábbi emléke az, ahogyan édesanyja énekel főzés közben. Nyolcévesen kezdte zenedei tanulmányait a Havannától tíz kilométerre levő Guanabacoa iskolájában. Ekkor még dobon az ősi yoruba hagyományok nyűgözték le, de már bátyjai hatására érdeklődni kezdett a funk műfaja iránt is. Ezzel párhuzamosan a családi tradíciók miatt a kubai boleró és a santeria is mind erősebben alakították zenei ízlését, aminek révén olyan készségek birtokába került, amelyek elültették mai muzsikájának nyitott szemléletűségét. Ahol megfordul, érdeklődni kezd a helyi népzene iránt, mert hitvallása szerint minden zenében megragadható, ami megérinti az embert; a zene tehát univerzális érték – igaz, ezt a koncertjáró zenebarát magától is tudja. Még dobos volt első zenekarában, mikor 14 esztendősen saját kompozíciót készített: ekkor az afro-kubai hatások mellet a zeneiskolai képzésnek köszönhetően már az amerikai dzsessz is jócskán kivette részét Roberto ízlésformálásában. Herbie Hancock és Keith Jarrett hatására lassan zongorára váltott és nem sokkal később a havannai Jazz Plaza nemzetközi fesztiválon aratott sikert. Egy rövid itáliai kitérő után, ahol az énekes Augusto Enriquezzel dolgozott együtt, még mindig nagyon fiatalon, 22 évesen megalakította Arturo Sandoval és Chucho Valdés legendás Irakere zenekarának, valamint a ma is regnáló Cubanismo szaxofonosával, Javier Zalbával a Temperamento nevű együttest. Ekkor vette kezdetét az a kilencéves utazás, aminek eredménye a Művészetek Palotájában bemutatásra kerülő Zamazu című lemez.

Fonseca első albuma 1999-ben jelent meg En el Comienzo címmel, amely az év kubai dzsesszlemeze címet nyerte el. Augusto Enriquezzel a Cuando Yo Sea Grande, míg saját neve alatt a Tiene Que Ver albumokat is elkészítette, amelyek nyomán a külföld is felfigyelt tehetségére. 2000-ben a japán JVC-nél készített lemezt és a francia rendező, Pierre Maraval Black című filmjéhez komponált kísérőzenét; a mozgalmas időszak végén még a hiphopot játszó Obsesión formáció lemeze körül is bábáskodott. A 2000-es évek jelentős változást hozott Roberto életében, mikor is harmadik szólólemeze, az Elengo felvételei közben a havannai Egrem stúdióban (Wim Wenders BVSC-filmjében ebben a stúdióban rögzítik Ibrahim Ferrer szólólemezét) találkozott Rubén Gonzálezzel, Cachaíto Lópezzal, Guajiro Miraballal, Omara Portuondóval és a többiekkel. Az ismeretség hamar együttműködéssé alakult, így lett Roberto Fonseca először Rubén González kisegítő zongoristája, majd Ibrahim Ferrer, Omara Portuondo, Manuel Galbán, Cachaíto López és Guajiro Mirabal szólólemezeinek billentyűse, vagyis a BVSC tagja. A megvalósult álom, a son atyjaival folytatott több világkörüli turné során olyan helyekre jutott el az immár sztárrá avanzsált ifjú tehetség, mint a frankfurti Régi Opera, a párizsi kongresszusi palota, a londoni Royal Albert Hall, a Sydney Opera, a Carnegie Hall – és most a Művészetek Palotája következik. Mikor Omara Portuondóval 2002-ben a Tokyo Jazzfestivalra utazott, együtt játszhatott nagy idoljaival, Herbie Hancockkal, Michael Breckerrel és Wayne Shorterrel; s ahogy egy interjúban mesélte, azon az éjszakán nem tudott aludni az izgalomtól. Ezen időszakban (miközben folytatta a zajos sikerektől övezett fellépéseit Ferrerel és Portuondóval) már érlelődni kezdett benne a Zamazu néhány kompozíciója, legalábbis az ideológia készen állt. Fonseca szándékai szerint az afro-kubai zene, a dzsessz, a klasszikus muzsika és a legkülönfélébb népek tradícióit, vagyis az összes hatást, ami az ő gondolkodását formálta, egyetlen albumon szerette volna közös nevezőre hozni.

bd2d7111-511d-4657-99f9-2be768bc82f7

Az album pontosan egy esztendeje, 2007 áprilisában jelent meg. Roberto Paola unokahúga találta ki a Zamazamazu, röviden, Zamazu címet, mikor idegen nyelveket akart imitálni játékosan – Fonseca a gyermeki játék bájosságát az élet szinonimájaként értelmezi, és ezzel tudja visszaadni a lemez derűs hangulatát. A bolero romanticizmusa, mint vezérfonal, olyan egyszerű szerkezetet vázolt, amelyre könnyedén aggathatták rá a kiváló közreműködő muzsikusok (Fonseca és Zalba mellett Omar Gonzalez, Ramsés Rodriguez dobokon, Emilio Monte jr. és sr. ütősökön, Vicente Amigo spanyol gitáron, Toninho Ferragutti harmonikán, Orlando „Cachaito” Lopez bőgőn, továbbá egy vonóskar) a dzsessz és egyéb határterületek egyedien jellegzetes hangvételét. Fonseca erős rokonságot érez Kuba és Brazília között, aminek kihangsúlyozására komoly erőket fordított azzal, hogy vendégzenésznek meghívta Alé Siquiera gitárost és azzal, hogy az anyag nagy részét Carlinhos Brown bahiai stúdiójában rögzítették.

Kétségkívül különleges kapcsolat indult, mikor Agnés B. divattervező felkérte a zongoristát, hogy először egy párizsi, majd később több divatfővárosban is megrendezett showján Fonseca teremtse meg a zenei körítést. "A divat és a zene közötti kapcsolat minden művész számára fontos" – vallja a zongorista, és ennek megfelelően jellegzetes kalapja, bőrzakója és lazán kihajtott hatalmas gallérja már messziről felismerhetővé teszi sziluettjét. Azonban nekünk még fontosabb a finom, latin romantikával átitatott dzsesszes pörgés, ami a Suspiro, és a Zamazamazu, valamint az Omara Portuondo hangjára komponált Mil Congojas című csodálatos dalokkal bizonyosan megérkezik Budapestre is.

(2008. május 16. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Roberto Fonseca (Kuba) koncertje)