Nándor

A hét portréja: Wayne Shorter

2008.08.25. 00:00

Programkereső

Shorter tenor- és szopránszaxofonos, aki olyan zenészek partnere volt, mint Joe Zawinul vagy Miles Davis. Sokak szerint a XX. század egyik legjelentősebb zeneszerzője.
bb1e81b5-fea1-4b76-b580-72cebc66b14e

1933. augusztus 25-én született a New Jersey állambeli Newarkban. 16 évesen kezdett klarinétozni, csak később váltott tenorszaxofonra. 1952-56-ig a New York University-n tanult zenét, és egy helyi zenekarban játszott. A katonaság előtt rövid ideig Horace Silverrel dolgozott, 1958-ban pedig Maynard Ferguson zenekarába került. Itt találkozott Joe Zawinullal. Ezután fontos időszak következett az életében: Art Blakey Jazz Messengersének tagja lett, sőt, később annak művészeti igazgatójává lépett elő. Ezt követően egy rövid ideig saját zenéjén dolgozott, majd 1964 szeptemberében csatlakozott Miles Davis kvintettjéhez. 1970-ig dolgozott Davisszel, nála kezdett szopránszaxofonon játszani, amikor Miles az elektronikus hangzással kísérletezett. Ugyanezen idő alatt Shorter saját zenekarjait is vezette. 1970-ben Joe Zawinullal megalapította a Weather Report együttest, mely a legjelentősebb fúziós zenekarrá nőtte ki magát, és egészen az 1980-as évek közepéig fennmaradt. Közben szólókarrierjét is folytatta, 1974-ben például egy nagy sikerű albumot adott ki Milton Nascimento közreműködésével. 1976-77 között a V.S.O.P. kvintettel turnézott, és lemezeket is készített az együttessel. 1985-től kezdve új, elektronikus zenét játszó zenekarával készített felvételeket és turnézott több országban, s 60-as évekbeli kollégáival lépett fel néhányszor. 1995-ben nagy sikert aratott High Life című lemezével, 1997-ben súlyos családi tragédiák súlytották, ennek hatása némileg érezhető Herbie Hancockkal készített duólemezének hangvételén. 2003-ban új stúdiólemezt vett fel Brad Mehldau zongoristával, Terri Lyne Carrington dobossal és Alex Alcuna ütőssel közösen, amely a következő évben a legjobb instrumentális jazzlemeznek járó Grammy-díjat kapta. Saját quartetjének első koncertlemeze 2002-ben jelent Footprints Live! címmel, ezt követte 2005-ben a Beyond the Sound Barrier, amelyért 2006-ban kapott újabb Grammy-díjat.