Nándor

Sikeresen debütáló Táncírók

2008.10.31. 00:00

Programkereső

A Táncírók 2008 című produkció egy azonos című alkotói pályázat eredményét foglalta össze, melyet azzal a céllal hirdetett meg az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes vezetősége, hogy a fiatal szlovákiai magyar koreográfusokat új alkotások elkészítésére ösztönözze.

Kilenc alkotó kapott lehetőséget, hogy koreográfiát készítsen a hivatásos együttesben. A kész alkotásokból Hégli Dusan művészeti vezető által szerkesztett Táncírók 2008 című önálló est október 17-én került bemutatásra az Ifjú Szivek színháztermében, majd október 18-án, Oroszváron ismét megtekinthette azt a Felvidéki Néptáncantológia közönsége.

Október 17., 13:00, az Ifjú Szívek színházterme: kosztümös főpróba. Az újonnan fölszerelt színházterem és egy vadonatúj műsor próbája. Maroknyi közönség tapsolja meg az egyes produkciókat. Ahogy előrehaladunk az időben, egyre hangosabbak és hálásabbak a tapsok, egyre feledhetőbb az előadás próbajellege. Finom átvezetés az esti nagyelőadásra. Még néhány utolsó simítás a legfrissebb produkción. Aztán mindegyik alkotó szépen és kellemesen fájón útjára engedi a munkáját.

Október 17., 19:00, a bemutatót este feszült várakozás előzi meg. Hégli Dusan bevezetőjében arra hívja fel a figyelmet, hogy sokszor és sokan hajlamosak elfelejteni, hogy egy-egy művészi produktum létrejötte bizony nem kevés pénzbe kerül, amelyet ebben az esetben természetesen az Ifjú Szívek biztosított. Az alkotók számára ez nem volt annyira természetes, megszokták már, hogy az amatőr közösségeikben dolgozva számtalanszor csak a lehetőségért cserébe fektetnek sokszor sziszifuszi munkát a közösbe. Most kipróbálhatták magukat egy jól fölszerelt, fény- és hangtechnikával ellátott színházterem és a legfeljebb hat párban meghatározott kamaraméret kereteiben, az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes profi közegében. Mindannyiuk számára érdekes kirándulás volt, még akkor is, ha a legtöbb alkotó a tánckar tagjai közül került ki. Táncosként, végrehajtóként ugyanis egészen más kihívásokkal küzd meg az ember nap mint nap, és a színpadi teljesség átlátása, átgondolása, megalkotása tőle kívül álló feladat, amellyel csak az instrukciók szintjén szükséges foglalkoznia. A gyakorlat persze az – legalábbis az Ifjú Szívek berkeiben –, hogy csaknem mindegyikük oktatói vagy együttesvezetői feladatot is teljesít úgymond civilben. Vajon ez-e az oka, vagy az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttesnek tudatosított jelentőségnek, vagy a bravúrosnál bravúrosabb, a szakmai közönség csaknem minden tagja elismerését elnyerő műsorain lemérhető egyedi műhelymunkájának, egyáltalán a Szívekben tapasztalható ihletett közegnek köszönhető-e, de az előadás mindenesetre kiválóra vizsgázott. Mind a szélesebb műkedvelő közönség, mind a szűkebb szakmai közönség berkeiben osztatlan sikert aratott.

Olyan előadást láthattunk, amelyben a jó értelemben vett rutinosság, az új bemutatót belengő izgatott lelkesedés és a Szivektől már megszokott mindenkor stílusos, hiteles előadásmód bontatlan egészet alkotott. Ahol felhőtlen szórakozás, virtuskodás, líra és játékosság oly észrevétlen követte egymást, ahogy az egy jól szerkesztett előadás alkalmával a nézőt képes órákon át fogva tartani. Ahol a kiváló muzsikusok egy-egy táncos produkció közt előadott remekbeszabott koncertdarabok szerves részévé tudtak válni a produkció egészének. És amelyben némelyütt valódi gyöngyszemek csillantak föl. Nehéz választani. Két produkciót mégis ki kell emelnem.

A Nyolc szlovák népdal című leánytánccal az együttes művészeti asszisztense, a dunaszerdahelyi születésű Lépes Anikó mutatkozott be koreográfusként, nem az első alkalommal. A várhatónál azonban még magasabb fokon teljesített. Igaz, ehhez nagyon jó támpontul szolgáltak a Bartók Béla szlovákiai gyűjtéséből származó csodaszép dalok, amelyeket a leánykar mégoly csodálatosan, sallangmentesen, egyszerűségében lenyűgöző hangvétellel szólaltatott meg. A lírai kapuzót tiszta, derűs karikatánc vezette át a tételt lezáró vidám leánymulatságba, amely sűrített megfogalmazásával csattanóként zárta a produkciót. Sokaknak hiányérzetük támadt a fokozás ilyetén megoldása láttán, másokkal ellenkezőleg épphogy izgalmasan frappánsnak éreztük a produkciót. A lánykar tiszta és alázatos előadásmódja, a kosztümök jelzésértékű sokfélesége, a sejtelmes megvilágításból fokozatosan előtűnő leány- és menyecskearcok üdesége és a mindezt megkoronázó remekül eltáncolt šatkový oly módon teljesítette ki az ifjú koreográfus hölgy munkáját, hogy az az előadás egyik legfelejthetetlenebb produkciójává tette.

A szintén dunaszerdahelyi Oláh Attila szintén kitaposott koreográfusi útjának bizonyosan egyik emlékezetes mérföldkövéhez érkezett meg az "Olyat vágok háromfele..." című táncfüzérével. A koreográfus a Kárpát-medencei táncok eszközkezelési technikáiból válogatott és rendelte azokat egymás mellé, mind tánckompozíciós, mind zenei értelemben tetszetős arányérzékkel. Biztos egyensúllyal vonultatta föl a kanásztánctól kezdődően a szlovák odzemokon és cigánybotolón át az eszközkezelés szempontjából a legfejlettebb pásztorbotolóig a virtuózabbnál virtuózabb férfitáncokat. És ugyanígy a még annál is változatosabb tánczenéket – botot, söprűt, fokost nem kímélve, a kellő pillanatokban ötletességét, humorát is megcsillantva. A színpadi teret kiválóan kezelő, a szólisztikus részeket a többszereplős szólamokkal kiválóan variáló koreográfus komponálásának csúcspontja a cigánybotoló során megcsillantott saját interpretációjú bravúrja, amikoris saját táncát kíséri a nem mellesleg lélegzetelállítóan előadott bot alá való nótával, illetve a cigánybotolóban kódolt drámaiság könnyed kibontásával. Az ilyen alkotások létrejöttéhez általában kevés a tapasztalat és a mesterségbeli tudás, kell hozzá az a bizonyos szikra is.

E két, engem leginkább megérintő koreográfia mellett még jó néhány példaértékű alkotást láthatott az est közönsége. Ezt a 17-i bemutatót jelenlétével megtisztelő Novák Ferenc, a Honvéd Táncszínház művészeti vezetője méltató szavai is megerősítették, amelyekkel másnap a Felvidéki Néptáncantológia szakmai közönségét és résztvevőit az előadás mindenképpeni megtekintésére invitálta, mondván, kitűnő példákat fognak látni.

(A fotókat Minczinger Klára készítette.)