Huba

Zene a krokodil szájában

2008.11.07. 00:00

Programkereső

Nyugat-Afrika ritmusai és blues-szerű dallamai sokaknak ismerősen csenghetnek, Mali muzsikusai világszerte a legkeresettebb előadók közé tartoznak. Tavasszal a tuareg harcosokból álló Tinariwen együttes járt itt, ezúttal pedig egy gitáros-énekes fenomént láthatunk Habib Koité személyében.

Amikor Dee Dee Bridgewatert 1999-ben az ENSZ jószolgálati nagykövetévé nevezték ki, a fekete kontinens nagy részét beutazta, Nigériától Kongón át Madagaszkárig. Jazz-zenészként természetesen óriási zenegyűjtésbe fogott, hamar túl nagyra is nőtt a könyvtára. Miután szelektálnia kellett, hogy be tudja fogadni a rengeteg zenét, egy országnál kötött ki; amint fogalmazott, Mali muzsikája minden alkalommal szíven ütötte. Kötődéséből rendkívüli zenei kezdeményezés indult, helyi muzsikusokkal közös produkciójával a Müpa közönségét is megbűvölte, épp egy éve. Az ország kultúráját persze már Bridgewater előtt felfedezte a világ, Salif Keita és Abdoulaye Diabaté több évtizedes nemzetközi pályafutása mellett a legendás timbuktui gitárosról, Ali Farka Touréról elég annyit említeni, zenéjét Martin Scorsese a blues DNS-ének nevezte. Ebből a közegből is kiemelkedik Habib Koité, aki együttesével, a Bamadával húsz éve koncertezik.

Koité gyerekként nem tanult zenélni, sőt, kis híján mérnök lett. Azonban mégsem egészen véletlen, hogy ma hazája egyik legtöbbre tartott muzsikusa. Tizenhét testvérével együtt "magába szívta" a zenét, édesanyja a griot kaszt tagjaként szinte folyamatosan gitározott és énekelt. A griot-k különleges szerepet töltenek be a régióban, történetmondóként, genealógusként és persze zenészként hívják őket minden társadalmi eseményre; Koité ezt a családi hivatást így foglalja össze: "mennyivel jobb úgy beszélgetni, hogy valaki közben zenél".

4e8808cd-6af8-4bce-ab91-65d453c13388

A fiatal Habib gitáros nagyapjától is elleshetett pár fogást, a mérnöki pályától azonban nagybátyja "mentette meg", aki tizennyolc éves korában felismerte tehetségét, és rávette, költözzön Kayes-ből a fővárosba, Bamakóba, és iratkozzon be a Nemzeti Művészeti Intézetbe. Négy évvel később már egy mester lépett ki az intézményből, Koité a sokféle mali stílus mellett a bluest, a flamencót és az afro-kubai zenét is ismerte, hamarosan pedig olyan neves előadók hívták saját formációikba, mint Toumani Diabaté vagy Kélétigui Diabaté, akivel máig együtt játszik.

1988-ban alapított saját együttest Bamada néven, ami Bamako városlakóinak vicces beceneve, és annyit tesz: a krokodil szájában. Mali vidéki tradícióit ötvözte a népszerű városi ritmussal, a danssával, így lett saját stílusa a danssa doso. Az ének és a gitár mellett a lantszerű n’goni, a xilofon-szerű balafon és a hárfa-szerű kora is megszólal, de hegedűvel és ütőhangszerekkel dúsítják tovább a hangzást, az összetett ritmusok és a tiszta, elegáns dallamok varázslatos hangulatot teremtenek. A sikerre nem sokáig kellett várniuk, 1991-ben megnyerték a francia Voxpole Fesztivál díját, ezt követte az RFI elismerése, a kilencvenes évek végén már a világzenei toplisták élén álltak lemezei, Koité pedig a WOMEX, a Montreux-i Fesztivál és a Sziget színpadán, de a legjelentősebb koncerttermeket is sorra veszi be, novemberben a Müpa következik…

(2008. november 11. Művészetek Palotája - Fesztivál Színház 19:30 - Habib Koité & Bamada (Mali); tagjai: Habib Koité (ének, gitár), Boubacar Sidibe (ének, gitár, harmonika), Kélétigui Diabaté (balafon, hegedű), Abdoul Wahab Berthe (basszusgitár, kamele n’goni, ének), Mahamadou Kone (ütőhangszerek), Souleymane Ann (dob)