Menyhért, Mirjam

Amiért é(nek)lünk

2008.11.15. 00:00

Programkereső

A világ egyik legismertebb soul, gospel és R&B énekesnője, az ötszörös Grammy-díjas Dionne Warwick először lép fel Magyarországon. Számíthatunk olyan régi sikerekre a koncerten, mint az I'll Never Fall In Love Again, de azért a Why We Sing című új lemez anyagát is bemutatja.
bb88033d-133c-43a8-9fd5-3bd1b9a608f6

A lemez akár művészi hitvallásként is felfogható, Warwick előre és vissza is tekint. A Jesus Loves Me-t hatévesen (!) már együtt énekelte a felnőtt hívekkel a newarki metodista templomban. A Rise, Shine…pedig a gyerekkori gospel kórus repertoárjából való. Dionne nővérét, Dee Dee Warrickot is meghívta, hogy együtt megmutassák: Why We Sing. Nem elírás történt, Dionne-nak is ez a családi neve, csak első szólólemezén hibásan írták a nevét. Sebaj! – legyintett, és megtartotta. A családi fotóként is értelmezhető albumon feltűnik David Elliott, Dionne egyik fia, a Seven című duettben, másik fia pedig producerként közreműködik.

Dionne sohasem titkolta korát: 1940-ben született. A templomban édesanyja mellett néha szólóban is kiállhatott. Már zenei főiskolára járt, amikor Burt Bacharach hallotta közreműködőként egy vokálban és rögtön felkérte. Egy lemezcég Dionne-nak azonnal szerződést ajánlott – Bacharachnak nem. Ez volt a kezdete a termékeny és sikerekben gazdag évtizednek, amellyel végül Bacharach és szerzőtársa, Hal David sem jártak rosszul. Bacharach a Time című hetilapnak úgy nyilatkozott, hogy Warwick érzelmi töltete mindig óriási, képtelen "csak" leénekelni a kottát. A korszak zárultával a számvetésben harminc nagy sláger és majdnem húsz lemezalbum szerepel, a Don't Make Me Over-től a mindent lepipáló I'll Never Fall In Love Again-ig.

A következő kiemelkedő állomás a Do You Know The Way To San Jose, erre kapott életében először Grammy-díjat. Volt egy szerencsés körülmény, ami az európai ismertségét is nagyban elősegítette. 1963-ban meghívta vendégelőadónak az Olympiába Marlene Dietrichet: szem nem maradt szárazon. Egy párizsi kritika megjegyezte, hogy Warwick hangja olyan, mint az orgona, fúgát lehet rá komponálni.

Filmzenék külön népszerűségre is szert tettek előadásában, az Alfie főtémáját az 1967-es, majd a 2000-es Oscar-gálán is elénekelte. Már ’69-ben filmszerepet kapott, Hollywood azóta főleg tévéműsorokban épít Warwick töretlen népszerűségére. A We Are The World és a Live Aid sztárjaként itthon is sokat lehetett hallani róla. Grammy-díjai számát 1985-ben az AIDS-kutatásra fordított That's What Friends Are For című világsláger után szaporította tovább, ezt is Bacharach komponálta, "Dionne barátainak" névsora is igen tekintélyes: Elton John, Gladys Knight, Stevie Wonder és mások.

A kilencvenes években Warwick új zenei világot fedezett fel magának. Az Aquarela Do Brasil című lemeze óta Brazíliát annyira megszerette, hogy még házat is építtetett ott. Karácsonyi albuma viszont határozottan jazzesre sikerült. Az évek során Warwick számtalan elismerésben részesült. Fáradhatatlan attitűdjét jellemzi kedvenc mondása: "Most akkor jöhet az Oscar, a Tony és az Emmy!"

(2008. november 20. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Dionne Warwick koncertje)