Bertalan

A kreol díva

2008.10.13. 00:00

Programkereső

A világzene legkiemelkedőbb előadói a színpadi csillogást a külsőségek helyett zenéjükben hordozzák. Cesaria Evora ki is érdemelte a "mezítlábas díva" címet, hamarosan pedig egy újabb káprázatos énekesnőt köszönthetünk Budapesten: Susana Baca szintén otthonosan mozog minden pódiumon, cipőre neki sincs szüksége, tőle viszont azt is megtudhatjuk, mit rejt Peru az inkák kincse mellett.

A harmadik legnagyobb dél-amerikai ország őslakos népe mindmáig őrzi az Inka Birodalom emlékeit, az Andok csúcsai között továbbra is pánsípok közvetítik a kecsua dallamokat. Néhány ezek közül a Földet is körbejárta, az El Condor Pasa például Paul Simon szövegével a vándorló utcazenészek örökzöldje lett. Néhány éve azonban megtudhattuk, Peru egy másik zenei örökséget is tartogat, amelynek legavatottabb előadója Susana Baca.

Míg az Amazonas-menti dzsungel és a hegyláncolat az indián és spanyol származású népesség otthona, az óceán partvidékén Peru kreol lakossága él. Az 1500-as években Francisco Pizarro hódításaival nem csak a spanyol gitármuzsika érkezett az országba, a partmenti ezüstbányákban fekete rabszolgák kezdtek dolgozni, az afrikai gyökerű peruiak pedig az azóta bevándorolt más népekkel keveredve hozták létre a helyi kreol kultúrát, amely az 1854-ig fenntartott rabszolgaság intézménye, valamint a latin, európai és indián tradíciók ötvözeteként egyéni világot teremtett.

Miután a gyarmatosítók, vagyis a terület és az emberi erőforrás urai a hangszereket betiltották, az afrikai ritmusokat kreatív megoldásokkal lehetett csak újrateremteni. Ma is használatos a fadoboz kinézetű cajón, amely valójában egy fadoboz, a quijada, amely egy szamár állkapocs-csontjából készülő hangszer, a checo és az angara pedig kivájt lopótökből van. Jól tükrözi az afrikai muzsika ritmusközpontúságát, hogy itthon mennyire eltérnek az asszociációk, hiszen lopótökből nálunk furulyát készítenek, amelyre az egyik legrégebbi példa a regössíp.

Az afro-perui ritmusokhoz érzelemdús melódiák és vérpezsdítő táncok társultak, azonban a 20. században mindez kezdett feledésbe merülni, a kreol kultúra szinte teljesen feloldódott az újabb keveredések folytán. Az ötvenes években aztán külső segítséggel született újjá a muzsika: a nemzeti függetelenségi mozgalmak által támogatott afrikai táncegyüttesek turnéi, a perui forradalom támogatása a folklór iránt, illetve a feketék jogaiért küzdő karizmatikus vezetők hatására jött létre az a légkör, amelyben olyan előadók találták meg a helyüket, mint a Perú Negro, Chabuca Granda vagy Susana Baca.

A kreol díva valóságos zenei intézmény, a latin-amerikai zenei kultúra egyik legjelentősebb alakja. Susana Baca Limában született, azonban a fővárostól néhány kilométerre fekvő Chorillos nevű halászfaluban nőtt fel, ma is ott él. Noha szüleitől tanult énekelni és táncolni, sokáig lebeszélték arról, hogy zenésznek álljon, mondván, abból fekete nőként nem lehet megélni. Az afro-perui kultúra iránti érdeklődése, zenei alázata és színpadi varázsa azonban előbb-utóbb mindenkit meggyőzött, leginkább Ricardo Pereira bolíviai muzsikust, aki utóbb zenésztársa és férje lett. Népzenekutatóként is együtt dolgoznak, zenei központjukat, az Instituto Negrocontinuót vezetve ápolják az afrikai zenei örökséget. Ebben a minőségben találtak rá a kilencvenes évek elején egy 95 éves kreol muzsikusra, akitől Baca kísérőkvartettjének a fele, vagyis a két virtuóz ütős, Hugo Bravo és Juan Medrano Cotito megtanult checón játszani. Ebben a minőségben találkoztak elfeledettnek tűnt dalokkal és ritmusokkal, valamint mai, friss előadókkal, akikkel aztán már előadóként is közösen dolgoztak.

aedae943-5c5d-4cc1-88bb-5abff0b70d63

Susana Baca saját népe dalainak és táncainak hiteles tolmácsolása mellett rendkívüli nyitottsággal közelített más országok zenéje felé is, hosszú évek óta játszik brazil, kubai és argentin muzsikusokkal, énekel spanyolul, portugálul, haiti kreol nyelven és franciául. Közel húsz éve Peru legjelentősebb muzsikusainak egyike, a nemzetközi hírnév azonban nem ilyen természetesen jött.

Egy másik egyszemélyes zenei intézménnyel való találkozás nyitotta számára ki a világot. David Byrne, a Talking Heads együttes alapítója, Grammy-, Oscar- és Golden Globe-díjas zeneszerző, a Luaka Bop világzenei kiadó alapítója egyik spanyolóráján látott egy videót Bacáról, aki megbabonázta. Még abban az évben, 1995-ben válogatáslemezt adott ki, amelyet az énekesnő Maria Lando című dalával nyitott. Bámulatos sikerszéria kezdődött, hiszen Dél-Amerikán kívül is megismerték azt a lenyűgözően tiszta, egyszerű és elegáns előadásmódot, amivel Baca a kreol nép örömét és bánatát, vágyait és melankóliáját tolmácsolja.

Saját lemezek sora következett, amelyben a perui muzsika mellett egyre több helyet kaptak a külső hatások is, Pablo Neruda verseihez szerzett zenét, együtt dolgozott Gilberto Gil legendás brazil muzsikussal (Brazília jelenlegi kulturális miniszterével), Marc Ribot jazzgitárossal, John Medeski jazz-zongoristával és Greg Cohen jazzbőgőssel. Munkáját a BBC világzenei díjával és egy Latin Grammy-vel, valamint számalan meghívással ismerték el, többek között a Művészetek Palotája részéről, így októberben a kivételes énekesnő révén találkozhatunk az afropeerui zene gyöngyszemeivel, a ritmikus festejóval, a dallamos landóval, valamint, Baca szerint minden zene ősanyjával, a golpe tierrával.

(2008. október 20. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Susana Baca (Peru) koncertje, km.: Susana Baca (ének), David Pinto (nagybőgő, basszusgitár), Sergio Valdeoz (gitár), Hugo Bravo (ütőhangszerek), Juan Medrano "Cotito" (cajón))