Gellért, Mercédesz

A gitárguru szórakoztat

2008.05.27. 00:00

Programkereső

John McLaughlin 4th Dimension együttesének élén a Petőfi Csarnokban talált vissza régi közönségéhez és régi zenéjéhez. Rockos futamai, könnyebb témái kerültek inkább elő, de ezt senki sem bánta. Sőt!
5d78e7d2-6c45-4665-8edc-e1c9451ad56d

Mire átverekedtük magunkat az In-Kal álkorrekt verőlegényein – engem, aki táska nélkül, vászonzakóban érkeztem, alaposan megmotoztak, miközben tőlük két-három méterre a jegyüzérek vígan óbégattak –, megvolt rendesen az eighties feeling, és McLaughlin már javában nyomta a rock-jazzt. Hogy az időrés még jobban kinyíljon, a teremben (a szabadtéri koncerthez nem volt elég jó idő) mögöttem a tömegben egy apuka alig tízéves fiának, akit majdnem végig a nyakában tartott, már harmadszor mondta: figyelj! Most figyelj, ezek az élet nagy pillanatai! A fiúcska nagyjából érezte, hogy ez az egész miért fontos, azt viszont tudta, hogy kinek.

A gitáros hosszabb ideje turnézik az Industrial Zen című, két éve megjelent lemezének anyagával, így nem csoda, hogy egyre jobban elszakad tőle. Amit csak elősegít, hogy a Universalt, egykor a legnagyobb céget a lemezóriások között, ahol az anyag megjelent, már otthagyta. John McLaughlin mindig újító volt, de sosem próbálta meg átlépni saját árnyékát. Guru abban az értelemben is, hogy a hindu kultúrát és világlátást talán ő tudta generációjából legmélyebben elsajátítani, a halhatatlan Mahavishnu vagy a későbbi Shakti erre bizonyság. A lemez címe azt jelzi, hogy McLaughlin ezúttal is ellentétes dolgok összeszikráztatásából alakít ki szintézist, vagy más szóval fúziót. A CD a Promise, tehát tíz év óta az első olyan sorlemez, melyen fúziós jazz-rockot hallunk, de a harmóniavilág ismert elemei mai ritmusokba vannak ágyazva. Előzőleg a Heart of Things volt hasonló album, amelyben érezni reminiszcenciát, de nem nosztalgiát. A főnök tisztában van vele, hogy nem hagyhatja maga mögött zenei múltját, nem is akarja – esze ágában sincs lemondani a jazz-rock hőskora óta kitartó rajongóiról. Nekik szólt ez a koncert is, ennek megfelelően állította össze csapatát.

De a véletlen, és egy sajnálatos baleset közbeszólt. Hadrien Feraud basszusgitáros megsérült a kezén három nappal a turné előtt, ezért helyette Dominique Di Piazza ugrott be. Ő sem először játszott a gitárguruval: Trilok Gurtuval szerepelt a Qué Alegría trióban a kilencvenes évek elején. Csak időközben Di Piazza elment hét évre lelkésznek. Már újra turnézik, lemezeket is csinál, saját nevén és afrikai zenészekkel, melyek közül kiemelkedik a Dennis Chambersszel és Bireli Lagrene-nel nyolc éve felvett anyaga. McLaughlin híres a gyorsan és könnyeden lejátszott, hosszú és szépen végigvitt futamairól – ezeket talán egyedül a világon Di Piazza tudja unisonóban játszani vele. Pastorius szellemi unokájának lehet őt tartani, mert bár Pastorius hatására kezdett basszusgitározni, de messze jutott a szólóhangszerré alakítás, a basszusgitár emancipációja terén, amit főleg többujjas, az akusztikus gitárhoz hasonló pengetés-technikájával ér el. Szólói elvitték a pálmát.

Érdekes figura a billentyűs Gary Husband, aki azzal tűnt ki, hogy mennyire ragaszkodik a smooth jazzben rég elkoptatott Roland és Fender-hangzásokhoz – a koncertnek ez volt az egyetlen eleme, amelyre a nosztalgia sötét árnyéka vetült. Pedig amit játszik, főleg jobbkezes futamai, teljesen jók. Husband arról híres, hogy dobol is, és kis hordozható, basic dobszerkóján bizony engem jobban lenyűgözött, mint a pörgős, gyors játékban ünnepelt nagymester Mark Mondesir, aki előtt ott volt az egész hatalmas felszerelés. Főleg a záró szám extatikus dobpárbajában jött ez ki, amelyben sokáig vívtak egy kétszer ötnegyedes metrum kötelei között. McLaughlinék tehát amolyan „ellátogatunk egy régi kedves helyre” alapon fogták fel a zenét, amit végig a jazz-rockos lüktetés határozott meg, és csak néhány helyen szivárgott be a Shaktira és az utóbbi évek introvertráltabb lemezeire jellemző ritmus és felfogás. Na persze, a negyedik dimenzió már csak ilyen: magába fordul.

(2008. május 22. Petőfi Csarnok (Budapest) – John McLaughlin és a 4th Dimension koncertje – Industrial Zen turné; km.: John McLaughlin (gitár), Gary Husband (billentyűs hangszerek, dob), Dominique Di Piazza (basszusgitár), Mark Mondesir (dob))