Orsolya

Maceo a Szigeten

2008.08.18. 00:00

Programkereső

Szombat este a Szigeten a Klub Rádió Jazz Színpadán az amerikai szaxofonos, Maceo Parker funky-együttese vendégeskedett. Bár a sátor zsúfolásig tömve volt, nem akadt, aki mozdulatlan maradt volna, másfél órányi tömény funky szólt a közönségnek, amely az élménytől megrészegülten megállás nélkül tombolt. Két kivételtől eltekintve valamennyi szám hasonló, középgyors tempóban szólalt meg, a szövegek sem voltak túl változatosak, nem hiányozhatott egy refrénből sem a funky szó, mégis, az eredmény lenyűgöző.

Maceo Parker számára James Brown majd George Clinton zenekarában való részvétel jelentette a kezdeteket. Ezeknél a bandáknál keresve sem találhatott volna jobbat ahhoz, hogy a funk és a funky a vérébe ivódjon, saját szavaival élve, mintha egyetemre járt volna. Szólókarrierbe érdekes módon csak a ’90-es években kezdett, az 1992-ben Life On Planet Groove címmel megjelent harmadik lemeze után azonban megállíthatatlanul ívelt felfelé. Ray Charles, James Taylor, Dave Matthews zenekara, Prince, a Red Hot Chilli Peppers csak néhány név, akikkel Maceo Parker együtt dolgozott eddigi pályája során.

Szaxofonozásán kívül külseje, énekhangja, együttesének arculata, a produkció profizmusa révén koncertjei a hallgató számára maximálisan autentikus koncertélményt nyújtanak bárhol a világon. Igazi show-műsorról van szó, amely azonban szakmailag is tökéletesen megállja a helyét. Kettőt kivéve valamennyi szám középtempójú, a gitárkíséret sokszor ugyanolyan jellegű, Maceo Parker egy futam erejéig sem mozdul ki pentatonos-blues-os világából, mégis egy unalmas pillanat sincs a koncerten, a közönség tombol. Hogyan lehetséges ez?

Maceo Parker kisugárzása biztosan az egyik legjelentősebb ebben a tekintetben. Számunkra nyilvánvalóan magas életkora, származása, megjelenése a "messziről jött ember" varázsát kelti, de ettől függetlenül is remekül bánik a közönséggel. Ha szaxofonja helyett énekhangjával rukkol elő, igazi afro-amerikai hangszín és stílus fültanúi lehetünk. Szaxofonozása a kevésbé jazz- és improvizáció orientáltak számára tökélesetesen befogadható, tele lendülettel, "stenkkel".

Érdemes szót ejteni a dalokról is. Valamennyi téma a legegyszerűbb dallamokból épül fel, harmadik eljátszásuk után már a közönség is kívülről "fújja", mégsem buták, mégis stílusosak. A három fúvóst is magába foglaló hangszerelések nem túl bonyolultak, mégis tökéletesen beleillenek a zenekar játékába a koncert végéig megőrizve erejüket, izgalmasságukat.

És hogy kikből is áll a zenekar? Nos, Maceo Parker menedzsmentje valószínűleg nem kapkodta el a megfelelő tagok kiválasztását, kitűnő zenészeket toborzott össze. A zenekar trombitása elképesztő hangmagasságokban repesztett szólói folyamán. Improvizációján hallani lehetett, hogy alapvetően jazz-trombitás, a funky magas hőfoka azonban őt sem hagyta hidegen. A közönség ujjongással követte végig minden szóló-megnyilvánulását.

A harsonás, Dennis Rollins nem kevésbé jelentéktelen improvizatőr, rézfúvós körökben egyébként elismert jazz-zenész. Amire sokan panaszkodnak ezzel a hangszerrel kapcsolatban, vagyis hogy ha szólóra kerül sor, fekvésénél fokva fennáll annak a veszélye, hogy eltűnik a zenekari játékban – mely tánczenében még kockázatosabb lehet, nos ennek nyomát sem lehetett tapasztalni. Ezt egyrészt sajátos hangszínével, másrészt az általa produkált hangmagassággal sikerült elérnie, egyébként jazz-zenész mivoltát szinte majdnem hogy meghazudtoló módon végig a pentaton-blues-os hangrendszeren belül maradt. A közönség őt is hatalmas lelkesedéssel jutalmazta. Az vokál tagjainak tökéletesen "dögös" éneklésükkel kapcsolatban szintén nem lehet semmi panasz, a ritmusszekció feszes tempója pedig páratlanul szilárd alapot biztosított a zenekar megszólalásának.

46bef66c-815e-4d06-bf15-c3ab59114350

A sátor tele volt, a tömeg egyfolytában csak ropta és ropta, minden szólót ovációval kísérve. A hatalmas sikernek a zenekar sem tudott ellenállni, és több számból álló ráadással viszonozta a hallgatóság lelkesedését. Lehet, sőt valószínű, hogy Maceo Parker csak a közönség kedvében járva nevezett minket a turné eddigi legjobb közönségének, de tény, hogy a hangulat és a siker nem mindennapi volt.

A zenekar nem megváltó a jazz történetében, ám aki elmegy Maceo Parker együttesének koncertjére, a táncoló tömeget látva eszébe sem jut a koncert zenetudományi jelentőségén morfondírozni, az élmény annyira magával ragadó. Alkalmazott zenéről, tánczenéről, bulizenéről van szó, nem intellektuális élményről, ám ebben a kategóriában annyira tökéletes a produkció, hogy ezen nem is érdemes tovább rágódni.

(2008. augusztus 16. 23:30 Klub Rádió Jazz Sátor, Sziget – Maceo Parker)